~No more lies~ Peter Parker ff

10. Te vagy a legfontosabb nekem!

Még sötétedés előtt oda értünk Washington-ba. Leszálltunk a buszról és besétáltunk a hotelbe. Amíg a két kísérő tanár a recepcióssal beszélgetett addig mindenki beült a hallba. Sokan voltunk ezért nem mindenki fért el az ott lévő kanapén, nekem még volt hely Liz mellett a szélén. Michelle a kanapé mellé állt hogy a közelembe legyen. Peter és Ned a bejárat mellett támaszkodtak.
-Esküszöm kiszúrom a nyomik szemét! -gugolt le mellém Mj.
-Kit kell megölni? -hajoltam oda hozzá, ő pedig felnevetett.
-Egyfolytában bámulnak! -biccentett a fejével az ajtó felé, én pedig hirtelen rájuk néztem mire Peter karon ragadta Nedet és elindult vele a mosdók felé.
-Mindenki itt van? -jött oda hozzánk a két tanár.
-Peter és Ned a mosdóba vannak! -mondta Liz.
-Jól van akkor mindenki keressen egy párt magának akivel egy szobába lesz, ha meg vannak a párok akkor a recepciósnál a 84-től 94-ig tudjátok kérni a szobákat.
Karon ragadtam Michelle-t, kikértem a 94-és szoba kulcsát és elindultam felfelé.
-Te nyitod! -nyomtam Mj kezébe a kulcsot az ajtó előtt.
-Mert nem lett volna egyszerűbb ha te nyitottad volna!
-Mert nem lett volna egyszerűbb ha te nyitottad
volna! -utánoztam őt gúnyosan,miközben a zárral szórakozott.
-Mi tart eddig? -türelmetlenkedtem.
-Nem akar kinyílni ez a kurva zár!
-Akkor tekerd erősebben! -fogtam meg a kezét, így már együtt bénáskodtunk a zárral.
-Kell segítség? -hallottam meg mögülem két ismerős hangot akik próbálták vissza tartani a nevetést, sikertelenül.
-Ha-ha! Nagyon vicces! -fordultunk feléjük mire Peter és Ned nagy nehezen abbahagyta a röhögést.
-Bocsi! -mondták egyszerre. -Szóval kell segítség?
Válaszul eláltunk az ajtóból hogy oda férjenek. Először Ned próbálkozott, de nem járt sikerrel, ezért Peter-en volt a sor.
-Voilá! -nyitotta ki Peter 10 perc után az ajtót.
-Na végre! -kapta fel Mj a táskáját és viharzott be a szobába.
-Köszi! -mosolyogtam Peterre.
-Tök csinos vagy ma! Marmint nem mintha eddig a többi napon nem lettél volna az csak eddig nem mondtam és most gondoltam mondom...
-Köszi, te sem panaszkodhatsz!
Mivan? Te sem panaszkodhatsz? Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget? Inkább csak köszönj el és menj be abba az idióta szobába! -gondoltam magamban.
-Hát akkor én megyek! -kaptam fel a táskámat majd csaptam be magam után az ajtót megsem várva a válaszukat és dőltem be az üres ágyba.
-Hát ez tök CIKIIII volt! -kezdett el nevetni a legjobb barátnőm a másik ágyon.
-Fogd be! -dobtam meg az ágyon lévő egyetlen párnával, ami telibe arcon csapta.
-Héj! -kiáltott fel. -Ez háború!! -dobta vissza.
-Ó te akartad! -fogtam meg az előbb említett tárgyat, odaszaladtam hozzá és olyan erősen karon csaptam vele ahogy csak tudtam. Ez után egy pár perces párna csata alakult ki közöttünk amit döntetlennel zártunk le.
-Unatkozom! -sóhajtott egy nagyot Michelle.
-Én is! Csináljunk valamit!
-De mit?
-Lányok! -hallottuk meg az ajtón túlról a kiabálást, mellé pedig két erős kopogást.
-Majd én! -álltam fel és nyitottam ajtót.
-Mit akarsz Flash?
-A többiekkel megyünk a benti medencéhez. Gondoltam megkérdezem hogy ti nem akartok-e jönni.
Ránéztem Mj-re aki hevesen bólogatott.
-5 perc és lent vagyunk!
-Okés akkor én itt várok!
-Nem, indulj csak el! -csaptam rá az ajtót.
Gyorsan átvettük a fürdőruhát és elindultunk lefelé. Útközben láttam ahogy Liz és Peter beszélget,majd Liz elsétál.
-Csak nem téged is el hívtak medencézni? -álltam Peter elé.
-De! -mosolygott rám.
-Ugye tudod hogy pulcsiban nem kényelmes úszkálni?
-Én megyek!-súgta Mj a fülembe és szaladni kezdett a többiek után.
-Öhm.. tudom, én a könyvtárba megyek, tanulni!
-Te? Te vagy a legokosabb ember akit ismerek! -fogtam meg az arcát. -Apám után, persze! -nevettem fel.
-Talán benézek! -fogta meg a csipőmet. -Azt hittem haragszol...
-Ó én haragszom! Ezt a hétvégét vegyük tűzszünetnek és amint haza értünk te szépen át jössz és beszélgetünk! Ha szeretnél..
-Szeretnék!
-Jól van akkor én megyek, ajánlom hogy te is gyere később! -adtam egy puszit az arcára és le siettem a többiekhez.

***

Éjfélt ütött az óra mikor kellően elfáradtunk, de én még nem akartam menni, bennem volt egy kis remény hogy Peter ha csak 5 percre is, de be néz.
-Nem jössz? -fogta meg a vállam Michelle.
-De, majd később! -erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Ne maradj sokáig! -mondta és már ki is lépett az ajtón.
-Nem tervezek! -mondtam már szinte csak magamnak, majd kiültem a medence szélére. Kiváncsi voltam hogy a vízzel működik-e az erőm. Becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam. Minden erőmet a vízre koncentráltam,de semmi.
Nekem ez nem megy.
Szomorúan felálltam a medence széléről, felkaptam a törölközőmet és elindultam a szobámba.