If you [befejezett]

Tizenötödik

Miután Jeongin már velünk volt, nem maradtunk sokáig Sydneyben, hiszen minél hamarabb haza kellett indulnunk a suli miatt. Mostmár nem csak négyen, hanem még egy emberrel kiegészülve sétálgattunk egész hétfői nap a városban. Hiába akartunk sietni, csak a hétfő éjjel induló gépre kaptunk jegyet.

-Felix, siess már, nyolcra ott kell lennünk!-kopogtattam a fürdőszoba ajtaján, hiszen a párom még mindig zuhanyozott. Valamit motyogott válaszul, de a víz csobogó hangja elnyomta, ezért nem értettem mit. Leültem inkább, úgyus tudtam, hogy ez még el fog tartani egy ideig.

Pár perc múlva a szobába lépett. Végignéztem rajta, s közben nyeltem egyet a látványtól. Egy szűk, fehér nadrágot viselt, ami nagyon kiemelte a combjait, s egy hosszú újjú fekete inget vett fel hozzá. A hajtincsei vizesen lógtak a szemébe, s nem volt rajta smink, aminek köszönhetően teljesen látszódtak az aranyos szeplői. Elmosolyodott, mire az én szívem olyan hangosan kezdett verni, hogy a fülemben hallottam.

Nem hiszem el, hogy ez a fiú az enyém.

-Wow...nagyon jól nézel ki...-motyogtam, s utána felpattantam az ágyról. Közelebb lépkedtem hozzá, s közben nem vettem le a szememet a cuki pofijáról.

-Köszi.

Magamhoz öleltem, s most vettem csak észre, hogy mennyivel magasabb nálam. A szemeim az ajkaival voltak egy vonalban, s fel kellett emelnem a fejemet, hogy az arcára nézzek. Mikor nőtt ennyit ez a gyerek? Vagy én mentem össze?

-Pici vagyok.-jelentettem ki legörbülő ajkakkal. Erre Felix kuncogni kezdett.

-Icipici Changbinie...-cukiskodott, ami a mély hangjával kicsit furán hangzott. Felnevettem, mire ő adott egy puszit a homlokomra, azaz inkább a hajamra, mert az van ott.

-Nem akarok kicsi lenni.-motyogtam duzzogva.

-Akkor vegyél fel magassarkút.-javasolta Felix.

-Miért én? Te vagy az asszony.-hoztam fel megint ezt a témát. Ebben nem tud megcáfolni.

-Ha felveszek egy magassarkút akkor a mellkasomat fogod bámulni egész nap.-mosolyodott el sunyin. Na jó, ezt megkaptam.

Mérgesen néztem rá.

-Jól van, akkor nem kapsz több puszit.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.

Nem gondoltam komolyan, csak idegesíteni akartam.

-Nem, mi? Úgysem bírod ki.-öltött rám nyelvet ő is, aztán egy gyors szájpuszit nyomott ajkaimra, majd elfutott.

Hogy lehet ilyen édes?

-Megőrjít ez a fiú...-mormogtam az orrom alatt, s megráztam a fejemet.

(...)

Éppen oda értünk a reptérre, de majdnem lekéstük a becsekkolást, mert Jeongin a kedvenc plüssállatát a szállodában felejtette, és addig sírt, amíg vissza kellett menni érte. A három óra várakozási idő azzal telt el, hogy Felix-szel közös füllhallgatóval hallgattunk zenét a telómról. Meg is találta azt az albumomat, ahol a saját számaimat rappelem, de nem engedtem neki, hogy meghallgassa, hiába könyörgött.

A repülőutat mind az öten végigaludtuk, reggelre értünk vissza Koreába.

Mivel jól kialudtuk magunkat, simán mehettünk volna iskolába. Ha akartunk volna, akár hajnali öt órára haza is érhettünk volna, de nekem más tervem volt.

-Felix, ugye nem bánod, ha elmegyünk reggelizni valahová?-kérdeztem meg tőle, amikor én már letettem a cuccaimat a szobámba, s a ház előtt álldogáltunk.