impulsive control disorder ☹ a.i. | magyar fordítás

kilenc; véres kézfej

+

Három hét telt el mióta Robyn és Ashton közösen sétálgattak a városban, azóta egyfojtában egymás fejében jártak. 

Mostanában mindketten boldogok voltak. A problémák, amik miatt könnyeket hullattak és véressé tették ökleiket most nem számítottak.

Tegnap Robyn megkérdezte Ashtont, lenne-e kedve átmenni hozzá. Igent mondott.

Nagyon izgatott volt, hogy elmehet Robynhoz. Szerette volna már látni őt.

A kezében egy cetlivel indult el, amire Robyn firkantotta le a címét. A papírt a zsebébe süllyesztette és úgy haladt a célja felé.

Mikor megtalálta a házat, legalább két percig csak bámulta. Egy normális háznak tűnt, bármerre láthatott ehhez hasonlót. Talán egy kicsit kicsi volt.

Közelebb ment a házhoz, csak ekkor vette észre hogy nincs csengő. Vállat rántva inkább kopogott kétszer.

Robyn kinyitotta az ajtót, az első dolog amit Ashton észrevett, a kezei voltak. Nem volt rajtuk bilincs.

"Gyere be, kérlek." mondta Robyn vidáman.

Ashton bólintott mielőtt belépett a házba. A ház váratlanul rossz érzést keltett benne, de nem volt biztos benne, hogy miért. Épp ezért nem foglalkozott vele sokat.

Körbenézett, a hely egyszerű volt.

"Maradhatunk a földszinten, ha szeretnéd. Nem muszáj a szobámba mennünk." játszadozott az ujjaival Robyn.

"Rendben van."

+

"Nem tudok rólad sokmindent, Ashton." mondta Robyn. Tényleg nem ismerték egymást igazán, annak ellenére, hogy sokat beszélgettek.

"Én sem tudok sokat rólad." kuncogott Ashton.

"Tudod, mostanában sokat gondolok egy dologra. Amikor válaszoltál nekem a bilincsekkel kapcsolatban, nem igazán értettem a válaszod." mondta elhalkulva Ashton.

Észrevette, ahogy Robyn szemeiből eltűnt a csillogás, arca elkomorodott. Ismét megbánta, hogy felhozta a témát.

"Az anyám akarja, hogy viseljem őket. Nem értenéd meg." ismerte be. A teher a vállairól hirtelen eltűnt.

Idegesítette Robynt, hogy ezt az egészet magában tartotta. Hogy sosem beszélt róla, mert meg volt tiltva számára. Nem volt jó. Robyn rosszul érezte magát tőle.

"Akkor segíts, hogy megértsem." vette a kezébe Robyn kezeit Ashton. Összefonta ujjait a sajátjaival, remélve hogy ez majd megnyugtatja a lányt. Az ötlet sikeres volt.

"hát igazából- úgy értem, nem is szabadna erről beszélnem, de az anyám azt hiszi őrült vagyok. Sőtt, elmebeteg. Azt hiszi a bilincsek és az alacsony bánásmód majd megváltoztat. Nem érti meg, hogy nem tud megváltoztatni. Ez bennem van. Nem tudom irányítani, nem tudom irányítani magamat."

Ahogy a terhek alól feloldozta magát, Robyn egyre szabadabbnak érezte magát. Egészen idáig úgy érezte mintha a víz alatt - vagy egy takaró alatt - fuldokolna. 

Robyn szívverése megnőtt, mikor Ashton óvatosan megszorította a kezeit.

"Indulatkezelési zavarok, ez az ami bekeríti az életem. Nem tudok ellenállni, nem tudok parancsolni. Azt akarom, hogy abbamaradjon. De nem tudom." nehezére esett kimondani ezeket a szavakat, de muszáj volt. Nem tudta többé magában tartani.

"Én segítek neked, Robyn. Segítek, hogy abbamaradjon."

+