Az Életem Árnyékos Oldala

A test és a lélek/történet/

A következő állomás rgy múzeum volt. Ahova Dávid sajnos nem tudott bejönni, nem értem miért...🤷🏻‍♂️ Bementünk egy hatalmas terembe és egy nagyon jó kiállítás fogadott. Az érzékekről volt szó. Volt ott hatalmas szemgolyó, kéz ami integetett, de voltak állatok is. És persze ami mindenkit nagyon érdekelt egy doboz ami egy hatalmas kérdőjel volt.

-Úhhhh, ebben mi van? -(kérdezte valaki a vezetőt)-

-Abban? Hát ahoz hogy megtudjátok meg kell fejtenetek egy rejtélyt, amiben ez a lap segít...

Mindenkinek kiosztott egy lapot, mire csoportokba álltunk és rohangáltunk a teremben hogy megfejtsük. Amikor már mindenki kész volt, elkezdtük kinyitni a számzáras lakatot. Persze senkinek nem nyílt. Ekkor már mindenki tiszta ideg volt hogy mégis mi a franc van lelakatolva ebben a dobozban. Ekkor én -(aki az egyetlen volt aki elolvasott mindent, de persze csak mert érdekelt)-jöttem nagy büszkén a lakathoz. Hirtelen felnevettem mert egyessével próbálták végig a számokat. A kísérő szólt hogy már csak pár perc maradt hátra és el kell hagynunk az épületet mert jön a következő csoport. Éppen a 132-nél tartottak amikor mondtam hogy 729. Ekkor mindenki rámnézett majd kiröhögött. Persze Fanny, aki hitt nekem arréb lökte a srácot a lakattól-(akit egyébként mindketten utáltunk)-és elkezdte bepötyögni a számot, mire a lakat kinyílt. Hát igen, imádok rejtvényeket megoldani...

-Sikerült-(kiáltott fel Fanny)-

Mindenki odahúzódott hogy elsőként lássa, én mindenkit odaengedtem hogy a végén jól megnézhessem, amikor mindenki fújogott és inkább a kijárat felé vette az utat én ekkor gyorsan szemügyre vettem a ládát és meglepődve látam hogy egy agy volt benne. Amikor a vezető elkezdte volna becsukni a dobozt, de előtte elkezdett róla beszélni én pedig figyelmesen halgattam. Anyi információt elmondott az emberi agyról hogy hirtelen fel sem fogtam. Mindig érdekelt valamilyen részben az agy, a kihasználatlan területe, a tudás. Azonban arra lettem figyelmes hogy a szekrényünkhöz értünk. Mindenki felvette a cuccát, elköszöntünk a vezetőtől majd rám kacsintott-(nem félreérteni😏)-és elindultunk kifelé. Hirtelen ott termett melettem David aki a szembe lévő parkban leült egy árnyékos padra, hiszen iszonyúan meleg volt az nap. A nap csak úgy égette a bőrt. Amikor hirtelen megszólalt David.

-Na, milyen volt a kiállítás?-(kérdezte tőlem)-

-Valmi exxxxtra unalmas volt-(mondta Dawn)-

-És neked milyen volt Louis?-(félre húzott egy kicsit)-

-Nemtudom, nem igazán emlékszem. Hisz végig rád gondoltam. Olyan volt mint ha ott lettem volna, de közben mégsem.-(kicsit elpirultam és behúztam a nyakam)-

-Hát ez vicces-(majd kacsintott egyet miközben összekócolta a hajam)-

Nemsokára visszaindultunk a pályaudvarra. Amikor odaértünk megnéztük a vonatunkat amire még várni kelett kb. 30 percet na ez a ki szerencsénk. Leültünk nem messze az állomástól és beszélgettünk. Amikor hirtelen az osztályfőnök félrevonult telefonálni.