If you [befejezett]

Tizenharmadik

-Yongbokie!~-szólítottam a nevén a békésen szunyókáló páromat. Édesen szuszogott, a hajtincsei csukott szemei elé lógtak.-Ébredj, kis álomszuszék.-ültem le mellé az ágyra, s egy puszit nyomtam a pofijára, mire halkan kuncogott egyet.-Jó reggelt Bokie~

-Neked is Binie.-mormogta azon az ellenálhatatlan mély hangján, ami emlékeztetett a tegnap esti történésekre. Azt hiszem még a szomszéd folyosón is hallani lehetett Felix nyögéseit, de megérte, és úgy látom ezt ő is így gondolja: Az arcán boldogság jelei mutatkoznak.-Ma megyünk Jeongin-ért?-kérdezte álmoskás hangon.

-Igen, úgyhogy öltözz fel.-feleltem.

-Nincs kedvem.-fújta fel az arcát durcisan úgy, ahogyna az öt évesek szokták amikor nem kapnak fagyit.

-De mindjárt indulunk és így is sokáig aludtál.-próbáltam rávenni a készülődésre, de az arckifejezése alapján nem nagyon tetszett neki az ötlet. Biztos, hogy már nagyon akar menni Jeongin-hez, csak reggel elég lusta tud lenni.

Erre ő sóhajtott egyet, aztán elővette a cuki bociszemeit. Jaj ne, ezzel mindent ki tud könyörögni.

-Changbinie, öltöztess fel te~-kérlelt aranyos hangon.

Na, ezt nem kell kétszer mondani, bociszem nélkül is megteszem.

-Oké, mit akarsz felvenni?-indultam meg a bőröndje felé, s kinyitottam azt.

-Amit rám adsz.

-Jó.

Kivettem egy rózsaszín-fehér csíkos pólót ami pont ment az én feket-fehér csíkos felsőmhöz ami rajtam volt, s egy fekete, térdnél szakadt farmert találtam hozzá. Mivel Felix és én is éjjel teljesen ruha nélkül aludtunk, ezért magamhoz vettem egy alsónadrágot is.

Letettem a szerzett ruhadarabokat az ágyra, Felix felült. A kezembe vettem az alsóját, mire ő fülig elvörösödött.

A tegnapi után egy fehérnemű miatt zavarba jön? Bezzeg tegnap hogy hozzámvágta az alsóját! Ami amúgy az enyém, csak valahogy hozzá került.

-Azt inkább egyedül felveszem.-motyogta, mire én elnevettem magam. Hát milyen édes! A kezébe nyomtam az eddig nálam lévő textilt.-Fordulj el.-kérte, mire én felvontam a szemöldökömet.

-Tegnap láttalak már ruha nélkül.-értetlenkedtem.

-Jó, de az más.-jelentette ki. Nem kérdeztem, inkább megfordultam, s bámultam a falat amíg Felix nem szólt.-Kész.

Visszafordultam, rávezettem a tekintetemet. A szám tátva maradt. Eddig a testét takaró alá rejette, de most láttam, hogy milyen nyomokat hagytam rajta az éjjel. Az én bőrömön is volt néhány szívásfolt, főleg a mellkasomon, de Felix-én...Sötétlila, hatalmas szívásnyomok tarkították a testét, a nyákától, végig a felsőtestén, egészen le az alhasáig. A kezén pedig halvány véraláfutások is voltak... Úr Isten! Ezt mind én csináltam? És Felix mikor fogyott ennyit? Szinte a bordái kilátszanak...

-Felix...jól vagy?-bukott ki belőlem a kérdés.

-A legjobban.-jelentette ki magabiztosan. De hát a bőre...

-Nem fájnak?-ültem le vele szemben az ágyra, s óvatosan megsimítottam egy lila foltot a kulcscsontján, mire felszisszent. Basszus! Pedig én annyira igyekeztem, hogy minél gyengédebb legyek hozzá. Pont ezt akartam elkerülni, hogy fájdalmai legyenek.

-Nem vészes, és ne vágj már ilyen fejet, Changbin!-itt felemelte a hangját egy kicsit, majd folytatta.-A tegnapi estém életem legszebbje volt, nem bánom egy percét sem.