Tegnap megkaptam az órarendemet is, és át is írtam magamnak egy hozzám jobban illő papírra:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Persze az asztonauta innen sem maradhatott le, mondjuk azt sajnáltam hogy ilyen virágos az alja, de csak ezt találtam itthon. --------------------------------------------------------- Szóval ma angollal kezdtem ami a saját termünkben volt. Miközben a hosszú lépcsőn sétáltam felfele éppen a kedvenc zeném bömbölt a fülemben, és lélekben teljesen máshol jártam, így eshetett meg az, hogy konkrétan telibe nekimentem valakinek. Nem is én lennék. -Ohh bocsi...-nyögtem ki, majd felnéztem, és egy magas, hullámos sötétbarna rövid hajú szemüveges srác nézett velem szembe. Mellesleg megjegyzendő, hogy esküszöm vanília illata volt. -Semmi baj. Megesik az ilyen. Egy művészetis suliban mindenki el van kalandozva-mosolygott, amitől kirajzolódtak gödröcskéi. Én csak rámosolyogtam, majd sietősen továbbáltam, mert ígyis már 2 percet késtem angolról. Beviharzottam a terembe, ahol mindenki a helyén ült, a tanár pedig a tanári asztalnál írta a hiányzókat. -Jóreggelt kívánok. Már az első órájáról késik? -Elnézést Tanárnő, de dugó volt a városban. -Hányszor hallottam már ezt! Mindegy üljön le...Oh várjon! Mi is a becses neve? -Horváth Daniella... -DE MINDENKINEK CSAK D-mondta kórusban az osztályom, amin meglepődtem, majd elnevettem magam. -Köszönöm, leülhet. Elfoglaltam a helyem, majd a már megszokott űrhajósokat rajzolgattam a füzetembe. Szerencsére a tanárnő nem igazán foglalkozott velem, szóval az egész órát átfirkálgattam. Művészettörténet órára már időben beértem a művészeti előadóba, a tanárúrnak pedig szerintem fel se tűnt, hogy van egy új név a névsorban. Elég flúgos alak...kopasz, alacsony, nagy kerek has, ing, amit éppen be tudott gombolni... A festés órát egy nő tartotta hátul egy kiskertben. Meglepő módon tiszta és rendezett volt. Mindenki kapott egy festőállványt, festővásznat, ecseteket és festékeket. Kerestünk egy tetszőleges virágot, és ezt kellett megfestenünk...elég snassz feladat, de elsőnek megteszi. A nyelvtant és az irodalmat is egy nő tartotta a saját termünkben. Jegyzeteltem néhány dolgot, de egy idő után a fülhallgatóm egyik felét feltűnésmentesen a fülembe tettem, és halkan a kedvenceimet hallgattam és firkálgattam. Mindig ezt csináltam. Ezután elmentem ebédelni. Zöldségleves; másodiknak pedig rizs, meg valami hús meg szósz...igazából lehet hogy nem hús volt hanem paprika...nah mindegy a rizst megettem, meg a levesből is kanalaztam valamennyit. De a legmeglepőbb az volt, hogy az asztalomhoz ült Sári, Viki és Petra. Petra vegetáriánus, szóval magának hozott kaját, ami nem más volt, mint saláta...valahogy sejtettem. -És hogy tetszik eddig a suli?-kérdezte Viki teljesen felpörögve. -Egész jó...talán ez az eddigi legjobb hely ahol megfordultam. -Remélem nem csak megfordulsz itt-mondta Petra egy adag salátával a szájában. -Én is remélem-helyeselt Sári és Viki egyszerre, majd meglepődötten nevettek fel, hogy egyszerre mondták ugyan azt. --------------------------------------------------------- Ahogy hazaértem azonnal felkerestem ezt a sulit és kicsit utánanéztem...rengeteg versenyt nyertek már...kiállítások, rajzpályázatok, táborok...nagyon aktív suli. Majd egy képen megpillantottam azt a srácot, akit reggel letaroltam. Valamiért elmosolyodtam ahogy megláttam a képen, és egy furcsa érzés járt át. Gyorsan lecsuktam a laptopot és beraktam telefonról a kedvenc lejátszási listámat, majd nekiálltam az angol házinak, majd az irodalom fogalmazásomnak Shakespeare-ről...először meg kéne tanulni leírni helyesen a nevét, aztán utánanézni a neten pár infónak róla. 2 oldal kell...akkor nem pár infónak hanem JÓPÁR infónak.
