Recsegve szólózik a lejátszóm
én közben meg azon töprengek,
Hogy meddig kell ezt játszanom?
Hogy minden ami te, az nem érdekel.
Pedig igenis, dobog a szívem a zene ritmusára.
Vagy ez a te szívednek apró mozzanatai?
Mindegy is... Fogadok hogy egy fáradt mosoly
nem vesz le a lábadról.Vagy csak én vagyok komoly?
Játszál még lelkem zongoráján, s porold
le minden billentyűjét. Csak ne spórold
a hangokat, amelyek egykoron még ragyogtak,
de ma már valahol a sötétben roskadnak.
Bízzak vagy ne? Ez itt a kérdés!
Hisz annyi vihart vészeltem már át és
Mégis Ő a legerősebb bárka számomra.
Noé is megrettenne őt látva.
De vissza a valóságba. Hisz ez csak képzelet.
Nincs ebben a szobában már más csak én
És a csend. A mindent felemésztő csend.
De látom magam előtt, s csak ennyit hallok "még".
