Instalány S.M. (Befejezett)

📷 1. rész 📷

A közösségi média és a felületek mint például az insta hasznosak de egyben károsak is. Az emberek egyre több időt töltenek a képernyő előtt s egyre kevesebbet a valóságban. Az információ szerzés és terjedés szempontjából nagyon is előnyös az internet világa. Könnyebb ismerkedés, a rengeteg megosztott tartalom, zene, könyv, játék, megannyi oktató anyag, és még sorolhatnánk a végtelenségig is ezeket. Jó érzés amikor egyszerűbben tudsz kommunikálni a barátaiddal, ismerőseiddel, amikor egyre több embert fedezhetsz fel és tartalmakat láthatsz lényegében mindenkiről, mindenről aki megosztja azokat a világhálóval.

Ám a gond ott kezdődik amikor valakit ez a bizonyos háló a szó szoros értelmében bekebelez, akár egy pók, a hálójába került áldozatát. Hope beleesett ebbe a csapdába. Ugyanis a lány túlságosan is insta függő lett. Már évek óta szinte ki sem mozdul a házukból. Az iskola elvégzése után nem keresett magának állást. Ezért mostanra a szülei végeláthatatlan győzködésére a családi vállalkozásukba tevékenykedik. A munkája után semmi mást nem csinál, mindössze naponta több tíz órákat tölt el a telefonjával a kezében és a családja aggódva, s tehetetlenül nézi ahogy a fiatal lányuk egy önkéntes, tágas és színes kalitkába zárja magát, s ezáltal elpazarolja az ifjúságát...

Az egyik szokásos délutánom folyamán a nappaliban ültem a tv előtt. A krém színű kanapén kényelmesen elhelyezkedtem, nyuszis mamuszba bújtatott lábaimat felraktam a nem messze lévő üvegasztalra és telefonomat nyomogattam. Izgatottan pörgettem végig az instámat és kíváncsian figyeltem ki milyen tartalmakat osztott meg. Egy pár kedvelt híresség friss fotóit látva mosolyra húzódott ajkam.

"Shawn Mendes élő videót indított. "

Villant fel egy másodpercig az értesítő s máris becsatlakoztam a live-hoz.

" Szia Shawn! Hogy vagy? Jó téged látni! "

Pötyögtem be a szavakat és vártam hátha talán észre veszi a helyes srác amit írtam. Igazából nem fűztem hozzá túl sok reményt, elvégre máris nyolcvankétezer-ötvenhárom néző volt akiknek legalább a fele kommentelt is. Ezért hát eléggé csekély volt az esélye annak hogy Shawn észreveszi, vagy felolvassa, megválaszolja, a hozzászólásomat. Végül csak bámultam a férfi tökéletes arcvonásait és vigyorogva hallgattam beszámolóját ami a három nappal ezelőtti koncertjéről, és a benne kavargó érzelmekről szólt.

Az élő közvetítés végével elkezdett kattogni az agyam. Végeláthatatlan gondolatszálak indultak útnak elmémben. " Merj önmagad lenni, ne az határozzon meg hogy a világ milyennek szeretne téged látni. Ne az ideálokat kövesd, merj más lenni. Nem feltétlen vagy rossz akkor ha kitűnsz." Csendült fel füleimben újra és újra hangja. Shawn szokásához hűen, ismét baromira inspiráló üzenetet adott át nekünk. Hihetetlen hogy ez a huszonhárom éves férfi még egy rövidke élővideóban is tud olyat mondani ami hasznos, ami fontos, és ami rengeteg embert ösztönöz, támogat.  

Gondoltam készítek egy insta-storyt amiben megjelölöm Shawnt. A kanapén felhúztam térdeimet, a telefonomat kissé eltartva magamtól készítettem egy mosolygós képet. Amint elkészült a kép, amelyen én szerepeltem, Shawn előző beszédjéből rá írtam egy idézetet. Izgatottan vártam hogy vajon kik azok akik elsőként megnézik és mit reagálnak rá. Nem sokkal később már az üzeneteimet néztem amikben javarészt "szép vagy" "Aww én is láttam a liveot" "Mióta vagy fangirl?" És szívecskék tömkelege szerepelt. 

Amikor újabb értesítőt kaptam szemeim nagyra nyíltak, szívem hevesebben vert és azt éreztem mentem elájulok. Karomba csíptem hátha csak álmodom ám az erős csípés ellenére érzett égető fájdalom, és bőrömön megjelenő piros folt sem változtatta meg a néhány másodperccel ezelőtt kapott üzenetemet...

Sziasztok ez az első közös könyvünk ilona96x -tal. Reméljük tetszeni fog a történetünk és sokan olvassátok majd. Ez lenne az első rész, hamarosan hozzuk majd a következőt is.
És ha már itt vagytok Békés, boldog húsvétot kívánunk 🐣🐰
Sziasztok ❤