Kitaszítva~~Rejtett tehetség {Szünet}

5.1. Belépve a terembe...

Az osztályba lépve igazán meglepődtem.
Egy művészi terem tárult elém körülbelül 10 diákkal és a magas, világosszőke hajú nővel. Valószínű, hogy az osztályfőnököm.
~Remek! Kevés ember, kevés név. Tökéletes~gondoltam.
-Jónapot!-mondtam normál hangerőn.
-Jónapot kívánok! Te vagy az új diákunk, igaz?
-Igen, Hölgyem.
-Ugyan! Hívj csak Emili tanárnőnek.
-Rendben-mosolyodtam el kedvesen.
-Gyere beljebb és mutatkozz be Drága!-intett felém Emili tanárnő.
-Szóval...sziasztok! Horváth Daniellának hívnak, de mindenki csak D-nek szólít. 16 éves vagyok, és legalább ennyi suliba tettem már be a lábam 10 év alatt. Imádok firkálgatni főleg asztronautákat és hallgatni az aktuális kedvenc zenéimet. Nem igazán találtam a helyem sehol és soha nem voltam még művészetis osztály tagja, de már nagyon tetszik az iskola. Remélem itt maradhatok érettségiig.
-Köszönjük D. Válassz magadnak egy szimpatikus széket és foglald el a helyed.
Tetszett ez a terem, mert egyedüli padok voltak, égy senki nem mászott a magánszférámba, és nem kell kínosan rákérdezni, hogy az adott ember odaenged-e maga mellé.
Csöndben és lassan sétáltam a padok közt, majd kivételesen az utolsó előtti padba ültem le az üvegfal mellé.
Ebből az órából már csak 5 perc maradt, és a fennmaradó időt az osztály egyedül töltötte, mivel a tanárnőnek el kellett mennie a tankönyves papírjaimért, én pedig csak ültem a székemen és hallgattam az osztály álagos zaját ami egyre hangosabb lett. Hirtelen azt vettem észre, hogy az összes osztálytársam egy sorban áll a padom előtt, és mindenki egyesével bemutatkozik, majd egy két tudnivalót mond magáról.