Instalány S.M. (Befejezett)

📷 3. rész 📷

-Hagyjál már! -nyűgösen fújattam akár egy felbőszült medve, akitől elvették a mézes csuprát. Még a darazsak is hemzsegtek körülöttem. Pontosabban a szüleim duruzsoltak egyfolytában a fülembe.
"Ezt ide, rakd, azt oda tedd...Hozd be a raktárból a sűrített paradicsomos üvegeket..."
-Hope, ne kelljen még egyszer szólnom! Attól mert a miénk az üzlet, attól neked még ez a munkahelyed, ahol kötelességed dolgozni! Tedd el azt a nyomorult telefont és láss hozzá az árú kipakolásához! Ha végeztél írd össze miből kell holnap rendelnünk! -ellentmondást nem tűrően hangsúlyozott anya az egyik kasszás pult mögött állva.
-Hihetetlenek ezek a mai fiatalok ugye Abigel? -rosszallóan rázta fejét az egyik idős nő, aki éppen reszkető, ráncos és öregségi foltokkal tarkított kézfejével nyújtotta anyám felé a pénzt.
-Pontosan...Hope már huszonkét éves, mégis olyan mintha egy tini lenne akit még mindig irányítanom kell és nevelnem. -forgatta meg kék szemeit. Anyának és apának is hasonló szemszíne van. Az enyém pedig a kettőjük árnyalatának a keverékéből vált különlegesen világító kékké.
-Jól van, nincs szükség arra hogy kibeszélj. Hallok mindent és amint láthatod, már megyek a raktárba a hülye üvegekért...- bosszúsan nyújtottam rá nyelvemet egy fintor kíséretében, aztán dacos léptekkel indultam el a raktárba.Telefonomat sajnálattal de farmer zsebem mélyére csúsztattam. Megragadtam a paradicsomos ládát ami eléggé nehéz volt a több mint egy tucat tele töltött üvegcsétől. Erőlködve cipeltem át a bolt helyiségébe és a megfelelő sorú polchoz vonszoltam. Majd ügyes mozdulatokkal a helyükre pakolásztam őket. Telefonom megrezzent zsebemben ezért egyik kezemmel elővettem azt, amíg a másikkal fürgén rakosgattam tovább. Amint megláttam hogy ki írt, pupillám kidülledt.

07:21 -Shawn Mendes : Szia! Ígértem hogy jelentkezni fogok. Nem szoktam hazudni ezért lásd, valóban jelentkeztem.

S ebben a pillanatban a kezemben tartott üveg a földre hullott. Hangos csattanással tört ripityára és a pirosas, bordó tartalma a padlóra folyt.
-Hope Morton! Mégis mi a fészkes fenét művelsz? -felháborodva rohant hozzám anya. Én viszont lesokkolódtam az üzenettől. Nem tudtam feldolgozni hogy Shawn valóban írt, hogy ténylegesen is beszélgetni szeretne velem.
-Ezt most elveszem! Már megint ez a ketyere van a kezedben és nem koncentrálsz! -anya kapva kapott a lefagyott állapotomon és telefonomat kiragadta kezemből. Azonnal magamhoz tértem bódult állapotomból amint megéreztem hogy ujjaim nem simulnak a készülék köré. -Nee, ne ne ne nee! Kérlek anya ne! Most ez nagyon fontos élet halál kérdése, könyörgöm ígérem ezentúl mindent megteszek, elrakom a telómat, dolgozom amennyit akarod, csak add vissza kérlek! -kulcsoltam imára kezeimet és bevetettem mindent.
-Mindig ezt mondod. Minden nap életbevágóan fontos, az életed múlik rajta. Nem kapod vissza és pont! -erőszakosan szorongatta a telefonomat.
-Anya!! -üvöltöttem. -Nem teheted ezt velem! Azaz én telefonom! Nem vagyok már dedós, add vissza! Jogom van hozzá hogy visszakapjam! -futottam utána.
Istenem, ha nem írok vissza Shawnnak kitudja mit fog hinni rólam. Talán soha többé nem lesz alkalmam vele beszélgetni és mindezt anyám miatt.
-Nem érdekel Hope! Ez nem mehet tovább! Én és apád szeretünk téged, de amit művelsz, felháborító és kiakasztó! Most elmegyek befizetni pár csekket! Addig te viszed a boltot és ajánlom hogy mire visszaérek minden rendben legyen! Lehet hogy most utász, de ideje hogy észhez térj! -feszülten tekerte nyaka köré lenge virágmintás kendőjét és kiviharzott az üzletből. Képes lettem volna a hajamat is kitépni ebben az idegölnő pillanatban. A telefonom anyánál van úgy, hogy Shawn Mendes közben várja a válaszomat, amit kitudja mikor kap meg...

Sziasztok! Remélem tetszett a rész ❤ Mivel telefonom nincs, nem tudom megszerkeszteni a szöveget, de amint lesz pótolom. Legyen szép napotok! (Vigyázzatok a telefonotokra, nehogy úgy járjatok, mint én)

❤❤❤
ilona96x