Az Életem Árnyékos Oldala

A kezdetek/történet/

Louis vagyok, 14 éves. Kijártam az általános iskolát és most megyek gimibe, nagyon félek. Nem jön oda egy ismerősöm sem. Féltem hogy egyedül leszek hogy csak ott ülök és tanulok és nem szórakozok.
Eljött szeptember 1 és bementem az iskolába a sok ismeretlen közé. Évnyitó után felmentünk az osztályterembe és ismerkedtünk. Nagyon jól éreztem magam, majdnem az összes osztálytársammal összebarátkoztam. A többi pedig azt csinál amit akar. Megismertem Vanessa-t, legjobb barátok lettünk. Imádok vele hülyülni. Azóta már a 24 fős osztályból 21 emberrel jóba vagyok, és imádom őket. Eltelt egy pár hét. Nagyon jóba lettem még Fanny-val aki nem helyi hanem bejárós ezért gyakran kísérem ki a vonathoz. Sokat beszéltem vele. De mégis úgy éreztem inkább Vanival beszélek elősször...

Vani: Szia, Lou! Miről akartál beszélni?

Én: Szia,Vany! Hát... igazából egy nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni amit neked mondok elősször.

Vani: Na miről? Ugye nem öltél meg senkit?-mondta nevetve-

Én: Hát...

Vani: Te jó ég... remélem nem hagytál ki belőle!

Én: Nem, dehogyis. Tudod hogy én nemtudnék senkit bántani.

Vani: Jó, igaz. De akkor mivan?

Én: Hát... (elkezdtem könnyezni)

Vani: Lou nyugi. Tudod hogy szeretlek bármi is legyen!-nyugtatott Vani egy öleléssel-

Én: Igazából arról akartam beszélni, hogy én más vagyok.

Vani: Ezt hogy érted?

Én: Vani, én meleg vagyok!-mondtam sírva-

Vani: Hülye vagy!

Én: Mii?-kérdeztem könnyezve-

Vani: És ezzel mivan? Ugyanaz az ember vagy csak a fiúkat szereted.

Én: És továbbra is fogsz velem beszélni?

Vani: Naná, te vagy a legjobb barátom! Imádlak! És legalább kitudjuk beszélni a csávókat.

Én: Köszi Vani.

-Becsengettek- Kémia óra jött, utolsó. A teremben mindig olyan meleg volt amitől bealudtál. Hát jó, végigszenvedtem az órát amit egyébként imádok de péntek utolsó órába már untam. Már majdnem aludtam, amikor kicsengettek. Odajött Vani.

Vani: Na, mehetünk?

Én: Persze!

Összeszettem a cuccom, és elindultunk. Hazakísértem Vanit mert nem messze lakott a sulitól. Útközbe kibeszéltünk mindenkit. Szokás szerint...😁
Aztán visszamentem a sulihoz, és ott várt Fanny.

Fanny: Na, mehetünk?

Én: Ja

Fann: Hagyd abba a németet-röhögve mondta-

Én: Jolvan-röhögtem vissza-

Már az állomáson voltunk amikor a vonat beért. Fanny rohant a vágányra nehogy lekésse a vonatot. Sikerült. Épphogy elérte. Leült, és az ablakból integetett. Eljött a hétvége, és a hétvégén kipihentem a szokásos heti fáradalmaimat.

Második rész, coming soon! Helooo