Becsukom a szemem
Csak újra azt látom,
Hogy másé a lelked.
S sajnos ez nem álom.
Ha álom is volna,
Akkor is csak rém-
S hiába küzdök már megint ma.
Látom, hogy úgysem leszel az enyém.
Látom szemedben, hogy élvezed mit tesz,
S látom az övében hogy nem ereszt
Ha csak egyszer is ajkunk össze érne.
Talán az lenne életem estéje.
De ez csak méla mámor,
Mint egy holdfényben úszó csónak.
Nem jut sehova, csak komor.
Hiába nézel rongynak.
Hiába, mert nem vagyok gyenge.
Nem hat meg ilyen kóbor hóbort.
Csak játszol, de alattad ott a penge.
S ha nem vágod meg magad, az lesz szerencse.
Azt hittem idővel elfelejtelek,
De soha sem volt olyan hogy idő.
Mindig megáltt mikor ott voltál velem
S akkor is ha ott volt Ő.
De mindig más volt az Ő,
S mindig más a te.
Csak lásd végre meg minő
Fájdalom az a kérdés, hogy "szeret-e?"
Mért hajlottál idegen keblére?
Talán zőldebb a szomszéd fűje?
S ha zöldebb is miért pont érte
Sóvárog a lelked hülye?!
Megbántottál s meg is bántam
Hogy rólad álmodoztam még ébren is.
Most voltam csak egyszer bátor,
De téged sajnos valami megvakít.
Szóval csak annyit mondok
Nem érdekelnek a gondok
Szívemet palackba zárom,
S remélem hogy elnyom az örök álom.
