You belong with me-Marcus&Martinus FF (HUN)

21. rész

A mai nap eszméletlen gyorsan eltelt, és ezt nem mondanám így, hogyha most épp nem feküdnék egy Oslo-i hotelszobában, Marcus-szal és Martinus-szal egy ágyban. Bleee.

És most mivel nem tudok aludni, úgy döntöttem, hogy dióhéjban elmesélem nektek, hogyan is kerültünk ehhez a ponthoz.

~~ Tinussal kivánszorogtunk az üzletsokakságokból, és egy KFC-vel a kezünkben, tartottunk a kocsi fele.

-Nem kellett volna vennünk egyet Marcusnak is?-kérdeztem mert Mac mindig éhes, és mindig mindent megeszik.

-Á, hagyd csak, Mac csak a McDonald's-os kaját szereti. Mondjuk ez érthető...-kacsintott rám.

Felkuncogtam, majd kinyitottam a kocsiajtót, és behuppantam a hátsó ülésre. Meglepetésemre Tinus is mellém ült, de ugy tettem mintha engem ez nem zavarna. Hagytam hogy azt gondoljon amit akar.

Mac-el váltottunk pár szót, majd a motor elindult, mi meg egyre közelebb értünk a hatalmas villához, aminek az udvarán egy kisebb repülő ékeskedett.

-Az lenne a magángép?-sugtam oda Tinus-nak, mire ő csak bologatott.

-Nagyobbra számítottál?-kérdezte ő is suttogva

-Hát minimum egy akkorára, mint amilyen a klippetekben szerepel.

-Melyikre gondolsz?-ráncolta össze a homlokát

-Az One Flight Away-re.

-Te láttad azt a klippet?-vonta fel a szemöldökét. -Most nagyon megleptél.-vigyorodott el.

-Josh tolta az orrom alá a telefonját, hogy nézzem már meg. -magyarázkodtam
-Persze, amig még itt volt....- tettem hozzá szomorúan.

-Hazahozzuk,nyugi.-ölelt szorosan át. Sóhajtva beszívtam a pólója illatát, és lehunytam a szemem. Jó lenne tudni, hogy Josh hol van...

-Ömmm....bocs srácok, nem akarom elrontani az idilli pillanatot, deee.....-kezdte Marcus mire Tinussal szétrebbentünk. -Jason már bent vár, és mi is késésben vagyunk.-intézte a szavait Tinusnak leginkább.

-Máris megyünk.-mondta Tinus, majd hozzám fordult.
-A videoklippes dolgot még megbeszéljük a gépen. -mosolyodott el.

-Tényleg? Szerintem már nincs mit megbeszélni azon. -jelentettem ki, és zsebre vágtam a kezem.

-Majd meglátjuk.

-Majd meglátjuk. -mondtam én is, és Marcus-t követve beléptem a hatalmas villa ajtaján.

-Wow.-ámultam el, amikor beléptem a helyiségbe, és a hatalmas falakat, meg a hatalmas teret néztem. A kilátás meg a földszintről is csodaszép volt. Csak persze ennek a hatalmas háznak is megvolt a hátránya....nem tudtuk hol keressük Jason-t.

-Jaaaaasoooon-kiáltotta Marcus. -Itt vagyunk!

Majd nem sokkal később trappolást hallottunk az emeletről, majd a lépcsőről, és már szembe is találtam magam a kb. 23 éves Jasonnal, aki egy hátbaveregettéssel üdvözölte a srácokat, előttem meg szemeit kimeresztve megállt, és furcsán méregetett.

-Szia, Jason vagyok.-nyújtott kezet.

-Tudom.-válaszoltam.

-Te pedig.....-próbálkozott, én meg észbe kaptam.

-Ó, én, engem Sarah-nak hívnak.-fogtam végül vele kezet.

-Oké.....Na akkor srácok, hol a fizetség?-kérdezte, mire Martin odanyújtotta Jason "fizetségét".