If you [befejezett]

Első

-Jól vagy?-kérdeztem meg a földön fekvő fiútól, mire felém pillantott. Csillogó sötét szemeiben valami nagyon furcsa volt, de nem tudtam eldönteni, hogy mi az oka ennek. Bánat, csalódás vagy esetleg valami egészen más?

Az íriszei megbámulása után a tekintetemet lejjebb vezettem, s észrevettem, hogy nagyon vérzik az orra, s a földön is volt egy jókora vértócsa.

-Semmi bajom.-motyogta, aztán az orrához kapott, mire a keze is véres lett.

Hirtelen nem jutott eszembe semmi jobb, ezért egy gyors mozdulattal megszabadultam a pólómtól, s felé nyújtottam, hogy azzal törölje meg az orrát.

-Nem kell, megvagyok.-ellenkezett s próbálta letörölni az eközben folyamatosan folyó vörös folyadékot az orrárol, de ezzel csak mégjobban összekente az arcát.

-De nagyon vérzik.-léptem hozzá közelebb, s lehajoltam, így a szemünk egy vonalba került a földön ücsörgő fiúval.

-Nem kell a segítséged, megoldom magam.-mondta ki szárazon, mire én megforgattam a szemem.

Biztos csak szórakozik velem. Leveszem miatta a felsőmet, erre meg nem fogadja el, mert félti a büszkeségét? Vagy el akar vérezni?

-Akkor is segítek.-vágtam rá, aztán nem foglalkozva a reakciójával én magam töröltem le az az arcáról a vért, majd odafogtam a pólómat.

Ő csak megilletődött szemekkel nézett vissza rám, szerintem nagyon nem számított erre.

-Most pedig elmegyünk a védőnőhöz.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Eközben a szeplős fiú átvette a pólót, s ő fogta oda a vérző testrészéhez. Megragadtam a kezét, s óvatosan, de határozottan rántottam fel a földről. Nem hagytam neki időt tiltakozni, belekaroltam, s elindultam az orvosiba. Úgy is erősebb vagyok nála, hiába magasabb.

-Egyébként nem szeretnél bemutatkozni?-kérdeztem meg tőle, s ránéztem.

-Lee Felix.-mormogta mély hangján, a szemeimbe nézve. Kissé kirázott a hideg. Elkapta a tekintetét, s újra előre nézett.

Hogy-hogy nem koreai neve van?

Vártam, hogy megkérdezi-e, hogy nekem mi a nevem, de nem tette, szóval a lassan kínossá váló csendet megtörtem én.

-Én Seo Changbin vagyok.-igyekeztem minél kedvesebben megszólalni.

Nem szoktam idegen emberekkel így viselkedni, de ezzel a fiúval valami nagyon nincsen rendben. Úgy érzem, hogy segítenem kell rajta, akármi is legyen a problémája.

-Nem kérdeztelek.-motyogta, mire én felsóhajtottam kissé csalódottan. Reménykedtem benne, hogy nem fog beszólni.

Az út további részén nem szóltam inkább hozzá. Hamar odaértünk a védőnőhöz. Bekopogtam, majd Felix-re vezettem a tekintetemet, aki unott arccal állt mellettem. Messziről erősnek tűnhet, kívülről határozottnak néz ki; de amint felém nézett egy pillanatra is, és a tekintetem találkozott vele, láttam sötét íriszeiben, hogy valójában mit érezhet, hogy igazából elkeseredett.

Mi okozhatja ezt?

-Megoldom egyedül is.-szólalt meg a mellettem ácsorgó fiú. Nem, most nem hagyom itt. El fogom érni, hogy jobb kedve legyen.

-Komolyan el akarsz küldeni félmeztelenül?-kérdeztem meg. Ne ez egy nyomós ok, hogy miért kell itt maradnom.

-Nem én kértem, hogy vedd le.-tárta szét a karjait. Jogos.

-De akkor sem mehetek így vissza a terembe.-ellenkezdtem továbbra is.

Felix csak megforgatta a szemeit.