~No more lies~ Peter Parker ff

03. Majdnem csók pókival

2017. Augusztus 20.

-Muszáj ezt csinálunk? -dobtam le a földre a könyvemet.
-Nem én halasztottam 4 hónapot! -nézett rám Peter.
-De...ahh még van 2 hét a suli kezdésig! -álltam fel a székről és dobtam le magamat Peter mellé az ágyba.
-Le vagy maradva!
-Majd évközbe behozom a lemaradást!
-Legyen,de eszedbe se jusson később panaszkodni hogy nem bírod!
-Jó -mondtam gúnyosan -amúgy!
-Hmm?
-Unatkozom, és éhes is vagyok!
-Kapcsold be a gépem addig én rendelek pizzát! -ment ki a szobából.
Gyorsan felálltam az ágyról és bekapcsoltam a gépet. Amikor beléptem megvolt nyitva a YouTube. Peter pont akkor lépett be a szobába.
-Mi ez a póksrác mánia? -érdeklődtem.
-Pókember, és szerintem elég menő!
-Ja, azt látom. -nevettem el magam
-Mi az? -kérdezte Peter majd kínosan elnevette magát.
-Ahh semmi, csak elég szűk ez a ruha neki...de azért a segge jó azt meg kell hagyni! -fordultam felé és perverz mosolyra húztam a szám.
-Undi és köszi?!
-Nem neked bolond! -nevettem el magam.
-Ha te azt tudnád -suttogta alig hallhatóan.
-Mi?
-Mi?
-Mi?
-Mi?
-Mi?
-Mii?
-Hagyjuk abba -nevettem el magam.
-Szerintem is! -nevetett Milyen filmet nézzünk?
-Ehh nekem mindegy...Mit tudsz a póksrácról?
-Pókember, és csak annyit amennyit te!
-Konkrétabban?
-Most komolyan erről fogunk beszélni?
-Miért Pete? Titkolsz valamit?
-Mih?...Énh..miből gondolod? -habogott össze-vissza.
-Nyugi, csak viccelek! -néztem rá furán.
-Amúgy is miért érdekel téged ennyire?
-Nem tudom -gondolkodtam el. -Szeretnék vele találkozni!
-Csak bajba ne kerülj!
-Nem is rossz ötlet!
Peter mérgesen rám nézett, de még mielőtt mondhatott volna valamit megszólalt a csengő.
-ÚÚÚ PIZZA!! -pattantam fel és vettem ki a pénztárcámat a táskámból. Mire kiértem Peter épp csukta be az ajtót.
-Mennyivel jövök?
-Semennyivel Dilis!
-De...
-Nincs de -vágott közbe.
Bementünk a szobába és elkezdtük nézni a Nagyfiúkat. Valahol a film közepén bealudtam. A telefonom rezgésére keltem, de mire érte nyúltam volna letette, magam mellé néztem, Peter a derekamat hátulról átölelve aludt mellettem. Gyorsan megnéztem hogy ki hívott:

Apa♥ 18 nem fogadott hívás

Halott vagyok gondoltam magamban és gyorsan vissza hívtam Tony-t. Első csörgésre fel is vette.
-Sziaaaaaaaaa -húztam el kínosan a szót. Tudod én most jöttem rá hogy mennyire szeretjük egymást!
-Hol vagy? -kérdezte dühösen és aggódva.
-Peter-nél, de ne aggódj majd megyek!
-Ó nekem te ne mond meg mit csináljak ifjú hölgy! Már 1 órája itthon kellene lenned!
-Tudom csak elaludtunk film közben és..
-Te Peter-el alszol? -akadt ki. -Küldöm érted Happy-t!
-Nee! Fél óra és indulok!
-Ó szóval már indulsz is? Kiváló!
-De...
-Igen én is nagyon szeretlek na siess haza negyed óra múlva találkozunk! -mondta és kinyomta.
Újra magam mellé néztem, Peter még mindig aludt.
-Aww de cuki vagy amikor alszol...nincs szívem felébreszteni..ja de mégis! -magamba vissza számoltam 3-tól, majd rákiáltottam.
-Parker!
Peter olyan gyorsan felpattant hogy szinte nem is láttam.
-Mi a baj?
-Semmi -nevettem.
-Cseszd meg! -nézett rám szúrós tekintettel, de nem bírta sokáig és ő is elnevette magát.
-De amúgy apa most hívott,mennem kell!
-Nem maradhatsz még egy kicsit?
Nem, de holnap jövök -mosolyogtam rá.
Peter kikísért az ajtóig, megöleltük egymást és elindultam. Szinte senki nem volt az utcán mégis úgy éreztem mintha valaki figyelne, nem nagyon foglalkoztam vele, biztos csak képzelődöm -gondoltam, gyorsan megnéztem a telefonomon az időt 22:34. Kicsit sietősebbre vettem a tempóm, annyira siettem hogy kikötődött a cipőfűzőm, leguggoltam bekötni majd hangokat hallottam a mellettem lévő sikátorból. Gyorsan feltápászkodtam és indultam volna el, ha valaki, pontosabban valakik utánam nem szóltak volna,lassan megfordultam, de nem kellett volna, a sikátorból 3 nem éppen józannak mondható 30 év körüli férfi sétált felém.
-Nocsak-Nocsak ki van itt? -mondta az egyik.
-Te -bökdöste az egyik a másikat. -Ez nem a Tony Stark lánya?
-De az! -helyeselte a másik.
-Vajon mennyit adna érted apuci? -jött közelebb a harmadik is, és simított ki egy tincset az arcomból,én pedig reflexből elkaptam a csuklóját és ellöktem.
-Ohó harap a kislány?
-Szálljatok le rólam idióták, jobban jártok!
-Tudod, azt nem te döntöd el! -indultak el felém mind a hárman.
-Hé seggfejek! -szólt valaki. -Azt mondta szálljatok le róla! -Ugrott le a "megmentőm„ elénk a mellettünk lévő házról, aki nem más volt mint:
-Pókember! -kiáltotta az egyik barom.
-Szóval ki szeretne még szórakozni?
Mind egymásra néztek, majd egyszerre elszaladtak.
-Jól vagy? -nézett rám a póksrác.
-Persze! -mosolyogtam rá. -Köszi szépen a segítséget rugdalózós!
-Ez ilyen Stark szokás? -nevetett.
-Miért?-néztem rá furcsállva.
-Mr.Stark is ugyanezt a becenevet adta!
-Apámmal dolgozol?
-Aha, már majdnem egy éve!
-Wow...erről sem tudtam!
-Mr.Stark nem szokott beavatni az ilyen dolgokba?
-Nem,de nem is hibáztatom érte,csak védeni próbál. Apropó munka a legjobb barátom Peter is ott a Stark cégnél dolgozik, találkoztál már vele?
-Peter..öhm.. nem rémlik! -vakarta meg a tarkóját.
-Peter Parker, így sem?
-Ah de, jó srác, rendesnek tűnik!
-Igen az! -mosolyogtam rá.
-Az előbbi esetből tanulva, nem lenne jó ötlet egyedül haza sétálnod!
-Nagy lány vagyok, megtudom védeni magam!
-Jól van, akkor másképp mondom. -csapta össze a két tenyerét -Én most haza foglak kísérni, akarod vagy sem!
-Az udvariasság hol marad? -húztam ravasz mosolyra a szám.
-Ahh -nézett fel az égre,majd vissza rám -Miss Stark -nyújtotta felém az egyik kezét -Lenne kedve velem megtekinteni a csillagos égboltot miközben haza kísérem?
-Hát hogyne Mr.Póksrác -fogtam meg a kezét -Szívesen elfogadom a felkérést! -mosolyogtam rá.
A póksrác egy gyors mozdulattal körbe fogta a derekamat az egyik kezével, a másikkal pedig az egyik ház tetejére lőtte a hálóját.
-Kapaszkodj! -suttogta a fülembe.
Szorosan átöleltem, majd a hirtelen indulástól akaratlanul becsuktam a szemem.

-Most már elengedhetsz. -mondta nevetve.
-Pff... tudtam én! -engedtem el.
Gyorsan körülnéztem hogy megtudjam hol is vagyok pontosan. A házunk tetején voltam, 11 éve itt lakom,de még nem voltam itt fent.
-Wow -akadt el a szavam.
-Gyere -fogta meg a kezem és elkezdett húzni maga után a tető széléig, elengedett és leült, majd a bal kezével megütötte maga mellett kétszer a tetőt mondván üljek mellé.
-Én le nem ülök oda! -léptem kettőt hátra.
-Gyere már!
-Lefogok esni!
-Majd hősiesen elkaplak! Na gyere!
Felnéztem az égre és elnevettem magam.
-De ha leesek és meghalok kísérteni foglak esküszöm az életedre! -mondtam majd leültem mellé. A lábunkat lelógatva ültünk egymás mellett és néztük a csillagos eget.
-Tudod ez fura! -néztem rá.
-Mi? -nézett ő is rám.
-Hogy nem is tudom hogy ki vagy, de tök jól elvagyunk. Mintha ezer éve ismernénk egymást! -mosolyogtam
rá. -kedvellek!
-Én is téged! -mondta és megfogta a kezem. A szabad kezemmel megfogtam a maszkja alját és elkezdtem felfelé húzni, ő a szabad kezével megfogta az enyémet, és félig felhúzta a maszkját, majd elvette a kezemet az arcáról. Egyre jobban közeledtünk egymáshoz. Éreztem ahogy az orrunk egymáshoz ér amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan elhajoltam tőle és felvettem.
-Hello!
-Hol vagy kisasszony?
-1 perc és otthon!
-Ajánlom is! -mondta majd kinyomta a telefont.
-Mennem kell! -néztem pókira.
-Tudom! -állt fel és segített nekem is, egy halk köszi-t motyogtam az orrom alatt ő pedig kilőtte az egyik ház tetejére a hálóját, már húzta volna le a maszkját,de oda szóltam neki.
-Várj! Találkozunk még?
-Akár holnap is! -mosolygott.
Oda mentem mellé és egy puszit nyomtam az arcára.
-Jó éjt rugdalózós!
-Jó éjt Ness!
Megvártam amég elmegy, aztán én is elindultam befelé.

-Itthon vagyok! -kiabáltam.
-Nappaliba most!
Hallottam Tony-t. Na most tuti meghalok gondoltam magamban. Sietősen elindultam a nappali felé. Tony a kanapén ülve várta hogy mikor érek oda.
-Nem ezt beszéltük meg!
-Tudom de..
-Nincs de Ness! És ha bajod esik?
-Arról már lekéstél!
-Tessék?
-Ah igen friss hírek rám támadtak és a Póksrác megmentett, tudod akiről nem mondtál el nekem szokásosan semmit!
-Nem kell mindenről tudnod!
-De! De igen is kell apa, és tudod mit? Bosszúálló akarok lenni! Úgy ahogy te vagy Steve és már a Rugdalózós is mert kb ugyan annyi idős mint én!
-Ő még nem Bosszúálló, és szó sem lehet róla hogy te az legyél!
-Igazságtalan vagy! -mondtam, aztán sietősen a szobám felé mentem majd becsaptam magam mögött az ajtómat és be zártam.