Kitaszítva~~Rejtett tehetség {Szünet}

13. Megremeg a föld

Már reggel fél 8-kor felébredtem. Rosszul aludtam. Nem tudtam elfelejteni Nélt, ahogy egyre közelebb hajol, és az apró lélegzetvételeket sem. És a szikrák. Amiket azóta sem értek.
Annyira örülök, hogy ma nem kell iskolába mennem. Igazából nincs bajom az osztályommal. De tényleg nagyon szeretnék magántanuló lenni. Nem kéne korán kelni, szabályokat betartani, stb. stb. Anyáékat muszáj lesz meggyőznöm valahogy.
A telefonom után kapok, és ra is nézek az instámra. Nél még biztos alszik. Nem kaptam még üzenetet tőle...

9 körül lementem a konyhába, készítettem egy melegszendvicset magamnak, majd leültem a kanapéra, és kapcsolgattam a tv-t. Semmi érdekes nem ment benne. Egészen délig nézegettem festős youtube videókat, majd a tegnapról megmaradt spagettiből ettem egy tállal. Közben folyamatosan nézegettem az instámat, háha ír nekem.

Fél kettőt ütött az óra, amikor is érkezett egy pár üzenet:

Nem tudtam mit írjak vissza, ezért egy egyszerű értetlenkedő ,,okké..."-val letudtam a beszélgetést, és hipergyorsan felszaladtam a szobámba. Nagyon meleg volt aznap, szóval egy májva színű egyberuhát vettem fel, egy fehét converse cipővel. A hajamat laza kontyba kötöttem. Soha nem készülődtem még ennyit, hogy találkozzak egy haverommal....igen...haverommal.

Fél 3 után pár perccel meg is érkeztem a közeli parkba (tényleg közel van, egy sarkot kell menni és mar elénk is tárul). Nél egy térdig érő sötétebb nadrágot viselt egy szúrke lenge pólóval. A haja kusza volt, mégis megláttam benne a rendezettséget, és egy kicsit talán tetszett is. EGY KICSIT....
-Halihó-integetett Nél, mintha nem tudná, hogy már észrevettem.
-Szia-köszöntem kicsit zavartan. Még mindig a tegnapi nap hatása alatt voltam.

Besétáltunk a parkba, és leültünk egy szimpatikus padra, ami egy óriási cseresznyefa alatt volt. Előttünk egy hatalmas szökőkút ékeskedett. A lombon átsütő napfény Nél szemüvegén táncolt. Valamiért még mindig az a kellemetlen érzés fogott el, amikor a közelemben volt. Minden porcikám azt hajtogatja, hogy menjek távol tőle, de én ezek ellenére is a közelében akarok maradni. Néhány alig észrevehető szikra is pattan kettőnk között, pedig vagy 30 centire ülünk egymástól.
Csendben ültünk egymás mellett. Ez a csönd megnyugtatott. Hallgattam a madarak csicsergését, a gyerekek nevetését, azt ahogy a szél a falevelekkel játszott. De Nél hamar megtörte a csendet.
-Figyelj...tényleg nagyon sajnálom ami tegnap történt...akarom mondani ami végül nem történt..-látszott a csalódottság az arcán-nem gondolkodtam, és megint csak a fejem után mentem. Megesik az ilyen tudo...-félbeszakítottam.
-Nem haragszom-válaszoltam.
Meg akartam csókolni. Tudatni vele, hogy nem taszítom el magamtól, mégha a belsőm folyamatosan ezt is mondogatja. De nem teszem. Nem vagyok elég bátor. Ezután csöndben ültünk. Kicsit kínosan éreztem magam. A kellemetlen érzés kezdett úrrá lenni rajtam. Muszáj volt végre felhoznom a témát.
-Nél...
-Mondd csak-felelte meglepetten a nagy csönd után.
-Te is érzed ezt? Ezt a mardosó érzést..
-Kellett volna egy dzseki, kicsit tényleg feltámadt a szél.
-Nem..nem arról beszélek. Ez a beelülről fakadó taszító érzés.
Rövid csönd következett. A szél egyre erősebb lett. Tépdeste a faleveleket.
-Te is tapasztaltad?-alig hallhatóan mondta a szavakat.
-Te is?-kérdeztem vissza ugyanilyen halkan.
-Ne sértődj meg, de amikor a közelemben vagy érezni szoktam egy érdekes belső érzést..
-Valami taszítót...-válaszoltam.
-Igen...de nem érzelmileg...hanem...ezt nem tudom megmagyarázni. Mintha a porcikáim kiáltanának azért, hogy kerüljelek...de nem akarlak.
Erre csak hallgattam, és kinéztem magamnak egy tetszőleges kavicsot, amit a lábammal keztem gurigázni a földön.

Hirtelen belémnyilalt egy gondolat. A FÖLDRENGÉS MA VAN. Megnéztem az időt. 15:57

-Nél!-mondtam félelemmel a hangomban-hamarosan egy földrengés lesz. Haza kell mennünk.
-Igazad van el is felejtettem. Nagy rengésre számítunk?
-Állítólag nem, de nem lehet tudni-feleltem.
Felálltunk a padról, és sietősen hazafele vettük az irányt.
Nél hazakísért. Mondtam neki, hogy nem kell, mivel már akármikor elkezdődhet a földrengés. De elszánt volt, hogy ne egyedül menjek haza.

Éppen bementem volna a kapun, amikor Nél magához húzott, és hosszan megölelt. Ekkor a földrengés elkezdődött. Összerogytunk. Nem tudtunk bemenni a házba. A rengés nem volt a legkisebb. Nem voltam képes megmozduli, a szikrák 100× erősebbek voltak, mint eddig. Égették a bőröm, és látszódtak is. Nél körül is rengeteg szikra gyűlt. Nél lassan megfogta a kezem.
Mi az isten történik? Ez lehetetlen. Teljességgel lehetetlen. Nél..