𝑀𝑦 𝑎𝑑𝑜𝑝𝑡𝑒𝑑 𝑏𝑟𝑜𝑡ℎ𝑒𝑟 °BEFEJEZETT°

13.

Michael Clifford

Pittyegésre és a szememet vakító fehér fényre ébredtem. Mi történt? Nagyokat piclogva néztem körbe. Egy kórházban lennék? Oldalra fordítottam a fejem, ahol a húgom ül a kezemet fogva. Mit keresek itt? Mit keres Ő itt? Addig kéobem vagyok, hogy haza mentem, zenét hallgattam és...ja igen. A penge. Beugrott. Hüvelykujjammal erőtlenül megcirógattam Henna kezét.

- Michael.- suttogta mikor felemelte a fejét.

- Szia.- suttogtam erőtlenül.

- Mikey...mi-miért csináltad ezt?- kérdezte könnyes szemekkel.

- Én csak...nem akartam több fájdalmat okozni.- motyogtam. - Nem akartom a terhedre lenni.

- Hogy lennél a terhemre? Nagyon szeretlek Michael. Rájöttem. Szerelmes vagyok beléd.- nézett a szemembe. Nem hittem a fülemnek. Lehetséges? Biztos csak álmodom. Ezt gondoltam addig, ameddig Henna meg nem csókolt. Habozás nélkül viszonoztam a csókját. Arcomat kezei közé vette. Szenvedélyesen és szerelmesen csókolóztunk. Sosem éreztem ettől felemelőbbet. Hihetetlen volt. Tényleg azt érzi, amit mond. Szeret. Úgy, ahogy én őt. El sem tudom hinni, hogy végre talán...boldog lehetek. Percekig csókolóztunk, mikor hangos lépteket hallottam a folyosóról, de mivel több kórterem is van egy folyosón, azt gondoltam biztos nem ide jön. Ekkor nyílt ki az ajtó.

- Michael...- fagyott le teljesen anyánk. Henna gyorsan elkapta a fejét és arrébb lépett.

- Henna...- nézett rá apa. Komolyan bassza meg!? Eddig tartott a boldogságom!? Kurva kemény 7 percig?!

- Apa én meg tudom magyarázni.- kezdett volna bele Henna. Nem hagyom, hogy magára hárítsa ezt az egészet. Az én hibám.

- Henna nem. Anya el kell mondanom valamit.- szóltam közbe. Gyerünk Michael! Hennáért! Mély levegőt vettem és hozzá kezdtem. - Anya én szerelmes vagyok Hennába.- amikor ezt kimondtam anya teljesen lesápadt. Tudtam, hogy most csalódott bennem.

- Michael...ez...ez...- dadogott anya.

- Sajnálom.- hajtottam le a fejem. Már vártam mikor kapom a pofonokat, de egyszer csak anya hirtelen megölelt. Mi a tosz!?

- Mikey én annyira büszke vagyok rád.

- Tessék!?- szólalt meg Henna. Na ezt én is nagyon adom.

- Büszke vagyok rád, hogy el merted mondani.- engedett el anya. Azta ku**a!! Mi a fasz!? Na jó, most tuti csak álmodok. Létezik ez?!

- Ti...tudtátok?- kérdeztem teljesen lefagyva.

- Igen. Christin elmondta. Nagyon sírt mikor találkoztunk és megkérdeztük mi baja. Ő pedig elmesélte, hogy ti ketten egymásba habarodtatok.- mosolygott anya. Uhm...oké!? Ez meglepett.

- És nem haragszotok?

- Nem. Semmi vérszerinti kapcsolat nincs köztetek. Én nem tiltom, szóval semmi akadálya.- mondta apa. Jó oké, én ma már használhatatlan vagyok. A szüleink végig tudták, hogy Henna és én szerelmesek vagyunk. Most ezt elmondták és megengedik?! Ez maga a csoda emberek! Ezt nem gondoltam volna. De annyira örülök. Ezt a kórházas dolgot félre téve, ez életem legszebb napja.

Hali! Bocsi, csak elfelejtettem kirakni tegnap ezt a részt. De itt van! Remélem tetszett. Helyesírási hibákért bocsi! További szép napot!🌺🌺