If you [befejezett]

Tizenegyedik

Felix durcás, mérgében felfújt pofival közelített felénk. Egyébként nagyon aranyosan festett hiába robbant fel majdnem mérgében, de nem volt sok időm megfigyelni.

Egyből azon kezdtem törni az agyamat, hogy vajon azok után, amit most látott, képes lesz-e még megbocsájtani?

Aish Hyunjin, miért kellett lesmárolnod Felix előtt?

Szégyenemben lehajtottam a fejemet, s a járda köveit kémleltem.

-Te!-mondta dühtől forró hangon amikor már halló távolságba került.

Azt hiszem ezt elcsesztem.

Bocsánatkérően pillantottam fel, de ekkor észre vettem, hogy Felix bizony nem felém jön, nem rám néz dühösen. Ez az!

-Na elmész te a picsába!-szólt kissé indulatosan Felix a tőlem két méterre áldogáló Hyunjin-hoz, aztán megváltozott egy pillanat alatt az arckifejezése: szomorú szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal folytatta.-Tudod mennyi mindenen mentem keresztül?

Istenem, de édes!

-Nem érdekel.-vetette oda neki Hyunjin. Erre nekem felforrt az agyvizem, s még mielőtt közbeléphettem volna, Felix tenyere csattant a magasabb fiú arcán. Nem volt valami erős pofon, de nem gondoltam volna, hogy Felix bárkit is pofán mer vágni.

-Dik, ez a gyerek ilyet is tud?-kérdezte meglepve Hyunjin.

Jó kérdés, én sem tudtam eddig erről.

-Képzeld, tudok!-lökte odébb a szerelmem az ex-szerelmemet.

-Nyugodj meg bébi, az ágyba legyél ilyen vad.-léptem Felix mellé, s a karjánál fogva magamhoz húztam őt. Az arca elpirosodott, mire én kuncogtam egyet. Milyen aranyos, egyetlen egy mondattal zavarba lehet hozni!

-Changbin, te tényleg őt választod helyettem? Nem belém vagy szerelmes évek óta? Miben jobb ez a fiú nálam?-záporozta rám a kérdéseit Hyunjin elég hangosan, szinte kiabálva.

Egyszerű a válasz.

Lecsúsztattam a kezemet Yongbok karján, s összekulcsoltam az ujjainkat. Ő kíváncsian várta a válaszomat.

-Először is: Jobb ember mint te. Törődött velem akkor, amikor szomorú voltam és más éppen az új barátnőjével volt. Megnevettet, pedig neki még nehezebb volt akkor, mint nekem. Őszintén mosolygott rám, amikor szükségem volt rá, megölelt. Másodszor pedig: igazán szeret engem és nem csak baszni akar velem.-fejeztem be a monológomat.

Hyunjin tátott szájjal emésztette a hallottakat, én pedig róla tudomást nem véve fordultam Yongbok-hoz, akinek a szemei könnyesek voltak.

Most jött el az idő, hogy fel tegyem a kérdést.

Letérdeltem Felix elé úgy, mintha meg akarnám kérni a kezét. Ő felvonta a szemöldökét.

-Ne itt szopj le!-szólt rám. Erre az arcom pírbe borult, alig tudtam makogni valamit.

-Yongbokie, nem is azt akartam, csak...izé meg akartam kérdezni, hogy lennél-e a pasim.-motyogtam, s annyira zavarban éreztem magamat, amennyire még sohasem.

-Binie...-hatódott meg, a megeredtek az örömkönnyei.-Leszek a pasid.-egyezett bele.

Újra talpra álltam, s szorosan öleltem magamhoz őt, az én páromat.

Senki sem veheti el őt tőlem többé, mert mi már összetartozunk. A szeretetünk erősebb volt bármi másnál, és az is marad.

Nem akartam itt, mindenki előtt megcsókolni, nehogy őt kezdjék el piszkálni ez miatt. Inkább csak kézenfogtam, s hazaindultam vele az én pasimmal.