~No more lies~ Peter Parker ff

06. Küldetés az évnyitón

2017. Szeptember 1.
A világ legutáltabb dátuma a diákok számára.
Reggel hihetetlen, de felkeltem az ébresztőm első csörgésére. Álmosan kikecmeregtem az ágyamból és elindultam a konyhába reggelizni amire általában nincs időm, de most úgy voltam vele hogy miért is ne?
Kifelé menet beleütköztem Tony-ba.
-Hát te? -kérdezte meglepetten.
-Felkeltem az ébresztőmre! -jelentettem ki büszkén, mintha valami díjat nyertem volna érte.
-Sosem gondoltam volna hogy eljön ez a pillanat! -mondta gúnyosan, majd elnevette magát. Erre én csak beleütöttem gyengén a vallába, és mentem is tovább az utamra.
-Kérsz te is reggelit?
-Attól függ hogy mit csinálsz!
-Hát... ha már így össze futottunk és te is is éhes vagy arra gondoltam hogy...tudod...
-Nem csinálok reggelit! -szakított félbe.
-Kéérleeeek! -biggyesztettem le az alsó ajkam és vetettem be a kiskutya szemeimet.
-Áh legyen! Rántotta jó lesz? -mondta unottan Tony.
-Tökéletes! -nyomtam egy puszit az arcára, majd szaladtam is a szobámba készülődni. Elővettem az ingemet és a szoknyámat,majd bevonultam a fürdőbe, megnyitottam magamnak a vizet a zuhanyzóban aztán levettem magamról a cuccomat,köztük a karkötőmet is,mert nem tudtam hogy vízálló-e és nem is nagyon akartam kipróbálni. Gondosan leraktam a csap mellé, majd beálltam a meleg víz alá. Hamar végeztem, megtörölköztem és felöltöztem. Ezt követően Tony kiabált hogy mehetek enni szóval gyorsan bedugtam a hajgöndörítőmet,had melegedjen majd ki siettem a konyhába.
-Jól néz ki! Vajon az íze is jó?
-Biztosíthatlak hogy utánozhatatlanul jó!
-Mmm.. ez finom! -mondtam teli szájjal.
-Na ugye! -mosolygott diadalmasan.-Kell egy fuvar a suliba?
Ránéztem az órára 06:54
-Nem, szerintem ma gyalog megyek!
-Szerintem itthon kéne maradnod!
-Mi? Miért?
-Fel kelsz elsőre az ébresztőre, most meg gyalog akarsz iskolába menni! Szerintem beteg vagy! Talán még lázad is lehet!
-Ha-Ha nagyon vicces! -tettem be a tányéromat a mosogatóba, mivel időközben végeztem. -Na megyek még megcsinálom a hajam!
-Csak aztán nehogy el teljen az idő! -szólt utánnam.
Gyorsan begöndörítettem a hajam és elölről két tincset hátra tűztem.
07:10
Felkaptam magamra a magassarkúm, elköszöntem Tony-tól és elindultam.
Az út felénél elkezdtem magamba szitkozódni amiért azt mondtam elmegyek gyalog is az iskolába. Akkor még nem gondoltam bele hogy magassarkú cipőben leszek,ezért inkább fogtam egy taxit és azzal mentem el a suliig.
07:40
Megálltam az iskola bejárata előtt és vártam arra hogy a többiek is megérkezzenek. 2 perc alatt sikeresen meguntam a várakozást és elindultam volna befelé, de hirtelen két erős kar ragadott meg hátulról.
-Sziaaa! -szólt egy ismerős hang.
Gyorsan megfordultam és Peter mosolygó arcával találtam szembe magam.
-Mitől vagy ilyen boldog? -mosolyogtam vissza rá.
-Attól hogy mindennap láthatlak úgy is hogy szobafogságban vagy!
Erre a mondatra hirtelen elpirultam, de láttam hogy Peter sem tett másképp.
-Mármint... öhm megint...ah.. tudod.. szemtől szembe beszélhetünk.. meg ilyenek! -vakarta meg a tarkóját.
-Ja..igen beszélhetünk! Te meg én!.... Négyszemközt! -nevettem fel kínosan.
-Miről maradtam le? -lépett Ned hirtelen mellénk.
-Semmiről! -mondtuk egyszerre Peterrel.
-Okéé...
-Úgy útálom az évnyitót! -lépett mellénk hirtelen Mj is.
-Nyugi nem vagy egyedül! -kontrázta Ned.
-Ja.. izé.. nem megyünk be? Mingyárt kezdődik! -mondtam sietősen és karon ragadtam Mj-t.
-De! Gyerünk! -mondta Peter és mindannyian elindultunk a befelé. Mindenki leült a helyére, majd el is kezdődött az ünnepség. Már majdnem bealudtam Mj vállán amikor elkezdett rezegni a telefonom.
Apa❤️
-Mond gyorsan!
-Tudod van ez az undorító fekete karkötőd. -mondta és hallottam hogy közben beleharap egy almába.
-Igen! -néztem idegesen a csuklómra, de nem volt ott.
-Na itthon hagytad és megállás nélkül csak csipog és..
-Nehogy meg nyomd!
-Miért?
-Csak ne nyomd meg! Mingyárt otthon vagyok!
-Siess mert rohadt idegesítő!-mondta és lerakta a telefont.
-Mj! Mennem kell!
-Dehogy kell!
-Hát mondom hogy kell!
-Ha én végig ülöm ezt a baromságot akkor te is!
-De nem lehet! Tony most hívott! Tényleg mennem kell!
-Ugh utállak!
-Szeretsz! -öleltem meg és halkan, észrevétlenül elindultam az iskola bejáratához. Fogtam egy taxit és igyekeztem haza felé. Fel siettem az emeletre majd be rontottam az ajtón.
-Na végre! -jött felém Tony a karkötőmmel. Hirtelen kikaptam a kezéből és ráraktam a csuklómra majd megnyomtam az oldalán lévő gombot. Az idegesítő csipogás elhallgatott.
-Ezt meg hogy csináltad? -nézett rám értetlenül Tony.
-Mit? Csak megnyomtam a gombot!
-Nem, nem azt! A ruhád...
-Mi van a ruhámmal?
Tony megfogta a két karomat és behúzott a tükör elé.
Olyasmi ruha volt rajtam mint Natasháé, kivéve hogy ez sötét lila volt.
-Váó! Vajon honnan tudta Fury a méretem? És hova tűnt a ruhám? -kezdtem el tapogatni a ruhát, közben pedig megakadt a kezem valamin. Egy maszk, gyorsan felraktam. Nem sokat takart, csak a szemem körüli részt, azon kívül semmit.
-Álljunk csak meg! Jól hallottam Fury-t mondtál?
-Öhm.. talán! -fordultam Tony felé.
-Hallgatom!
-Igazából most mennem kéne,mivel küldetésem van! -nevettem fel kínosan és mutattam magam mögé.
-Vanessa Stark!
-Tudoom.. tudom!
-Mégis mikor történt ez az egész Nick Fury-s dolog?
-Nem fogsz kiakadni?
-Ó dehogynem!
-Hát jó! Aznap amikor azt mondtad nem mehetek sehova Fury felhívott és Natashával elivitt a S.H.I.E.L.D-hez aztán beszélgetett velem, utánna oda adta a karkötőt és azt mondta ha csipog kapok egy küldetést. -mondtam és kínosan elmosolyodtam.
-Veled megyek! -jelentette ki egyszerűen.
-Nem lehet!
-Miért is nem?
-Mert ha minden jól megy én is Bosszúálló lehetek, akárcsak te!
Tony hangosan felsóhajtott.
-De lehet hogy túl veszélyes!
-De megoldom, mint mindig mindent!
-Biztos nem kell segítség? -nézett rám aggódva.
-110%. -mosolyogtam rá.
-De ha valami bajod lesz akkor én magam fogom kinyírni Nick Fury-t!
-Nem lesz semmi! -öleltem meg és szaladtam kifelé. A karkötőm megint elkezdett csipogni, a másik oldalán pedig feltűnt egy piros és egy zöld gomb. Megnyomtam a zöldet.
-Azt hittem már sosem indulsz el!
Hallottam meg Fury hangját.
-Maga kémkedik utánnam?
-Másképp nem tudnám kiadni hogy hova menj!
-Igaz! Akkor hova kell mennem és mi lesz ott?
-Maradsz Manhattan-ben, és a 65.-ik utca sarkára kell menned! Fülest kaptunk hogy valaki illegális fegyverekkel kereskedik már egy ideje és végre tudjuk hogy hol van!
-Illegális fegyver? Komolyan?
-Halálosan!
-Akkor rajta vagyok! -mondtam és megnyomtam a piros gombot.
Időközben fogtam egy taxit 20 perc alatt ott is voltam. Ma a taxisok igencsak jól jártak velem. Amikor kiszálltam észre vettem hogy teliben az iskola mellett vagyok, ezért inkább tovább mentem és bekanyarodtam egy kisutcába majd meg láttam hogy 3 pasas ott áll egy furgon mellett és beszélgetnek. Bátorkodtam közelebb menni és elbújni a kukák mögé hogy jobban halljam miről beszélnek.Nem voltam elég közel ahhoz hogy értsem mit mondanak, úgyhogy megpróbáltam még közelebb tolni a szemetest, de megcsúsztam és velem eggyütt dőlt minden.
-Ki van ott? -kiabálta az egyik.
Nem válaszoltam.
-Nem kérdezem meg mégegyszer!
-Haliii! -keltem fel a földről.
-Te meg ki vagy?
-Csak egy senki akinek kellenek ott azok! -mutattam rá a kezükben lévő fegyverre.
-Csak óvatosan kislány! Egy lövéssel meghalhatsz!
-Miből van ez egyáltalán? Nem láttam még fénylő fegyvert!
-Mit érdekel az téged?
-Igazad van! Nem érdekel! -mondtam és elkezdtem feléjük sétálni, mire az egyik felém fordította azt a cuccot és rám lőtt. Én reflexből magam elé tartottam a két kezem és becsuktam a szemem. Nem éreztem semmit ezért kinyitottam a szemem és láttam hogy teljesen eltereltem a lövés sugarát felfelé.
-Ezt meg hogy csináltad? -nézték rám meglepődve.
-Nekem is van fegyverem! Tehát van még valakinek kifogása azzal szemben hogy elvigyem ezeket? -kérdeztem, majd ketten elszaladtak mellettem.
-Klassz! Elüldözted a vevőket!
-Tökmindegy! Csak add ide!
-Na persze! -szegezte rám megint a fegyvert, de a keze hirtelen neki ragadt a furgon oldalának.
-Mi a..?
-Csá random idegen! -ugrott mellém pókember. -Új lány! -biccentett felém. -Mizu?
-Ne! Már te is itt vagy? -kérdezte unottan a férfi.
-Áucs! -tette a szívére mind két kezét. -Ez fájt! Komolyan!
-Már bocs! -fogtam meg Póki vállát.
-Igen?
-Egyedül is megoldom, nem kell a segítséged Pókfiú!
-Azt látom! Meg ők is ott mögötted!
-Miről hadoválsz? -fordultam meg.
Az iskolából színte mindneki ott tömörült az utca végén és figyeltek, voltak akik még telefonnal is videóztak. Gondolom észre vették a fény sugarat,ezért ide siettek.
Megpróbáltam nem foglalkozni velük, így inkább a furgon háta mögé mentem hogy megnézzem mi van még benne.
-Ez durván tele van rakva! -mondtam magamnak.
-Mit csinálunk? -lépett mellém a barátságos és közkedvelt hős.
-Te nem tudom mit csinálsz! Én hívom Fury-t!
-Várj! Úgy érted Nick Fury-t?
-Hallasz Fury? -nyomtam meg a zöld gombot.
-Meg vannak a fegyverek?
-Máskülönben nem hívtalak volna!
-Jól van! Kiküldöm pár emberemet aztán mehetsz haza!
-Akkor én mire voltam? -háborodtam fel.
-Te nem tudod hol a központ,egy ideig még nem is fogod és így nem tudnád elhozni!
-Áh király. Tehát most neked dolgozom, de mégsem!
-Csak megfigyeljük mit tudsz!
-De... -nem tudtam befejezni mivel letette.
-Szóval akkor most várunk? -kérdezte türelmetlenül rugdalózós.
Nem szóltam semmit csak a furgon elejéhez sétáltam.
-Hova tűnt az emberünk? -kérdeztem a mögöttem ballagó fiútól, ő pedig gyorsan oda szaladt a hálójához.
-Elvágta valamivel!
-Figyelhettél volna rá!
-Te mondtad hogy nem kell segítség! -tette fel védekezően a kezét.
-Tudtad hogy bosszantó vagy?
-Általában a közkedvelt és barátságos pókembernek hívnak!
Meg forgattam a szemem,leültem a furgon mellé, neki dőltem és vártam. Egyre kevesebb diák maradt ott, már színte nem is kameráztak csak várták hogy most mi lesz. Pár perc múlva egy helikopter szállt közvetlen fölénk, majd abból egy masszív kötél ereszkedett le.
Gondoltam nekem kéne valahogy rárakni a furgont úgyhogy Póki segítségét kérve körbe fogtuk és a biztonság kedvéért be is hálóztuk azt, majd a helikopter el repült.
-Köszi a segítséget! -mosolyogtam rá. -Tényleg jól jött!
-Szívesen, máskor is! -mondta. -Héj.. öhm... kell egy fuvar?
-Nem, nem kell köszi, de azért a tömegből ki vihetnél!
-Mi sem természetesebb! -fogta körbe egyik kezével a derekam.

•

-Meg jöttem! -kiabáltam amikor be értem a házba
Tony sietősen szaladt oda hozzám majd szorosan megölelt.
-Minden oké? Nincs bajod? Szét rúgtál pár segget?
-Nyugi apa! -nevettem fel -Minden oké volt!
-Milyen ruha van rajtad? -ért oda Pepper is.
-Nem mondtad neki? -néztem Tony-ra.
-Nem jött szóba!
-Mit nem mondtál el? -értetlenkedett Pepper.
-Akkor én most azt hiszem megyek! -mondtam és elindultam a szobámba.
Tony szemszöge:

-Nem fogod elhinni mi történt!
-Hallgatom!
-Hát röviden annyi hogy Fury elküldte bevetésre és most onnan jött haza! -fogtam rövidre.
-ÉS TE EL ELENGEDTED? -förmedt rám Pepper.
-Igen! -mondtam mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. -Ó nézd! A hírek! -mentem a nappalihoz és hangosítottam fel adást.
Ma egy új természetfeletti erővel rendelkező lányt videóztak le a diákok a Midtown gimi melletti kisutcában.
Vajon a lány a hősök csapatába tartozik? Vagy a bosszúállóknak újabb "rosszfiúval" van dolga?
-Várj! Diákok is látták őt?
-Te is nézed a híradót nem? -néztem értetlenül rá.
-Ez baj! -mondta aggódva Pepper.
-Már miért lenne az?
-Vanessa a szuperhős ruhájában ment be a szobájába?
-Azt hiszem igen! Miért mi a baj?
-Egy 20 perce engedtem be Michelle-t, mivel Vanessát kereste, de még nem volt itthon úgyhogy mondtam neki hogy várja meg a szobájában!
-Hogy mit csináltál?
Én szemszögem:

Fáradtan léptem át a szobám küszöbét és fordultam az ágyam felé, hogy le tudjak pihenni.
-Szia Mj! -vettem le a maszkot és dobtam a polcra. -MJ??? -kiáltottam fel.
-Te voltál az iskolában! -állt fel az ágyamról.
-Mi??? -nyomtam meg gyorsan a karkötőmön a gombot.
-Ez... -próbálta keresni a megfelelő szót.
-Nehogy kiakadj!
-Ez eszméletlen!
-Megtudom magyarázni... várj.. mivan? -néztem rá értetlenül.
-Te csináltad azt a fény sugarat vagy mit amit láttunk?
-Ja.. valahogy úgy! -nevettem fel kínosan.
-Mióta vagy ilyen?
-Mivel te vagy a legjobb barátnőm és megláttál ezért szerintem elkéne mondanom mindent igaz?
-Aha! -bólogatott.
-NESS!! -rontott be Tony az ajtón.
-Apa! Sziaaa!!
-Jó napot Mr.Stark! -intett Mj.
-Szia Michelle! Mit csináltok?
-Nos Mj rajta kapott ahogy jöttem befelé és most elmondok neki mindent, mivel a legjobb barátnőm és szerintem megérdemli hogy tudjon róla! Ugye? -mosolyogtam Tony-ra.
-Ja.. igen persze! Izé.. szólj ha kell valami!
-Mindenképp! -mondtam, majd kiment és becsukta maga után az ajtót, én pedig elmeséltem Mj-nek mindent. Először kiakadt amiért nem szóltam neki egyből, de persze utánna megértette mit miért tettem.
Megbeszéltem Tony-val hogy Mj ma ott alszik így elmentünk hozzájuk hogy bepakolja a cuccát és hogy mondja hogy nálam lesz, aztán már vissza is jöttünk hozzánk. Körülbelül hajnali 1-kor aludhattunk el mivel még próbálgattuk hogy mire vagyok képes, aztán horror filmeket is néztünk hogy ne unatkozzunk annyira.