You belong with me-Marcus&Martinus FF (HUN)

7. rész

A legnagyobb félelmem, hogy magamra hagynak. És annyira félek ettől az egésztől, hogy az helyett, hogy legyőzzem a félelmem, és talpra álljak, inkább hagyom ,hogy hatalmába kerítsen a félelem. Egyszerűen saját magam okozom a bajt, mindig én taszítom el mellőlem a számomra fontos embereket, akik ezek után magamra hagynak.

Hogy ezt miért mondtam el nektek? Mert ez történt Tinussal is.

Az ágyamon ülve faltam a könnyeimet, és próbáltam felfogni, hogy megint engedtem a félelmeimnek, és megint elkövetem ugyanazt a hibát. Rettentően rossz érzés volt, hogy ujra és ujra megtörténik velem az amitől konkrétan rettegtem.
A hátamat az ágy felé döntve elvesztettem az egyensúlyomat, ami a puha paplanon ,és a párnán egyaránt, puffanó hangot hallatott. A sírástól remegő kézzel kerestem elő a zenelejátszómat, amin be is tettem a hangulatomhoz passzoló zenét. Azzal volt a gond, hogy az angoltudásommal értettem a szöveget, aminek amúgy is szomorú dallama volt.
"Say something, I'm giving up on you"- hallottam az énekes hangját, a fülhallgató hangszórójából. Ekkor éreztem azt, hogy legbelül tombolok, kívül pedig csak hangtalanul kiadom a fájdalom egy részét, ami már régóta nyomta a lelkem.

De akkor inkább elmondom onnan ahonnan kezdődött minden:

Miután Tinus engedett az öleléséből, kihámoztam magam a karjai közül. Borzos szemöldökei összehúzodtak, és értetlenséget véltem felfedezni a sötét szemében. Szöke hajtincse a szemébe lógott, ami nagyon cuki volt, de most, ebben a pillanatban, mégsem tudtam foglalkozni ezzel. Tekintetemet elvezettem róla, és az ablakból látszó kilátást kezdtem el szemlélni. Csak most fedeztem fel hogy milyen szép helyen is vagyunk.
Szerettem volna, ha nem kell ezt tennem vele, ha nem kellene igy lennie, de minden úgy történik ahogy történnie kell ... Legalábbis nekem ez a mottóm.
Tinus fel vélte fedezni bennem azt hogy valamire készülök, ami nem lesz neki se, és nekem se a javamra. Bozontos szemöldökei máris tükrözték a szomorúság és a rossz előérzet jelét. Ugy éreztem hogy nem érdemli meg..de jobb lesz neki egy másik lánnyal, aki nem olyan szerencsétlen nyomorult bunko, mint én. Ő többet érdemel ennél. Nem engem.
- Sajnálom. -mondtam és reméltem hogy értette a célzást.

- Mondd hogy mit csináljak, Sarah! Mondd meg, mert én nem értelek. Kedvellek érted? Fel tudod fogni?-emelte fel a hangját. - Utálom hogy folyton kételkedsz. Utálom hogy egy fikarcnyit sem bízol bennem- kisebbítette egyre a távolságot, a mutató és a nagyujja között. Megalázva éreztem magamat. Pedig nem mondott semmi rosszat. Csak csupán kiakadt. Semmi vész. Nyugi Sarah!
- Ember, itt vagyok, és támogatlak téged, millioszor meghalgattam a gondjaidat. És már fogalmam sincs miért csinálom ezt. Mert bármilyen kicseszett mondatot mondok, te kételkedsz bennem. Mert hogy a drága hercegnő megint elbizonytalanodott! Fogalmad sincs neked a dolgok állásáról! Neked nincs fogalmad semmiről! Te csak apuci pici kislánya vagy. Ja várj, az se! Mert az anyád volt olyan okos hogy felnyomatta magát egy seggfejjel.

- HAGYD KI EBBŐL ANYÁMAT OKÉ? BE NEM ÁLL A SZÁD, PAPOLSZ ITTEN A DOLGOK ÁLLÁSÁRÓL, MIKÖZBEN NEKED SINCS FOGALMAD SEMMIRŐL. MEG SE KÉRDEZTED HOGY MIT SAJNÁLOK, BASSZUS! DE TE ITT MINDENT ÖSSZEHORDASZ ÉS MÉG AZ ANYÁMAT IS BELEKEVERED. TUDOD JOL HOGY NEM ISMERTEM, ERRŐL NEM ÉN TEHETEK! CSESZD MEG! TŰNJ EL A SZOBÁMBÓL!- fakadtam ki a dühtől lángoló vörös fejjel.

- TŰNJÉL EL TE A NYARALÓMBÓL! - vágta rá.

- Nem kell kétszer mondani.- dobtam neki oda a szavakat dühösen. Ekkor vette észre magát, hogy miket is vágott oda a fejemhez, de az önsajnálata nem érdekelt többé. Jobb is hogy így alakult mert végül is ő is hozzájárult ehhez az egészhez. Nem volt akkora nagy a bűntudatom. Nem értem, minden szerelmes történetben úgy van hogy túlságosan is kedvesek egymáshoz a felek, aztán meg egymás karjaiban kötnek ki. Velem meg Tinussal pont az ellenkezője. Taszítjuk egymást mint két ugyanolyan féltekű mágnes. Lehet hogy soha nem is kellett volna találkoznom vele. Csak egy hiba volt.

Idegesen pakoltam be a bőröndömbe a ruhákat, majd miután ráhuztam a cipzárt, kigörgettem a bőröndömet a szobából. Josh éppen kilépett a szobájából és értetlen fejet vágott.

- Te meg hova készülsz? -kérdezte meglepődve.

- A vonatállomásra.-próbáltam hamis mosolyt csalni az arcomra, ami több-kevesebb sikerrel, de valahogy összejött.

- Ha Tinus mondott valamit, és miatta mész el, én beve.....-nem mondta végig mert félbeszakítottam.

- Hé! Tinus nem csinált semmit oké? Csak rosszul érzem a hasamat, és nem hoztam betétet - hazudtam.- Csak lányos dolgok, tudod...-tettem hozzá.

- Ha betét kell, akkor el tudlak kisérni a közeli boltba, nem muszáj hazamenned.

- Nagyon kedves ez tőled de nekem az otthoni levegő kell, meg Moni, vagyis az anyukád segítsége.- Joshnak összeszaladtak a szemöldökei. Ijedten ráztam meg a fejemet, mert Josh teljesen félreértette a helyzetet. Bah, fiúk.
Mikor észrevette a reakciómat, kissé megnyugodott, de mégsem engedte el a karomat.

- Legalább vacsorára maradj.-mondta és levezetett a lépcsőn. A bőröndömet magam után hurcolva próbáltam lemenni a lépcsőn, de az utolsó fokban megbotlottam, a bőröndöt, mint az utosó kapaszkodási lehetőséget magammal rántottam, ami szerencsésen a hátamra esett, a magasabb lépcsőfokokról. Hangosan felszisszentem és próbáltam letolni magamról a súlyos bőröndöt. Josh azonnal a segítségemre sietett, és segített felállni.
Mikor megtapintottam a fájó pontot, halkan felszisszentem.

- Hát itt jó nagy kékség lesz.-mondtam ki a gondolataimat.
Josh a konyhába vezetett, és leült egy székre. Mac is ott ült az asztalnál, és hangosan csámcsogott. Örülök hogy ízlik neki a vacsi, de akkor is be tudhatná csukni a száját....
Tinus meg...gondolom valahol lófrál az utcán vagy a szobájában gubbaszt. Igazából nem érdekel.
Megettem egy HotDog-ot és utána, már meg is vettem az interneten a vonatjegyemet. Alig vártam már hogy hazamehessek Trofors-ba. El innen a rossz környezetből. Jó messze Tinustól.

Miután elbúcsuztam a két fiútól a bejárati ajtó felé vettem az irányt. A veranda lépcsőjén ott ült Ő egy sörösüveggel a kezében. Magamban jót nevettem a nyomorán, mivel ezt magának csinálta. Ő tehet arról hogy egy napot sem bírtam ebben a nyaralóban. Ő küldött el .
Szemei kipattantak ahogy meglátott engem, és megpróbált felállni a hideg kőlépcsőről. A sörösüvegét eldobta egy távoli bokor felé, és ingadozva, de felállt. Az alkoholtól idiótán mosolyogva nézett rám.

Kedves olvasóim!

A napokban túlléptük a 100 megtekintést, amit elmondthatatlanul köszönök nektek. Úgy érzem, részről-részre fejlődöm(kommentben leírhajátok, hogy ti hogyan gondoljátok ezt...) és ti olyan boldoggá teszitek a napjaimat egy-egy csillaggal, és egy pozitiv kommenttel, hogy én utána csak vigyorgok mint egy vadalma. Szóval, remélem ezekután is hagytok egy kis nyomot. Komolyan mondom, boldoggá tesztek ezzel.
A másik dolog pedig, hogy mivel megígértem, hogy a 100 megtekintésnél kidolgozok valamiféle rendszert, tehát....Péntekenként fogom hozni a részeket. Amíg vakáció van dél előtt is várható rész, de suli időszakban szerintem csak délután...
Szóval ennyi lenne.

Remélem hagytok magatok után egy kis nyomot.

Ha tetszett a rész, akkor nyomj rá egy vote-ot, vagy tudasd velem a véleményedet a komment szekcióban!
Kellenes reggelt/napot/ estét nektek!

Evelin voltam, Sziasztook!