~No more lies~ Peter Parker ff

16.Velem? Csak veled!

2018. Március 14.

-Kicsim, Kész a kaja! -nyitott be Tony az ajtómon.
-Mennyi az idő? -dörmögtem a párnámba.
-Mindjárt délután 1 óra.
-Miért nem szóltál előbb? -ültem fel.
-Már szóltam, de úgy aludtál mint akit fejbe vertek!
-Fáradt voltam... egész este beszélgettem!
-Had találjam ki, a nem barátoddal! Na de siess mielőtt kihűl a kaja! -mondta Tony és ki ment a szobámból.
A telefonomért nyúltam, majd Peter mosolygós arcát pillantottam meg a képernyőn.
-Jó reggelt! -mondta fülig érő szájjal.
-Nem tetted le? -bazsalyogtam rá.
-Bolond lettem volna! Aranyos voltál alvás közben!
-Csak alvás közben?
-Mindig!
-Ne túlozz Parker!
-Én soha! De ha most nem haragszol akkor még találkoznom kell Neddel, mert megígértem neki.
-Dehogy haragszom, én addig megkajálok!
-Akkor majd 5-re ott vagyok érted! -intett egyet és kinyomta a hívást.
-Neked is szia! -dobtam az ágy végére a telefonomat és lementem Tonyékhoz. Az asztal már meg volt terítve, szóval leültem a szokásos helyemre és elkezdtem enni.
-Jó étvágyat!
-Jó étvágyat! -mondták vissza szinkronban.
Pár perc után Tony idegesítően sokáig kezdett bámulni.
-Van valami az arcomon? -kérdeztem zavartan.
-Szerinted Peter örülne egy új pókruhának?
-Milyen pókruhára gondolsz?
-Kaja után gyere le a műhelyben és megmutatom a terveket! Kiválaszthatnád hogy melyik legyen, te úgy is jobban ismered Parkert mint én.
Mosolyogva bólintottam, majd tovább ettem.

Mikor mindannyian végeztünk segítettem Peppernek elmosogatni, majd lementem Tonyhoz. Éppen jegyzetelt valamit. Lassan mögé lopakodtam és hirtelen megfogtam a két vállát.
-Bú! -kiáltottam, mire a szívéhez kapva megfordult.
-Ó hogy az a....miniszívroham!
-Eh...korral jár tudod! -legyintettem.
-Micsoda? Simán letagadhatnák minimum 20 évet!
-Persze! Inkább mutasd mid van!
Tonynak sem kellett több előhúzott egy fullos mappát a ruhákról.
-Rugdalózós? -olvastam fel a címét?
-Találó név, nem?
Nevetve kezdtem tekerni a szerkók között. Megakadt a szemem a legborzalmasabbakon és a jobbakon is, de aztán megláttam azt aminek Peter szerintem a legjobban örülne.
-Ez! -mutattam a Vasember páncélhoz hasonló Pókruhára. -Csak még annyit hogy a hátához tehetnél póklábakat, ha mondjuk Peter úgy esik hogy nem tud megállni a lábán, na az akkor megfogja, és tudod akkor nyílik ki amikor ő akarja!
-Nekem is az tetszett! Most hogy így mondod nem is olyan rossz ötlet! Segítesz megcsinálni?
-Ó azt imádnám apa, de készülnöm kell. Peter 5-re jön értem.
-Hát akkor jobb ha sietsz mert 4 óra van!
-Mi? -álltam fel a székből. -A szobámba leszek! -Tony ügyet sem vetve rám folytatta a munkáját.

•••

A hajamat megmosva és frissen zuhanyozva léptem ki a fürdőszobámból. A szekrényemhez sétáltam és próbáltam összerakni hogy mit vehetnék fel, de semmi sem tetszett ezért fogtam az összes ruhámat és kiborítottam a szekrényemből, csak hogy jobban átlássam. A hajamat kicsavartam a törölközőből hogy addig is száradjon amíg kiválasztom mit veszek fel.
Kopogásra lettem figyelmes, ezért egy gyors -gyere be-t kiáltottam és tovább kerestem a megfelelő ruhát.
-Segítsek? -hallottam meg Peter hangját mögülem, mire olyan hirtelen felpattantam hogy a törölköző is majdnem lecsúszott rólam.
-Sziaa.. hát..hát te? Még csak -néztem az órámra -háromnegyed 5 van!
-Tudom,csak hamarabb értem ide mint gondoltam hogy ide fogok! Lemehetek ha gondolod! -túrt bele a hajába. Csak akkor figyeltem meg igazán hogy egy kék kissé tapadós farmernadrágban és egy sima fehér rövid ujjúban is milyen kicseszettül jól néz ki.
-Szóval menjek vagy..?
-Dehogyis, nem kell! Csak felveszem ezt meg ezt! -nyúltam egy random felsőért és egy nadrágért. -És mehetünk is! -a fürdőszobámba vissza térve sietősen felvettem a fekete sztreccs farmert és a piros váll nélküli rövid ujjút ami a kezembe akadt. Még szárítottam egy kicsit a hajamon,majd vissza mentem a szobámba.
-Mehetünk! Ó várj basszus nem tettem fel semmi sminket!
-Ne! Nem kell! -állt fel az ágyamról. -Így is gyönyörű vagy!
Éreztem ahogy elpirulok ezért inkább gyorsan lehajoltam és felvettem a cipőmet, majd megfogtam Peter kezét és elindultam vele kifelé.
-Mr Parker! -állított meg minket Tony hangja, mire mindketten megfordultunk. -Pepper mondta hogy itt vagy szóval gondoltam köszönök.
-Mr Stark! Örülök hogy látom!
-De ha már itt tartunk beszélgessünk kicsit!
-Apa! -szóltam rá Tony-ra.
-Shh! Most a férfiak beszélgetnek!
-Ó te jó ég! -sóhajtottam.
-Szóval hova viszed a lányom? Mik a szándékaid ezen a szép napon vele?
-Nem igazán szeretném lelőni a meglepetést, ha nem baj! -mosolygott Peter.
-Kicsim, várd meg kint a barátodat!
-De..
-Ő is mindjárt megy! -mondta én pedig engedelmesen kimentem és becsuktam magam után az ajtót.