~No more lies~ Peter Parker ff

02. Újra itthon

Tony kocsijának zajára lettem figyelmes miközben szórakoztam az erőmmel. Gyorsan ki szaladtam az ajtón és hangosan oda köszöntem neki.
-Végre hogy itt vagy! Már halálra untam magam.-mosolyogtam rá.
-Hogy állsz az erő dologgal?-csapta be a kocsiajtót.
-Pff,semmi hogy vagy, vagy hogy hiányoztál? -tettem keresztbe magam előtt a karom.
-Csak kiváncsi voltam mennyire vagy béna! -nevetett.
-Hah.. tessék -mondtam majd egy kézlegyintéssel behúztam az ajtót.
-Széép! -kócolta össze a hajamat és elindult befelé,én pedig utánna.
-Tudod gondolkodtam és...
-Még nem viszlek haza -vágott közbe
-De tudok bánni az erőmmel!
-Natasháék is ezt mondták -ült le a kanapéra.
-Natasháéknak nagyon igazuk van és te magad is láttad hogy ügyes vagyok -dőltem neki a falnak.
-Az ajtó csapkodásnál több kell Ness!
-Nem tudod mit tudok ha itt sem vagy csak hetente kétszer! -forgattam meg a szemem
-Ezt ne csináld mégegyszer! -nézett rám szúrós tekintettel
-Mit? Ezt? -forgattam meg újra a szemem.
-Hagyd abba! -állt fel a kanapéról.
Ravasz mosolyra húztam a szám és újra meg forgattam a szemem.
-Tudod te milyen bosszantó vagy?
-Csak mint amilyen te vagy!
Tony azzal az „Ez az én lányom"tekintettel rám nézett majd elővette a telefonját és kiment.
Egy negyed óra múlva vissza is jött.
-Kölyök! Kezdj el csomagolni!
-Most haza viszel? -ugráltam örömömben.
-Siess még mielőtt meggondo...
-Kész vagyok! -vágtam közbe.
-Honnan tudtad hogy beleegyezek?
-Nem tudtam! -indultam kifelé a bőröndömmel.
-De akkor...
-Mindig készenlétben álltam! -raktam be a csomagtartóba a cuccom.
-Akkor ne húzzuk tovább az időt! -mosolygott majd beszálltunk a kocsiba.
Háromnegyed óra múlva ott is voltunk a reptéren aztán már csak egy 4 órás repülő út volt amit sikeresen át is aludtam, majd otthon is voltam.
-Élvezted az utat? -kérdezte Tony miközben mentünk befelé.
-Jobban mint bármikor, főleg hogy a háromnegyedét át aludtam! -nyitottam ki a bejárati ajtót.
Tony erre csak nevetett.
-Otthon édes otthon! -szippantottam egy mélyet a levegőbe, majd meghallottam egy ismerős hangot.
-Ez Peter? -kérdeztem izgatottan Tonyt.
-Igen!
-És miért van itt?
-Egy ideje itt gyakornokoskodik.
-Erről miért nem szóltál?
-Nem nagy ügy. -válaszolta lazán -nem hittem volna hogy érdekel.
-De, érdekel! -szokásosan meg forgattam a szemem majd indultam volna el a hang irányába, de Tony hirtelen elém állt.
-Most mit csinálsz? -kérdeztem kissé idegesen.
-Ness,hagyd dolgozni,majd ha végez el mehetsz hozzá meglepheted meg ilyenek!
-Ah, jó akkor megyek és ki pakolok!
Tony bólintott egyet, én pedig már indultam volna el de utánnam szólt.
-Ne forgasd a szemed mert úgy marad!
-Jolvan! -nevettem el magam és lassú léptekkel elindultam a szobám felé, majd mikor odaértem egy gyors mozdulattal elfordítottam a kilincset az ajtómon, és beléptem a szobámba.
Furcsa volt..furcsa volt hogy 6 hónap után újra itt vagyok. Gyorsan ki pakoltam a cuccaimat és bedobáltam a szekrényembe,ugyan minek fáradozzak azzal hogy összehajtogatva eltegyem amikor később úgyis szétcseszem! Miután végeztem be dőltem az ágyamba és elkezdtem bepötyögni Ned számát, az 5. csengésnél meguntam,ki nyomtam és szépen eldobtam az ágy végére a telefonom aztán elkezdtem bámulni a plafont. Már egy jó ideje bámultam mikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan felpattantam és láttam hogy Ned neve villog a kijelzőn. Sietősen felvettem és be nyomtam a FaceTime-ot.
-Sziaa! -köszöntem nagy mosollyal.
-Sziaa! Hát te? Már otthon vagy? Mikor jöttél? Milyen volt az út?
-Nyugi Ned! Kb 2 órája érkeztem haza.
-És még csak most hívsz?
-Héj én már fél órája hívtalak, de nem vetted fel, amúgy meg te vagy az első akinek szóltam!
-Először is -tette fel védekezően a mutatóujját -azért nem vettem fel mert kajáltam, másodszor, igen nagy megtiszteltetésnek veszem Miss.Stark hogy én lehetek az első aki megtudhatta az érkezésed -mondta majd elnevette magát.
-Na azért! -mondtam én is nevetve. -Na, de vegyük komolyra a szót! Később átakarok menni Peterhez, de nem tudom mikor van otthon és ha felhívnám és megkérdezném akkor tuti rájönne és úgy elrontanám a meglepetést, érted?
-Persze,akkor felhívjam és kérdezzem meg?
-Nem! Hívd fel és kérdezd meg hogy nincs-e kedve együtt lógni náluk, és majd ha nála vagy vársz 20percet és írsz nekem.
-Jólvan -nevetett -ezt elég részletesen ki gondoltad.
-Meglehet -mosolyogtam
-Akkor gyorsan hívom és majd írok!
-Okés.. szia -intettem a kamerába.
-Sziaa -köszönt el és letette.
Gondoltam kimegyek sétálok egyet, meg ha már kint vagyok elmegyek Mj-hez is. Felvettem a cipőm, be csúsztattam a telefonomat a hátsó zsebembe majd elindultam kifelé. A kezem már a kilincsen volt amikor lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam és Tonyval találtam szembe magam.
-Hova? Hova?
-Sétálni? -néztem rá értetlenül -meg beugrok Mj-hez.
-Nem úgy volt hogy mész Peterhez?
-De,de majd csak Mj után!
-De...
-Mentem! -vágtam közbe és elindultam kifelé.
Mikor leértem elkezdtem Mj háza felé venni az irányt, fél óra alatt ott is voltam. Megálltam az ajtó előtt és habozás nélkül megnyomtam a csengőt. Pár másodperc múlva nyílt is az ajtó majd Mj unott arcával talaltam szembe magam. Amint meglátott egy hatalmas vigyorral a nyakamba ugrott.
-Mj...
-Hmmm?
-Megfojtasz
-Bocsi -engedett el. -Csak hiányoztál!
-Aww nem baj te is hiányoztál nekem! -mosolyogtam rá.
-Gyere -fogta meg a karom és fel vonszolt a szobájába.
-Átrendezted? -dőltem be az ágyába.
-Meguntam! -mondta majd leült a székébe.
Aztán elkezdtünk beszélgetni minden hülyeségről ami az eszünkbe jutott. Jó volt újra vele lenni. Teljesen más mint telefonon keresztül.
-Nem vagy éhes? -kérdezte Mj és a telefonjáért nyúlt -rendelek valami kaját mert én éhen halok!
-Jó de.. -szakított félbe a telefonom rezgése -várj egy picit!
-Ki az?
-Ah Ned írt hogy mehetek Peterhez.
-Ne meeenj! Még csak most jöttél!
-Holnap is jövök és akkor elmegyünk kajálni!
Mj szúrós tekintettel rám nézett
-Ígéred?
-Ígérem!
Gyorsan megöleltem Mj-t és siettem Peterhez, hogy gyorsabban teljen az idő bedugtam a fülhallgatóm és úgy sétáltam el a házig, mikor felértem az emeletre dobtam egy üzenetet Nednek hogy itt vagyok, gyorsan nyílt is az ajtó majd Ned a karomnál fogva behúzott.
-Sziaa -suttogott nehogy Peter meghallja.
-Sziaa -öleltem meg. -Peter?
-A szobában beszélget May nénivel telefonon!
-Hol van May?
-Elment... tudod nagybevásárlás meg ilyenek. -mondta majd megrántotta a vállat.
-Ugye nem szóltál neki hogy itt vagyok?
-Dehogyis! Mindent úgy csináltam ahogy mondtad!
-Na azért!
-Héj Ned -hallottam meg Peter közeledő hangját -hallgasd csak meg ezt a...Vanessa? -mosolyodott el és, vette ki a fülhallgatót a füléből. -Te.. Te hogy hogy itt?
Örömömben neki szaladtam és szorosan megöleltem.
-Hiányoztál dilis! -súgta a fülembe.
-Te is nekem! -öleltem meg szorosabban.