Szombat Alig aludtam. Nem ment ki a fejemből az, hogy mekkora baromságot csináltam. Magamhoz öleltem Nélt? Jesszus, mekkora balfék vagyok. Reggel írtam neki egy üzenetet:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Remélem, végre leszáll rólam. El akarom kerülni...alig voltam 1 hetet a suliban, és egy srác máris meg akart csókolni. És amúgy is...valaki bejön neki. És nem mellesleg elég fura, hogy alig ismerjük egymást, de megis az az érzésem van, mintha ezer éve ismerném. És ki kell derítenem, hogy mik azok a hangos, fájó szikrák, amikor egymáshoz érünk. A reggelim szalonnás rántotta volt, amit apa készített. Az ő rántottája a legjobb a világon. Nyami! -Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz...csak nem vagy beteg?-kérdezte apa, miközben a serpenyőt sikálta. -Nem, nincs semmi baj...-hazudtam. -Há jó, dr ha tudok segíteni, csak szólj! -Okés-kacsintottam, majd felfutottam a szobámba, beraktam a kedvenc lejátszási listámat, és folytattam egy előző festményemet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egészen tetszik. Az ebédem zöldségleves, rántott csirkemell és görög saláta volt. Csöndben megettem az ebédem, majd már mentem volna fel a szobámba, amikor anya és apa utánam szóltak. -Álljon csak meg Kishölgy!-szólt utánam apa. Megijedtem. Amikor így hivnak, ltalában valamiről beszélni ajarnak velem...jajj ne ugye nem? -Szóval úgy hallottam, van egy fiatalúr a képben-nézett le rám apa. Anya ezt nem hiszem el! Megbeszéltük, hogy apának egy szót sem! Mit nem lehetett ebből érteni? -Nem! Nincs semmi fiú! Egyszer találkoztam vele a suli előtt és beszélgettünk! Ez minden. Csak egy haver-mondtam. Ez mind teljesen igaz...sajnos vagy nem sajnos. -Nem tetszik nekem, hogy még egy hete sem vagy ott, de máris a fiúk körül sündörögsz... -SEMMI SÜNDÖRGÉS APA! AZT HITTEM MINDIG IS AZT AKARTÁTOK, HOGY BARÁTKOZZAK! TESSÉK MEGTETTEM! ÉS MÁRIS NEM TETSZIK NEKTEK!-egy könycsepp gördült le az arcomon mérgemben. Soha nem kiabáltam még anyáékkal...főleg nem apával. Láttam a meglepettséget az arcán. De én sarkon fordultam, és feltrappoltam a lépcsőn, majd becsaltam magam mögött az ajtómat. Nem értem a szüleimet. Lehet, hogy Nél közeledett...lehet hogy én hagytam neki...lehet hogy hülye voltam. De nem engedem, hogy bármi legyen ebből egy barátságon kívül. Nél nagyon helyes, kedves és vicces..sokkal jobbat érdemel nálam, és ezt tiszteletben is tartom. --------------------------------------------------------- Vacsorázni mentem csak le a kiabálás után. Mindenki csöndben volt. Ettem egy vajas sonkás uborkás szendvicset, felálltam az asztaltól, és felmentem VOLNA, ha apa meg nem törte volna a csendet. -D-nyögte ki apa. -Miaz?-válaszoltam. Nem néztem rá. A rózsaszín bokazoknimat néztem, amin semmi érdekes nem volt, de a szemébe nem akartam nézni. Tudtam, hogy fájt neki az, amit csináltam. Hogy leordítottam. Nem akartam látni a szemében gyűlt könnycseppeket. -Figyelj D, tudom, hogy neked most nem egyszerű a barátkozás. Én tényleg csak túldramatizáltam a dolgot. -Az nem kétség. -Szóval...megbocsájtassz nekem? Örülök, hogy barátokra talsz az új iskoládban-szemem sarkából láttam, hogy apa elmosolyodik. Ettől nekem is mosolyognom kellett. Megöleltem apát, mert a könnyeimtől nem tudtam megszólalni. Apa mögött láttam, hogy anyának is könnybe lábad a szeme. -Ha most nem zavar titeket, akkor felmennék és lefürdenék...nah meg perdze új pizsamát vennék. Van kedvetek egy jó kis Agymenőkhöz?-kérdeztem. -Naná! Agymenőkből sosem elég-erre a kérdésre egyébként mindig ez a válasz. -Csinálok egy kis popcorn-t-válaszolt anya. -Sietek!-kiabáltam már a lépcsőről. --------------------------------------------------------- Felvettem a legkényelmesebb pizsamámat,
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
majd futottam is le, mert meghallottam a jóöreg főcímdalt, és megéreztem a pattogatott kukorica hivogató illatát. 12. évad, a legújabb:) Beültem a kanapé közepére apa és anya közé. A 3. rész kezdődött, de nem emlékszek belőle sokra. Ebbena pillanatban valami történt. Valami, amire még soha nem volt példa. Az emlékezetem teljesen kiesett. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Amikor felkeltem egy fehér szobában ébredtem. Minden fehér volt és csendes. Lélegeztetőgépre voltam kötve. Anya és apa aggódva lépett be a szobába egy orvossal az oldalukon. -A leletek alapján semmi okuk aggodalomra. Elképzelni sem tudom, mi lehet a probléma. Nem álltam még szemben hasonlóval. Semmilyen elcáltozást nem találtunk, semmilyen sérülést...semmit. A gyermek makk egészséges-mondta az orvos, majd mindhárman felém fordultak. -Életem!-rohant felém anyu könnyes szemekkel-Hát jól vagy? Bólogattam. Nem értem. Nem érzem magam gyengének vagy betegnek. Csak úgy érzem magam, mint minden nap. -Nem fáj semmid?-kérdezte apa. Megráztam a fejem. Tényleg semmit nem éreztem. Az orvos levette a lélegeztetőt, majd feltett néhány apáéhoz hasonló kérdést és távozott. -Mi történt?-kérdeztem értetlenkedve. -Semmire nem emlékszel?-kérdeztr anya. -Utoljára arra, hogy a 3. Agymenők rész elkezdődött. Anya elmesélte, hogy már kb. 10 perce ment a rész, amikor odakaptam a fejemhez és a kanapén összekucorodtam. Rángatóztam. Nem tudtam megszólalni, sem megmozdulni. Csak fogtam a fejem, összeszorítottam a szemem, és rángatóztam. Ekkor apa felpattant és azonnal a mentőket tárcsázta. Majd mire kiértek a mentők, addigra már a rángatózás alább hagyott, viszont a légzésem is. Alig kaptam levegőt. A mentőben már sokkal jobban voltam. Az egész tarott 10 percig. De anya és apa nagyon megrémült. Apa nem sírt. Férfi. Tartás van benne. De féltett, hogy mi lesz velem és aggódott. Anya viszont sírt. Félt, hogy elveszít.
Vasárnap Hajnali 1 óra van. Utolsó emlékem háromnegyed 12 körülre tehető. Az Agymenők 3. részének eleje. Eddig kómában voltam? Vagy csak aludtam? Fogalmam sincs. A lényeg, hogy itt vagyok, és egészséges vagyok...fogalmam sincs mi lehetett ez. Soha nem volt még ilyen. Semmit nem ettem, vagy csináltam, ami más lenne, mint a normális. A suliban sincs semmi, ami miatt ekkora stressz lenne rajtam...vajon az erőm közrejátszhat? Talán a visszafolytott erőm lehet a bajforrás? ================================ Reggel 8-kor keltem fel. Nem így képzeltem a vasárnapomat. De holnap reggel már mehetünk haza. Remek. Egy nap ugrik a suliból minimum.
