If you [befejezett]

Tizenhatodik

Idegesen nyomkodtam a csengőt, de senki nem jött ajtót nyitni, egyre feszültebb lettem, s amikor végre lépteket hallottam, elengedtem a gombot.

Istenem, csak legyen jól!

-Menj el!-motyogta Felix erőtlenül, éppenhogy csak hallottam a hangját.

-Ne Yongbokie, engedj be! Beszéljük meg.-kértem tőle, s próbáltam úgy mondani, hogy ne hallja ki, hogy mennyire kétségbe vagyok esve.

-Nem érdekelsz, csak menj el innen!-zokogott fel, mire én éreztem, hogy a szívem majd' megszakad.

Ugye nincsen semmi baja?

-Minden oké? Ugye nincs semmi bajod?-kérdezgettem aggódva.

-Nem érted,hogy húzz el innen?-üvöltött az ajtó másik oldaláról, mire a tárgy megrezzent, gondolom beleütött egyet.-Nem akarlak látni.

-Ha nem engedsz be, betöröm az ajtót.-jelentettem ki, de erre már nem kaptam választ.

-Felix!

-Sajnálom!

-Engedj be kérlek!

-Beszéljük meg!

-Kérlek!

-Könyörgök!

Semmi nem hatotta meg, az ajtó nem nyílt ki, mire a kilincsre támaszkodtam. Nagy meglepetésemre kinyílott az ajtót. Ezek szerint nem volt bezárva.

Lenéztem a földre, ahol egy piros folyadék-csík vezetett a fürdőhöz. Ugye csak ketchup-pal játszott?

Félve lépkedtem a fürdőszobáig, s kinyitottam az ajtót.

Azonnal lesápadtam, ahogyan megláttam Felix-et, aki a zuhanykabin mellett kuporgott a földön, s a kezein meg a combjain is vágások voltak, körülötte pedig egy kisebb vértócsa.

-Yongbokie...-suttogtam, mire ő csak pislogott egyet, én lépkedtem párat.-Mit tettél?

-Ezt te tetted!-kiabálta zokogva, mire én ideges lettem, de bűntudatom is lett.

-De Yongbok ez nem normális!-kiabáltam rá, s közelebb mentem.-Te normális vagy?

-Normálisabb mint te. Ha így beszélsz,akkor inkább menj vissza a kis Hyunjin-edhez.-mondta, amitől csak még idegesebb lettem.

-Nem érdekel.-mondtam, s letérdeltem mellé, miközben a sebeit néztem.-Miért tetted?

-Mert ehhez volt kedvem.-felelte, mire a szemeim könnybe lábadtak, s olyan érzelmek kavarogtak bennem, amit senkinek nem kívánok.

-Bokie-kezdtem el bőgni.-Ilyet nem kellett volna tenned.

-Ez van.-mondott ennyit, mire én egyre rosszabbul éreztem magamat.

-Sajnálom, jó?-mondtam kétségbeesve, majd a szekrényhez szaladva kiszedtem az elsősegély dobozt, s olyan gyorsan térdeltem le, hogy éreztem, ahogyan a csempe megsebzi a lábam, de jelenleg nagyon nem érdekelt.

-Vérzik a térded-szólalt meg Felix, de én nem arra figyeltem, a fertőtlenítőszert kerestem a dobozban.-Hallod?

-Ki a faszomat érdekli?-kiabáltam, miközben a kezéért nyúltam, s remegő kézzel öntöttem le egy adag jód oldattal a kezét, ami tudtam, hogy fájni fog neki, ezért erősen megtartottam a karját.

Igyekeztem minél jobban bekötni mindkét kezét nehogy átvérezzen, s közben szinte ziháltam és remegtem is.

-Ezt én elintézem.-remegett meg a hangon, s a combján lévő sebekre néztem, amik annyira mélyek voltak, hogy muszáj volt egy kicsit becsuknom a szememet a közeli látványtól. Meg kell emberelnem magamat, ezt is muszáj bekötni.-Megtudom csinálni.