If you [befejezett]

Epilógus

Sikeresen túl vagyunk az érettségin, úgyhogy minden nappal egyre izgatottabb leszek. Felix és én össze fogunk házasodni, és már a dátum is ki van tűzve: augusztus negyedike.

Kis esküvőt terveztünk, semmi nagy bulit. Csak a közeli rokonokat és barátokat hívjuk meg, hiszen ez nem arról szól, hogy minél nagyobb és fényűzőbb legyen. Rólunk szól, a kettőnk szerelméről.

Nyár eleje óta rengeteget dolgozom a tetkószalonban, már szinte kitúrtam a többi tetoválóművészt, mert én állandóan itt vagyok. Többször is volt olyan, hogy haza sem mentem, hanem itt aludtam, de az is gyakori volt, hogy egy hétig nem láttak otthon, mert a maradék szabadidőmet a páromnál töltöttem. Igaz, hogy inkább csak aludtam vele, mert általában nagyon fáradt voltam.

De a mai nappal vége, megkapom a fizetésemet a sok túlóráért, és összejön annyi pénz, amennyire szükségem van.

Felix rengeteg dolgon ment keresztül az elmúlt időben. Még az érettségi előtt tanulnia is sokat kellett, amiben segítettem neki. Közben folyamatosan járt pszichológushoz, és napról napra jobban szerette önmagát. Sikerült elintéznem, hogy ne legyen kitiltva a mekiből, amit még régen ért el a teknősdobálós akciójával; így amikor időm engedte, sokat vittem el oda, hogy kedvére falatozhasson. Az eleje nagyon nehéz volt, legalább egy hónapig alig engedte, hogy csak a derekát megsimizzem. Mostanra viszont leküzdötte a félelmeit, és minden olyan, mint azelőtt. Azzal a különbséggel persze, hogy jegyben járunk, de ez sem tart sokáig, mert egy hét múlva férj és férj leszünk.

Hihetetlenül büszke vagyok rá, amiért végigjárta ezt az utat, és egyre boldogabbnak is látom őt. A meglepetésemmel szeretném ezt és a szeretetemet kimutatni, amire már egy jó ideje készülök.

Éppen szünetem volt, amikor csörgött a telefonom. Kivettem a tárgyat a zsebemből, s Felix neve villogott a kijelzőn.

-Szia Édes-egy mosollyal az arcomon fogadtam a hívást.

-Binie~ hiányzol.-szólt bele cuki hangon a párom, mire elkuncogtam magam. Nála aranyosabb ember nem létezik.

-Igazad van,mostanában elhanyagoltalak, de készülök valamire.-mondtam szándékosan csak ennyit. -Viszont, ha minden igaz, a mai nap után már a tied vagyok, nem fogok ennyit dolgozni.-tettem hozzá nyugtatólag.

-Miért nem mondod meg, hogy mire készülsz?-kicsit mérgesen hatott a hangja, de tudtam, hogy direkt csinálja. A fejemet rázva nevettem el magamat.

-Mert ez meglepetés~-suttogtam rejtélyesen, majd a főnököm felé pillantottam, aki az órájára mutatott. Ezekszerint lejárt a szünetem. -De most leteszlek. Délután megyek hozzád. Szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek.-vetett véget a hívásnak a párom.

Már csak egy ember tetkóját fejezem be, aztán mehetek Felix-hez.

(...)

Elérkezett a nagy nap. Hevesen dobogó szívvel igazgattam a nyakkendőmet a tükör előtt állva. Végignéztem a tükörképemen, és elégedetten bólintottam egyet. Az egyszerű fekete zakóm nagyon jól mutatott a fehér ingemmel. Remélem Felix-nek is tetszeni fogok.

Úgy döntöttem, hogy megnézem a szerelmem készen van-e már. Mögé akartam lopózni, de meghallotta ahogyan jövök, s hátranézett. Annyira csodálatosan nézett ki, hogy a szám is tátva maradt.

Ő lila zakót viselt, a rózsaszín tincsei pedig néha a szemeibe lógtak. Láttam rajta, hogy kicsit ideges, így odasétáltam hozzá, s hátulról átkaroltam a derekát.

-Nagyon izgulsz?-hajoltam kicsit közelebb hozzá, majd a nyakára adtam néhány lágy puszit, ő erre pedig kuncogott. -Nagyon szeretlek, el sem tudod képzelni mennyire és büszke is vagyok rád nagyon.-húztam Őt közelebb, az ajkain édes mosoly jelent meg.