impulsive control disorder ☹ a.i. | magyar fordítás

epilógus.

+

Két hónap hihetetlen gyorsasággal telt el, de Robyn továbbra is Ashton nevét véste a szürke falakra.

Nyolc hete volt itt, és minden nap felírta a falra kétszer, hogy 'sajnálom Ashton', mert egyszer nem volt elég.

Robynnak sosem volt jó a memoriája, de minden egyes történésre emlékezett aznap estéről. Szerda volt, de a pontos dátumra Robyn nem emlékezett. Nem akart.

Előző este Ashton kidobta az összes cigarettás dobozát, de az öngyújtót ismeretlen okok miatt megtartotta magának. 

Szüksége volt a fájdalomra. Sosem szerette, de Robynnak szüksége volt rá. Gyötrelemre és kínra volt szüksége. Sóvárgott érte. Akkor a viharos este közepén gondolatai felemésztették. Az elméje legelrejtettebb szegletében rejtőztek és csak éjszaka mutatták meg magukat. Nem szerette ezeket a gondolatokat.

Szóval Robyn felállt. Felvette a cipőjét és elhagyta a házát. Az anyja nem volt otthon, ezért nem kellett aggódnia, hogy felébred. Amíg Ashtonhoz tartott alsó ajkát harapdálta, amíg ki nem vérzett. Orcáit karmolni kezdte, amíg nyomot nem hagyott maga után. 

Nem törődött sem az esővel, sem az orcáin lévő égető érzéssel. Tovább folytatta.

Ashton apartmanja előtt megállt, majd minden kétség nélkül értékes elméjében, besétállt. Felment az ötödik emeletre, és verni kezdte az ajtót. Ashton nyitotta ki.

Valószínűleg még ébren volt, szemüvege orra felett pihent. Haja szokás szerint kicsit kócos volt, lehelete kávé illatú volt. "Oh, szia Robyn. Minden rendben?"

Pár másodperc után Robyn nem bírta tovább és azonnal rátámadt Ashtonra. Volt egy gyertyatartó az ajtó mellett. Megragadta és azzal ütötte a hátát.

Ashton kiabált, próbált beszélni, de nem tudta mit is mondhatna. A fejét kezdte ütni, de ekkor Ashton lakótársa besétált, majd felhívta a rendőrséget, Robynt pedig félrelökte az útból és undorodva nézett rá.

A lakótársa felhívta a rendőrséget, míg Ashton mozdulatlanul feküdt a fapadlón. Robyn sírni kezdett.

Ezen a ponton azt hiheted, Ashton meghalt. Nem. Könyörgött a lakótársának, hogy ne hívjon fel senkit, de ő megtette mindenféle gondolkodás nélkül.

Ashton borzalmas állapotban van, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ebből mindenkinek tanulnia kellett volna valamit. Minden betűből, szóból, mondatból és szövegből.

Fel kell fognunk, hogy ez a való életben is zajlik. Ez megfigyelhető rengeteg mentális betegségnél, mint például az indulatkezelési zavarnál, az autizmusnál és még sok másnál. Ez a történet azt bizonyítja számodra, hogy rengeteg embernek a való életben ilyenek a mindennapjai és a mentális betegségeik meggátolják őket millió dolog elérésében.

Ezeknek az embereknek a fejébe szerettelek volna benneteket bevezetni. Ezeknek a gyerekeknek, tinédzsereknek és felnőtteknek. Hogy mennyire boldogtalanok lehetnek. Hogy nem tudják irányítani az érzelmeiket és tetteiket. 

Attól függetlenül, hogy ők másmilyen beállítottságúak, mind emberek. Mint mi. Mint mindenki, aki jelenleg ezt olvassa. Esznek, isznak, alszanak, lélegeznek.

Miközben Robyn Ashton nevét véste a falakra, Ashton reggel hatig ébren volt. Nem igazán hagyta el az ágyát, felmondott a munkahelyén, nem evett vagy zuhanyzott. Semmit sem csinált.

Robyn maradandó nyomot hagyott Ashtonban és az volt a probléma, hogy semmit sem tehetett ellene. Reménytelen és tehetetlen volt.

Hat hónappal később Robyn elhagyta a börtönt. Nem akart emlékezni Ashtonra. Új kezdetet szeretett volna. Ez az egész egyébként is  Ashton hibája volt.

De egy hónappal és hat nappal a szabadulása után elment a könyvesboltba. Nem számított rá, hogy Ashton ott lesz, Ashton pedig nem is volt ott. Magához vett néhány könyvet és kifizette őket a pénzből, amit az anyjától kapott három nappal ezelőtt, majd elhagyta az üzletet.

Miközben Robyn ott tartózkodott, Ashtonnak meg kellett vennie néhány könyvet a lakótársa testvérének. A lakótársa megcsinálta volna ezt, de sajnos beteg lett. Nos, szerencsére miatta Ashton és Robyn újra elsétált egymás mellett.

Miközben kijött a boltból és az üres vizesflakonját a kukába dobta, Ashton a kocsijában ült. Látta őt. Észrevette őt.

Ashton tovább figyelte őt, miközben kidobta az üveget és elindult a másik irányba. Gyorsan kiszállt az autójából és utána rohant, reménykedve hogy tényleg ő az. Valamint hogy nem fog elesni.

Megfogta a csuklóját, hogy megálljon, közben Robyn bosszúsan felsóhajtott. 

Aztán Ashton felé fordult.

+