Kitaszítva~~Rejtett tehetség {Szünet}

16. Bízhatok benne?

Eljött az este. Felvettem egy fekete farmert egy fekete pulcsival, és a fekete Converse-emmel. Minden úgy történt, ahogy gondoltam. Óvatosan elfordítottam a kulcsot a hátsó ajtó zárjában, ami egy kis kattanással ki is nyílt. Visszacsuktam az ajtót, majd megpróbáltam nem a lehullott faágakra és a száraz levelekre taposni. A hátsó kertünk körül van egy nem túl magas kerítés. Ha kiskoromban át tudtam mászni rajta, akkor most is sikerülnie kell. Egész könnyen át tudtam mászni, de a nadrágom kiszakadt a térdénél...remek. Kell egy fedősztori, hogy miért van kiszakadva:)
Este 8:50...gyors voltam. Nél még nincs itt. A gyomrom görcsben volt amiatt, hogy kiszöktem. Soha nem csináltam ilyet, csak amikor általános suliba jártam. Akkor is véletlenül. Láttam egy nagyon szép pillangót, de kirepült a hátsókertből. Felmásztam a kerítésre hogy tovább nézhessem, de elvesztettem az egyensúlyomat, és átestem a kerítésen. Tudom...rendkívül ügyes vagyok. Szerencsére semmilyen komoly sérülésem nem lett, csak egy-két horzsolásom.
Miközben ezen gondolkoztam meghallottam, hogy valaki a nevemet suttogja.
-D! Erre!
Hirtelen hátrafordultam, és megláttam Nélt. Ő is teljesen feketében volt, és a pulcsija kapucnija a fején volt.
-Megijesztettél-néztem rá kamu megsértődött fejjel.
-Jajj bocsánat-ugyanolyan kamu sajnálkozó fejet vágott.
Forgattam a szemeimet, ő meg csak mosolygott. Az a mosoly...nem...még mindig nem lehet...
-A terv a következő-szólalt meg Nél-tudok egy helyet, ahol biztosan nem látnak minket. Gyere velem.
Majd határozottan elindult kifele az utcánkból.
Volt e bennem félelem? Nem is kicsi. Anyáék semmit nem tudnak. Elszökök, méghozzá egy fiúval, akivel még csak alig ismerjük egymást...ez nem rám vall.
Kisétáltunk a város szélére (amúgy sem lakunk messze tőle) és át kúzdöttük magunkat egy egész sűrű bozóton, majd egy félig összedőlt épület romjai között álltunk meg. Egyetlen ember sem jár erre. Tökéletes hely.
-A kesztyűk nem fognak kelleni-pillantott a kezeimre.
Félve, de levettem a kesztyűket. Mivel igencsak izgultamezért kis lángcsóvál voltak felfedezhetőek a tenyeremben.
-Úgy látom nem tudod kontrollálni az erődet. Meg tudom neked tanítani, hogy hogyan is korlátozd. Eleinte csuklókörzésekkel csökkenthető az akaratlan láncsóvák előfurdulásának lehetősége. Később azonban tudat alatt is korlátozható-magyarázta Nél-Otthon próbálgasd, a suliban inkább maradjon még a kesztyű-mondta félmosolyra húzva a száját.
-Most lássam, hogy mekkora lángcsóvát tudsz képezni.
Még mindig görcsben volt a gyomrom. Azt hittem menten idehányok annyira féltem. Soha senki nem tudott erről a képességemről, és használnom sem kellett soha. De minden erőmet összeszedtem, és egy körülbelül fél méteres lángcsóva tört elő mindkét tenyeremből. Majd fél perc múlva elaludtak.
-Szép...szeretnéd hogy új dolgokat is tanítsak neked?
-Hát azért jöttünk ide nem igaz?-feleltem kínosan nevetve.
-Rakd egymással szembe a két kezed. Ezután idézd meg a lángokat, és így ezek egy gömbben fognak megjelenni. Ha olyan kedved van, akár földöntúli kosárlabdát is játszhatunk vele-nevetett. Én is elnevettem magam.
-Óh és nem csak erre jó. Az ellenfeledet nem csak lebénítani tudod vele, hanem hátralökni. Egy fokkal hatásosabb, mint a sima lángcsóva.
Megcsináltam a tüzgömbböt, majd elkezdtem pattogtatni a földön...tényleg olyan volt mint egy jó kosárlabda...de vajon erre hogy jött rá? Biztos kiskorában ez volt a legérdekesebb ebben az istenverte képességben.
-Még olyat is képes vagy csinálni, hogy az ellenfeledet konkrétan az ujjaid köré csavarod. Ahogy ráereszted a láng- vagy füstcsóvákat az ellenfeledre azonnal kezdj el az ujjaiddal körözni. Ezáltal erősen körbefogod az "áldozatot". Levegőhöz is alig fog jutni. De pont nem fog megfulladni.
Kipróbáltam ezt is. Egy régi kőoszlopot tekertem körbe először füsttel, majd tűzzel.
-Ahhoz képest, hogy nem tudod kontrollálni az erőd, ezek rohadt jól mennek-csodálkozott Nél.
-Hát eddig nem is volt túl nehéz-forgatta a szemét Nél, majd kisebb csönd következett.
Szemei ezüsten kezdtek világítani, száját félmosolyra húzta. Füstöt eresztett a kezéből. Megijedtem...talán mégsem kellett volna megbízni benne? A füstcsóvák felém közeledtek. Majd körbefogtak, nem tudtam szabadulni. Nél egyre közelebb húzott magához. Akármikor lebéníthat, akár órákra. Akár meg is ölhet. Az erőmet nem tudom használni. A kezeim le vannak szorítva. Erős szikrák pattantak, ahogy Nél közelébe értem. Égették a bőrömet...mint minden alkalommal. Kiabálni akartam, de egy hang se jött ki a torkomon. Csak néztem Nélt, ahogy ijesztő mosollyal és ezüsten világító szemekkel húz maga fele. Majd 10 centivel maga előtt tartott. Nem húzott tovább.