You belong with me-Marcus&Martinus FF (HUN)

23. rész.

–Mondtam már hogy nem énekelek színpadon. -néztem rá összefont karral.

–Figyelj már, Sarah! Benned ott rejtőzik a tehetség. Én csak azt szeretném ha fel is vállalnád az álmod.

–Miből gondolod ,hogy ez az álmom?

–Láttam a telefonod jegyzettömbjében a baromira erős dalszövegeidet. - vonta meg a vállát.

Hirtelen kitágult szemmekkel néztem rá. Mikor került a kezébe a telefonom? És hogyan oldotta fel a kódomat? Vajon azt a bizonyos dalszöveget is látta?

Végül mégis csak egy kérdést tettem fel.

–Hogyan oldottad ki az ujjlenyomatos zárt? - néztem végül rá.

Megvonta a vállát
–A jó öreg filmes-nyomozós trükk. Elég volt egy lehelet is .- kacsintott rám.

–Váó. Nem is tudtam, hogy te ilyeneket is tudsz. -tátottam el a szám.

–Mindegy, ezt a témát hagyagoljuk.- terelte a témát Tinus.–Tudod a Shallow szövegét? -kérdezte.– Csak azért mert két perc múlva színpadra jössz velem.- közölte, rajtam pedig urrá lett a pánik.

–Úristen, csak a lány részét tudom. De nem tudok énekelni tisztán. -vallottam be.

–Nem baj az.-simogatta meg a hátam Martin.
–Majd én kisegítelek. -mosolygott rám.

Viszonoztam a mosolyát.
Már hallottam, ahogy megint a műsorvezető felkonferálja a fiúkat a különleges meglepetést is megemlítve.

Kétségbeesetten néztem Tinusra, aki már a függöny mögé is állt.

–Félek. -suttogtam oda neki., mire ő csak elmosolyodott.

–Tudom. Én is. -mondta, majd kiment a színpadra.

–Baromira megnyugtató. -motyogtam magamnak, es elmentem gyorsan inni egy korty vizet. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, mivel elvileg Tinussal együtt kellett volna kimenjek a színpadra, mégsem így történt. Ő már a színpadon állt, vagy ült, valószínűleg ő gitározott, én pedig bent ittam a vizet. Mikor belekezdett az éneklésbe, tudtam hogy nekem annyi. Mostmár muszály kimennem. Lesz ami lesz.

Majdnem úgy mint a filmben, pontosan arra a részre sikerült kimennem a színpadra,  amelyiket nekem kellett énekelnem.

Csakhogy itt a majdnemen volt a hangsúly. Mert közben  a függönyhöz futva hasra estem, mikor felálltam, szaladva siettem tovább, és végül ugyancsak megbotlottam a cipőm fűzőjében. Tinus derűsen nézett rám. Elkapott pillantasából tudtam hogy mit gondol. Legszívesebben úgy röhögött volna rajtam mint egy rehabilitácios fóka. Vagy mi.

Ez a pillantás azonban csak néhány másodpercig tartott, mert én kikötött cipőfűzővel elcsoszogtam a mikrofonig és énekeltem a Lady Gaga részt.

Igy hát arra sem volt időm, hogy a nézőközönséggel foglalkozzak, ahol biztosan néhányan levideozták a csetlésem-botlásom. Lényegtelen, belekezdtem az éneklesbe. És egyszerre minden visítozó lány énekelte velem együtt a szöveget

Tell me somethin' boy
Aren't you tired tryin' to fill that void?
Or do you need more?
Ain't it hard keeping it so hardcore?
- ekkor pedig Tinus felé fordulva, mélyen a szemeibe néztem.

Elveszve barna szemeiben, énekeltem tovább a szöveget. A sorok lassacskán eltűntek. Én meg nem bírtam megszakítani a köztünk kialakuló szemkonntaktust. 

Mire észbe kaptam magam, Tinus már rég letette a gitárját a földre és közeledett a mikrofonállványhoz. Ahhoz a mikrofonállványhoz, amelyiknél én énekeltem.