📷 20. rész 📷

345 25 10
                                    

Shawn szemszöge:
Mire észbe kaptam, hogy mire készülök, már késő volt. Megcsókoltam és ezt nem tudom megváltoztatni.

-Bocsánat, nem kellett volna -fordítottam oldalra a fejem, mert egyáltalán nem akartam ránézni.

Nem lett volna szabad elgyengülnöm. Mindkettőnket érintettek mostanában kellemetlen helyzetek. De főleg őt. Hiszen a szülei, vagy legalábbis az anya lefigyeltette. És emellett szegényem ki tudja milyen régóta instafüggő. Bennem barátra talált, nem szabad ezt tönkretennem.

-Shawn mi volt ez a csók? -kérdezte lágyan. Hangja olyan szépnek hatott, hogy muszáj volt odafordulnom. Amit láttam megrémisztett. Szemeiből sűrűn ömlöttek a könnyei, de hangján egyáltalán nem lehetett ezt észrevenni. Tuti miattam sír. És én pont ezt nem akartam.

-Hiba. Sajnálom, nem is tudom, mi ütött belém -feleltem halkan és miközbe átkaroltam, lágyan simogattam -Kérlek felejtsük el ezt az egészet.

-Oké. De ugye barátok maradunk? -tudakolta tőlem és talán már kezdett megnyugodni.

-Igen. És arra gondoltam, ha már barátok vagyunk, segítenem is kell neked. Mind a szüleid, mind a betegséged okozta problémáidon. Szóval tarthatnál velem a turnéim során. Ez negoldaná az első és egybe a második gondodat is -meséltem el neki a tervem, ami abba a pillanatba jutott eszembe.

-Ez jól hangzik, de nem akarok ingyenélő lenni. Meg nem hiszem, hogy megengedné ezt a menedzsered.

-Lenne bőven munkád körülöttem, és Andrew -t se írd le olyan könnyen. Várj egy pillanatott, megkérdezem tőle -vettem elő a telefonom. Kicsit én is izgultam, hogy mit fog szól hozzá, de egy próbát mindenképp megér.

12: 07 Hello Gerty! Van egy nagyon jó barátom, akinek kéne kis segítség és munka. Kérlek intézd el, hogy jöhessen velem a turnémra, és dolgozhasson nekem.

Mivel ma neki sem volt sok munkája hamar visszaírt.

12: 34 Cső Shawnie elintéztem neked, de remélem normális embert választottál amúgy nem igazán világos, hogy kinek és miért akarsz segíteni

-Igen! Nyert ügyünk van! -ugrottam fel, mire Hopeból kitört a nevetés -Morti inkább örülj te is. Jöhetsz velem.

-Jó -Jó örülök -próbálta leutánozni az ugrásom, de megintcsak megbotlott és én kaptam el -Azt hiszem én szerencsétlen vagyok a természethez -nevetett vidáman. Gyors írtam Andrewnak.

12: 41 Kösz haver, ígérem majd mindent megmagyarázok

Mivel eléggé megéheztünk elindultunk lefele. Nevetgélve sétáltunk egymás mellett és párszor megmentettem az összeeséstől. A hegy lábától nem messze volt egy étterem, ahová beültünk kajálni.

-Szeretnél egy kis finom vadast? -tettem fel a kérdést, mire ő fejét rázva felelt.

-Fúj dehogy. Gondolj már bele, azok az állatok ott futkosnak az erdőbe, te meg azokat akarod megenni?

-De ők már nem futkosnak, hiszen az ételbe vannak -vágtam vissza, de ő továbbra is csak a fejét rázta fintorogva -Miért akkor mit akarsz enni?

-Mondjuk Bolognai spagettit -válaszolta mosolyogva, mire a pincér felírta a rendelést.

-De hiszen abba is van állat! Csak le van darálva -próbáltam védeni az elképzelésem, de ő azt mondta, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz.

-Ezt nem hagyom annyiba -morogtam, majd a pincér felé fordultam -Én is egy spagettit kérek. És Hope, te meg se szólalj -mondtam tetett méreggel, de ő átlatott rajtam. Elkezdett nevetni, úgy ahogy később én is. Épphogy befejeztük a kaját SMS-em jött.

14: 58 Nem érdekel Shawn, hogy hol vagy, azonnal kell beszélnünk. A hotelbe várlak.

Instalány S.M. (Befejezett)Where stories live. Discover now