impulsive control disorder ☹ a.i. | magyar fordítás

tíz; tükör a négy falon

+

Az anyja még egyszer felpofozta, Robyn csak lehajtott fejjel nézte a fapadlót.

"Menj a szobádba. Soha többet nem akarom látni a kibaszott arcodat." mondta nyersen, mielőtt felkapott egy sörösüveget és elhagyta a házat.

Robyn könnyei megállíthatatlanok voltak. Hangosan szipogott és ült a hideg padlón, átkarolva vékony lábait és véres kezei közé temette arcát. 

A fájdalom nem múlt el, megbánta hogy ilyen sokáig ütötte a falat.

Néhány perc után Robyn felállt. A szomorúságon és a szívfájdalmon kívül semmit sem érzett. Utálta magát és minden mást.

A közte és az anyja között folyó harc borzalmas volt. Kétszer felpofozta, megütötte, lista írható a gúnynevekről, amiken szólította őt. Robyn rosszul érezte magát, amiért utálta az édesanyját.

Robyn a szobájába sétált, ahol mind a négy falat tükrök borították. Néhány hónapja jött rá, miért tett ennyi tükröt a szobájába az anyja.

Azért voltak ott, hogy megijesszék Robynt, mert Robyn utálta nézni magát. Mindig észrevette magán a hibáit, de ezúttal valami más volt. Az önutálattól öklével az egyik tükörbe ütött, amitől csak még jobban fájtak kezei.

A tükör megrepedt, Robyn hirtelen pánikolni kezdett. Az anyja megöli, ha ezt meglátja,  de Robyn úgy döntött nem érdekli. 

A gyötrelmes fájdalom, aminek Robyn anyja kitette őt sokkal fájdalmasabb volt, mint az a fájdalom, amit Robyn saját magának okozott.

Felhúzta a pulóverének ujját, és ujjait végighúzta a bőrén lévő égési sérüléseken. Mikor Robyn dühös volt, általában meggyújtott egy cigarettát és azt nyomta hozzá fehér bőréhez.

Robyn utálta ezt. Utálta, hogy ez a fájdalom már minden egyes nap mellette volt.

Egyik pillanatról a másikra eszébe jutott Ashton, amitől lassan lenyugodott. A szúró érzés elmúlt és gyengén elmosolyodott.

Nagyon el szeretett volna menni Ashtonhoz, mert ő tudta a legjobban megnyugtatni őt, de félt. Hajnali három volt, valószínűleg aludt.

De szüksége volt valakire. Félt egyedül lenni, ezért felkelt és elhagyta a házat, majd gyorsan futni kezdett Ashtonhoz.

Nem pontosan tudta hol van az apartmanja, de kétszer már járt ott, így próbálta felidézni az irányokat.

Huszonöt perc futás után megérkezett a házához. Besétált az épületbe és a lift segítségével felment az ötödik emeletre.

Picivel később kiszállt a liftből és az ajtóhoz lépve becsengetett. Nincs válasz. Nem lepődött meg. Robyn felsóhajtott és úgy gondolta itt az ideje menni, de ekkor egy fáradt, félmeztelen Ashton nyitott ajtót.

"Robyn? Mit csinálsz itt?" kérdezte meglepve. Szemeit dörzsölgetve beengedte a lányt.

"Cs-csak beszélni akartam valakivel, ne haragudj, hogy felébresztettelek. Inkább mennem kéne." mondta, rosszul érezte magát. Mindig elrontotta a dolgokat.

"Nem, minden rendben van, tényleg. Mi történt?"

Leültek és minden érzelmét elmesélte Ashtonnak, de nem sírt. Ezt nem engedhette meg magának többé.

Viszont minden, amit mondott könnyeket csalt Ashton szemébe. Nem bírta Robynt ilyen szituációban látni.

Szorosan megölelte őt, ezután Robyn is sírni kezdett. Elszégyellte magát, de nem törődött vele. Ashton mellette volt, ezért nem érdekelte.

Nagyon örült, hogy Ashton volt neki, ezért elmosolyodott. Régóta nem mosolygott már.

De Robyn nem tudta irányítani a késztetést, hogy bántsa azokat, akik boldoggá teszik őt.

+