Hétfő A mai nap különleges...már amennyire különleges nekem a suliváltás.. -Elraktad a szendvicseket amiket a pulton hagytam?-kiabált anya a kocsiból, mikor meglátott a bejárati ajtónál. -Persze, a szokásos sonkás paradicsomos sulikezdős szendvicseid isteniek-válaszoltam széles vigyort kanyarítva az arcomra. -Remélem tetszeni fog ez az iskola-mondta apa, aki minden új sulimnál ezt mondja-tudod, ez egy művészeti tagozatos iskola, ahol majd találkozol veled egy mentalitású kölykökkel. ...Kölykök...ki használja manapság ezt a szót? -Már nem is reménykedek-feleltem és az égre emeltem a tekintetem. --------------------------------------------------------- Valamiért anyáék eddig nem irattak engem művészeti tagozatra...nem is értem miért. De ahogy megálltunk az iskola előtt, telljesen ledöbbentem. Egy modern építésű sötétebb színű hatalmas épület egy kis sárgával felturbózba, üveg falakkal. IMÁDOM!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Letisztult, művészi. Pont ahogy szeretem. Anya és apa egy darabig bekísértek a suliba, de az osztályba egyedül akartam bemenni...elég gáz lenne, ha oda is kísérettel mennék. A termem a 2. emeleten lesz balra a 2. ajtó...10/C...azt hiszem 3 vagy 4 C osztályom volt már. Meglepetésemre a sulinak volt liftje és kivételesen megengedték hogy mi felmehessünk azzal...mégiscsak az első napom nem igaz? Mikor megtaláltuk a termemet gyorsan nyomtam 2-2 puszit a szüleimnek. -Ügyes légy!-mondta anya két puszi között. -Aztán nehogy hazahozz valami fíút így rögtön!-nevetett fel apa hangosan, ami víszhangzott a tágas folyosón. -Nah de APAAA!!-mordultam rá a szemimet forgatva. Amikor anyáék elindultak lefele a lépcsőn, mély levegő vettem, kopogtam kettőt, majd lélegzetvisszafolytva lenyomtam a kilincset, és óvatosan beléptem az osztályterembe.
