𝑀𝑦 𝑎𝑑𝑜𝑝𝑡𝑒𝑑 𝑏𝑟𝑜𝑡ℎ𝑒𝑟 °BEFEJEZETT°

12.

Henna Smith

A kulcsomat keresve léptem az ajtó elé. Kinyitottam az ajtót és belelépve a házba az üvöltő zene fogadott. Mikey biztos hazaért. Lehúztam a cipőmet és az ajtó mellé dobtam a táskám. Furcsa érzésem volt. Felsétáltam az emeltre és a bátyám szobája felé vettem az irányt. A szobába érve nem találtam senkit, csak a zene bömbölt. Kikapcsoltam az ordító muzsikát és kisétáltam a szobából.

- Mikey! Hol vagy?- kiáltottam őt keresve. A fürdőszoba felé mentem. Az ajtó félig nyitva volt. Behajtottam az ajtót és ami előttem volt...az teljesen lesokkolt. A bátyám a földön feküdt, összeesve, vérbe fagyva. - Mikey!- rohantam oda és legugoltam mellé.

- Heny, Michael könyve nálam...-lépett be a fürdőbe Ash. - Úristen!- nézett a földön fekvő bátyámra. Én ekkor már zokogtam.

- Ash hívd a mentőket!- kiáltottam. - Michael tarts ki. Nem hagyhatsz itt.-zokogtam. Sarkamra ültem és megfogtam egyik kezét. Ekkor pillantottam meg a véres borotva pengét a kezében. Elvettem a kis fémet és a szemetesbe dobtam. Kezéből ömlött a vér, arca - még megszokottnál is - teljesen fehér volt.

- 4 perc és itt vannak.- mondta Ash.

- Csak siessenek már!- idegeskedtem. Féltem, hogy túl késő. Ki tudja mióta fekszik itt. Pár percen belül meg is érkeztek a mentők. Egy hordágyra rakták Ashton segítségével és a kocsiba tették. Mindkettőnket hívtak, hogy menjünk mivel én vagyok a hozzátartozó, Ash meg csak úgy jött. Rettegtem. Fogalmam nem volt, hogy mit tegyek. Csak annyit tudtam, hogy Mikeynak fel kell épülnie. Fogalmam sincs miért tette. De nem tudnék nélküle élni. Ez a dolog ráébresztett. Szerelmes vagyok belé.

Hi! Tudom nagyon kis rövidke rész. De nemsokára epilógus. 😞Remélem tetszett. További szép estét! 🌺🌺