Instalány S.M. (Befejezett)

📷 14. rész 📷

Üldögéltünk egymás mellett és közben észre sem vettük az idő múlását. Beszélgettünk komoly dolgokról, és kevésbe komolyakról. Halottam édes nevetését, amikor felevenített egy régi koncertet. Csak ezt csináltuk semmi mást. Közben a nap egyre lejjebb ment. Már épphogy csak látszódott a fák lombjai között. Némán néztük a naplementét, majd egyszer Shawn elővette a telefonját és megtörte a percek óta kialakult csendet.

-Olyan szép ez, meg akarom örökíteni. Bárcsak megtudnám az időt állítani. Egymás mellett ülnénk ketten,
Boldogan a semmibe meredve.

Szavai teljesen elvarázsoltak. Olyan szépen beszélt, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Csak küldtem felé egy mosolyt és bólintottam egyet. Igaza van. Mindenben, amit a délután folyamán mondott. Kezében a telefonnal fordult felém.

-Csinálunk egy képet? Olyan jól érzem most magam, hogy meg akarom ezt őrizni az emlékeimben.

-Rendben legyen -szóltam és követve mozdulatát én is felkeltem.

Úgy álltam mellette, mint aki karót nyelt. Shawn átkarolt és közel húzott magához, majd mindketten belenéztünk a kamerába. Szerintem nagyon jól passzoltunk egymáshoz. Ekkor futott át az agyamon, hogy milyen szerencsés vagyok. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csodálatos pillanatnak. Fejemet oldalra döntöttem, így pont Shawn mellkhasához értem. Halottam, ahogy a szíve hevesen ver. Lehet, hogy miattam? Én váltottam ki belőle ilyen érzéseket?

-Mosolyogj! -szólt Shawn és elkészítette a fotót.

-De jó lett! Átküldöd instán? -kértem tőle, de ő persze emlékeztetett, hogy térjünk át az instáról.

-Megbeszéltük, hogy inkább a messengert használjuk, vagy csak simán a mobilt.

-Jah tényleg. Akkor légyszi küld át Bluetooth-on.

Mikor megkaptam a képet ránéztem az időre és a döbbenettől homlokon csaptam magam. Hogy lehet már este fél nyolc? Már több, mint négy órája eljöttem otthonról. Ennyi ideig nem egy film! Bár mennyire is nem akartam, muszáj volt szólnom, hogy mennünk kell. És holnap reggeles leszek, ezért össze kell szednem magam.

-Mendi kéne indulnunk. Tudod, holnap megyek munkába és pihennem is kéne.

-Persze megértem. Irány a kocsi! -felelte pajkosan.
Lassan elindultunk, de mivel nagyon sok volt a szúnyog a vége fele már futottunk. Amint beszálltunk a járgányba valami csoda folytán pont egyszerre szomjaztunk meg. Shawn hátranyúlt és elővett egy vízet. Már majdnem megitta a felét, mikor észrevette, hogy én nézem.

-Morti te most vagy nagyon szomjas vagy, vagy egy beteg rajongó, akitől még inni sem tudok -mondta nevetve, mire én is nevetve válaszoltam:

-Lehet, hogy mindkettő igaz.

-Hát ezen nem csodálkozok. A pasis nasi óta, veled már bármi megtörténhet. Tessék nyugodtan idd meg az egészet -nyújtotta felém az üveget. Megfogtam, majd próbáltam feldolgozni a tényeket. Úr-Isten! Én Shawn Peter Raul Mendes után iszok az üvegből! Néhány másodperce még az ő ajkai érintették, amit most az enyém! Atya világ! Próbáltam megnyugtatni magam és nem itt nekiállni visítani. Akkor tuti örökre elüldözném Shawn -t a közelemből, amit nem akarok.

Ő szerencsére nem vett észre ebből az egészből semmit. Ahogy befejeztem az ivást beindította a kocsit és már úton voltunk vissza a városba. Nem volt kedvünk sem beszélgetni, sem zenét hallgatni, mint ide fele. Mindketten az utat, az elhaladó tájat néztük. Csak egyszer szólalt, akkor is azért, hogy megkérdezzen, hogy hol tegyen ki. Mivel a szüleim nincsenek otthon, megadtam neki a lakcímemet.

Sziasztok ❤❤
Megérkezett a 14. rész is...
Eskü, ha én Hope helyébe lennék, szentélyt csinálnék az üvegnek és életem végéig megtartanám. Hiszen az egy ereklye!!

(Jó tudom hülye vagyok 😂)

Reméljük tetszett a rész
ilona96x
❤❤