Az Életem Árnyékos Oldala

Az első/történet/

Eltelt egy pár hónap. Már elég sokan tudják az osztályból hogy meleg vagyok. De úgy vagyok vele hogy aki szeret az az után is fog.

Közben összejöttem David-el. Nagyon aranyos srác. Első találkozásunknál elhívtam magamhoz. Nagyon izgultam. Hisz most találkozok először egy olyan emberrel mint Én. Kimentem elé az állomásra, és egy öleléssel köszöntöttem.

-Szia.(Hirtelen csak ennyit tudtam mondani hiszen annyira izgultam nehogy valami baj legyen)

-Szia Louis. Mit terveztél mára?(mosolygott rám)

-Gondoltam nézhetnénk nállunk egy filmet...( Annyira aranyos volt hogy végig a földet bámultam, nehogy elolvadjak)

-Uhh, remek terv.(Tovább vigyorogva jött melettem és nézte merre tartok)

Hazaértünk. A Kutyákat próbáltam leszedni rólla, hiszen az egyik kutya imádta viszont a másik megzabálta volna szó szerint... Elég vicces volt hogy egy akkora kutya akarta megenni mint kb a lába. Csak röhögött rajta majd bevonultunk a szobámba. Leült az ágy közepére, én pedig tisztes távolságot tartva a szélére. Elindítottam egy random kutyás filmet ami éppen a tvben ment. A film közepén elment mosdóba, ám mikor visszajött közvetlen mellém ült le... Én csak idegesen tekergettem a kezeim, amikor egyszer megszólalt.

-Én nemigazán szeretem a filmeket de ez tetszik.(mondta nevetve)

-Fogalmam sincs mi ez a film csak találtam... Viszont nekem is...( Nemtudtam befejezni hiszen hirtelen közbe szólt)

-Elkérhetem az egyiket?( nagyon aranyosan nézett a kezeimre, amelyeket már elégge összegabalyítottam)

Én csak odanyújtottam az egyik kezem és ő összefonta őket. Énnél aranyosabb dolgot nem tudtam abban a pillanatban elképzelni. Így néztük végig a filmet, majd beszélgettünk. Egyszer csak eljött az idő hogx sajnos mennie kelett... Hirtelen nemis tudom mi történt csak annyit vettem észre hogy addot egy puszit a számra.

-Ezt most miért kaptam? ( néztem rá érdeklődően, de mégis boldogan)

-Baj? Talán nem tetszett?( egy kicsit elbátortalanodott)

-Nem vagyis de vagyis... ( egy kicsit kezdtem elvörösödni azonban ő csak vigyorgott) Úgy értem nagyon tetszett.

-Akkor rendben. De most indulnunk kell. ( mondta örömmel, de mégis szomorúan)

Mikor kikísértem az állomásra elbúcsúztunk. Mikor már indult a vonat az ablakon kihajolt, és megkérdezte.

-Szeretnéd ha jönnék máskor is?(mosolygott bátran, mint mindig)

-Igen, szeretném( hirtelen azt se tudtam mit mondjak, csak ennyire tellett tőlem...)

Mikor a vonat elment elindultam nagyimhoz aki ott lakot az állomás melett. Mikor a kapuba értem egy üzenetem jött.

David:
Máris hiányzol❤

Érre a részre ennyi. Most megpróbálom nem sokáig húzni a harmadik részt...😅
Na heloooo