♦ A FALAKON TÚL ♦

♦ C H A P T E R 5. ♦

- A francba Ethelyn, mit csináltál? - Tim aggódva sietett utánam a gimi folyosóján - Az a hülye vérmérsékleted megint bajba sodort! Ezért tuti ki fog nyírni...

- Elég Tim, nem érdekel! - Torpantam meg az osztályterem ajtajában - Mégis ki a franc Ő? Azért mert a szülei gazdagok, megengedhet magának mindent? Csak egy semmirekellő, akit a pénze miatt a diákok istenítenek, Ő meg a kétes hírneve mögé bújva a haverjaival végezteti el a piszkos munkát. Egy csótány többet ér nála!

Kapkodva vettem a levegőt, miután kiadtam magamból a haragom. Pár tucat tanuló állt Tim és körém, némelyikük telefonnal videózott, a többiek pedig undorral néztek végig rajtam. A gond csak az volt, hogy nem amiatt néztek így rám, mert egyetértettek velem és igazat adtak nekem, hanem azért mert a Sátánt a számra mertem venni.

- Nyugi csajszi, ne kelts nagyobb feltűnést - lépett mellém Tim és a könyökömnél fogva betessékelt az osztályterembe.

A nap hátralévő része nyugisan telt, a megvető pillantásoktól eltekintve, amikhez igazából az ebédlős jelenetünk után már szinte hozzászoktam. Ahogy múlt az idő, úgy tisztult ki a fejem és csökkent a haragom. Nem bántam meg amit tettem, Tristan igazán megérdemelte azt az állast, sőt! A szép szóból úgysem ért az a szemét, így hát kénytelen vagyok a magam módján intézni a dolgunkat. Igaz, hogy mellettem nem áll egy egész iskola, az egész korrupt tanári kar, és nincsenek gazdag szüleim, akik el tudják tusolni a hülyeségeimet. Sajnos, ez egy kicsit egyoldalú 'küzdelemnek' tűnik...

- Dolgozol délután? - lépett mellém Tim órák után.

- Igen, amint végzek a szekrényem kitakarításával megyek is.

- Zárásig vagy ma?

- Sajnos. Pedig a mai nap után legszívesebben hazamennék és aludnék - sóhajtottam.

- Segítsek a szekrénnyel?

- Dehogy - legyintettem - Pikk-pakk kitakarítom.

Timmel váltottunk még pár szót, aztán elbúcsúztunk és indultam is szekrényem felé. A folyosón napközben sikerült elkapnom az egyik takarítónőt, tőle kaptam egy rongyot meg egy vödröt. Előre bocsánatot kértem tőle, mert valószínűleg azt a törlőrongyot a jövőben nem fogja tudni használni, annyi kosz van a szekrényemben.

Alig egy óra alatt végeztem is. A szekrényem fehér belsejét nem tudtam makulátlanul tisztára törölni, a fekete sáros trutyi megfogta a fát. Úgy döntöttem nem zárom be, kipakoltam belőle a még használható holmikat és úgy hagytam, had száradjon.

A mosdóba lepakoltam a cuccaimat és jó alaposan megmosakodtam. Szinte könyékig sáros volt a karom, de legalább az egyenruhámnak nem lett baja.

- Nocsak, az újgazdag lány...

Ijedten összerezzentem, és felnéztem a tükörbe. Három lány állt mögöttem, kettő ismeretlen volt számomra, de a középső, hosszú hajú lányt láttam már korábban Tristan társaságában. Nem akartam foglalkozni velük, úgyhogy folytattam a kezem sikálását.

- Nézzétek csajok, figyelmen kívül hagy minket. A kis ribanc... - szólt a középső és belerúgott a táskámba.

Vettem egy nagy levegőt és feléjük fordultam:

- Mit akartok?

- Azt kérdezi, mit akarunk - nevetett hisztérikusan a barna - Hát nem egyértelmű? Segítünk neked - válaszolta és a csapról felkapta a szappant, amivel eddig a kezeimet tisztítottam.

- Olyan mocskos a szája, nem? - kérdezte vihogva a szemüveges lány.

- Szerintem alaposan ki kell sikálnunk azokat a csúnya szavakat a szájából - szólt közbe a duci szőke.

- Mi a francról beszéltek? - kérdeztem homlok ráncolva, mire a barna lány közelebb lépett hozzám.

- Ne merd Tristan nevét újra a szádra venni - fröcsögte fenyegetően és belemarkolt a hajamba olyan erővel, hogy hátrabillent a fejem - Tristan nem azért az iskola vezére, mert pénze van, hanem azért, mert kivívta a diákok elismerését.

- Azzal, hogy a gyengébbeket terrorizálja? - kérdeztem epésen, mire a lány elengedett és a földre lökött.

- Fogd be, nem tudsz te semmit! - Sikította, majd intett a barátnőinek, akik leszorították a kezem a hideg csempére - Majd mi megmutatjuk hol a helyed újgazdag!

Igyekeztem a kezem kihúzni a szorításukból, de nem jártam sikerrel. A barna hajú lány ráült a hasamra és kaján vigyorral az arcán igyekezett a szappant a számba tuszkolni.

- Mi a jó franc folyik itt??

Egyszerre néztünk mindannyian a női WC ajtajában álló magas alak felé. Hirtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy sírjak...

- Tristan, mi csak... mi csak móresre tanítjuk! - A barna szerelmes tekintettel nézett a Sátánra.

- Elég volt Betty - lépett mellénk Tristan, és felrángatta a hasamon ücsörgő lányt - Őt csak én taníthatom móresre, jobb, ha az eszedbe vésed!

- De hát...

- Egy ujjal sem nyúlhatsz hozzá - dörmögte ellentmondást nem tűrő hangon - Kifelé!

Betty és két barátnője zavartan néztek egymásra, de ismerve Tristant, jobbnak látták, ha inkább távoznak. Bevágták maguk mögött a WC ajtaját, sietős lépteik sokáig hallatszottak.

- Jól vagy? - fordult felém Tristan és a kezét nyújtotta.

Ezt most komolyan Ő kérdezi tőlem? Hát, eldobom az agyam!

- Mi közöd hozzá? - válaszoltam és kitérve a keze elől feltápászkodtam a csempéről.

- Ugye tudod, hogy jó erősen ütsz? - húzódott félmosolyra a szája és a mellettem lévő mosdókagylónak dőlt.

- Mégsem lett tőle semmi bajod.

- Tévedsz. A fejemben valami megváltozott...

- Ott már előtte sem volt minden rendben - motyogtam inkább csak magamnak, miközben próbáltam a szappan ízét kiöblíteni a számból.

- Engem még sosem ütött meg lány, főleg nem olyan, akinek ilyen mértékű gyűlölet van a tekintetében.

- Szerinted erre a gyűlöletre nincs meg minden okom?

- Én ezt nem mondtam. Pont ezért lesz izgalmas ez az egész - lépett közelebb hozzám, miközben átnyújtott egy törölközőt.

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem fáradtan - Azt akarod, hogy hagyjam el az iskolát, csak azért mert összekoszoltam az ebédlőben a felsődet? Komolyan ennyi idősen, ilyen agyi szinten vagy?

- Nem akarom, hogy elmenj, épp ellenkezőleg - Tristan olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a mentolos cigijének az illatát - Tudod, a délelőtti kis maflásod elindított benne valamit.

Reflexszerűen léptem egyet hátra. Nem éreztem jól magam a társaságában, nyomasztó volt a közelsége és a harag, amit iránt éreztem félelemmel vegyült. Akaratlanul a sikátoros kép úszott be a gondolataimba.

- A gimi összes lányát egy pillanat alatt megkaphatnám, tényleg nincs okom panaszra, de Te más vagy - mondandóját hallgatva fel sem tűnt, hogy nem tudok tovább hátrálni. A hátam beleütközött az egyik WC ajtajába.

- Miről beszélsz?

- Azt hiszem, kedvellek - sötét tekintete belemélyedt az enyémbe - El fogom érni, hogy olyan szerelmes legyél belém, hogy létezni se tudj nélkülem.

♦♦♦

Drágáim, egy jó időre eltűntem, bocsánat érte. Most viszont itt vagyok újra és annyit megígérhetek, hogy a történet innentől kezdve kezd érdekessé válni.

A véleményeiteket most is várom, ha pedig tetszett a rész, csillagozzátok. :)

Ket

[ FACEBOOK: https://www.facebook.com/afalakontul/ ]