Az Életem Árnyékos Oldala

A válaszok /érzések/

A nagy szenvedésem közepette már ott tartottam hogy elmegyek valahova ahol senki nem keres és meg leszek magamban. De elég sok minden tartott vissza, a barátaim, a fiúm, a testvérem. Igen, ekkoriban volt az hogy szereztem magamnak egy fiút, Dávidot. Elég sokáig beszélgettünk skypeon amikor a skype nekem elkezdte ezt a hülyeségét hogy kidobott és nem engedett vissza, meg hogy azt mondta nem lehetek fent mert kell hozzá a szülő beleegyezése...
Ekkor szerencsére nem vesztettem el őt, hiszen ráírtam ott ahol megismerkedtünk, és váltottunk pár levelet. Ráírtam hogy új a fiókom mert az előzőbe nem enged be. Ezt a skype 3x eljátszotta. Ekkor már nem azt írtam hogy új a skype-om hanem azt hogy jelöljön be facebookon és beszélgessünk ott... Azt hozzátenném hogy ekkor már több hónapja beszéltünk, kötődtem hozzá, nem akartam elveszíteni. Tehát elkezdtünk beszélgetni messenger-be. Az első üzenetek közt volt hogy nem tetszik neki az hogy nincs olyan "ölelős medve" mint skypeon. Nagyon sokáig beszélgettünk, kezdtem egyre jobban lenni, éreztem hogy helyreáll az életem.
Úgy gondoltam hogy minden tökéletes.
Az is volt. Ekkor erősödött meg bennem az a tudat, hogy kiállok mindenki elé hogy én meleg vagyok, nem szégyellem, és nekem is ki kell állnom a melegek mellett. Ezután úgyis tettem, nyíltan felvállaltam a suliba hogy meleg vagyok, mostmár mindenki előtt véglegesen. Ekkoriban mégtöbb "kést kaptam a hátamba". Ezeknek viszont már nem adtam szerepet, hisz ott voltak a támogató barátaim és a legjobb, egy csávó. Amitől ő visszatartott engem az szinte már a lelki összeroppanás volt, és ha odáig eljutok, akkor nekem totálisan végem lett volna. Hisz ha az bekövetkezik akkor onnan semmi nem hoz vissza, nem bízok meg utanna senkiben, mindenkit eltolok magamtól. Az életem sínen van. Elég sokáig ezt éreztem, ez is volt. Amikor az utálóim elkezdtek csöndesülni, nem piszkáltak már nem szóltak be. Volt hogy vissza hallottam hogy a hátam mögött rólam pletykáltak de ez nem igazán zavart. Ekkor teljesen rendben voltam. Ezután jött egy nagy kés a hátamba, amikor "szakítottunk" Dáviddal. Ez igazából részben az én hibám volt, hisz nem írtam vissza neki semmilyen üzenetére. Ez azert volt mert allandóan írnom kelett neki, és úgy éreztem hogy teljesen belefulladok.
Ekkor egy eleg rossz időszakom volt. Ekkor teljesen megváltoztam.
Ekkor kezdődött hogy kezdtem nehezen az emberekben megbízni. Csak a legjobb barátaimmal beszéltem, akikkel ezelőtt csak úgy beszéltem már azokkal köszönni se köszöntünk egymásnak.