A Pál utcai Lány [BEFEJEZETT]

Belógni Az Ellenség Területére

A haditerv következő nap, hetedik órájára már kész volt. Mikor már jöttünk ki az épületből, Boka elkezdte felvázolni a tervet.

– Mielőtt támadunk, bebizonyítjuk, mi is vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy besurranjunk az ő területükre, a szigetükre, és feltűzzük az egyik fára ezt a papírt. – mondta, és előhalászta a lapot, amin ez állt:

Itt jártak a Pál utcai fiúk.

– Boka, te szerintem megfeletkeztél valamiről. – mondtam a fejemet fogva.

– Miről? – kérdezte rögtön.

– Rólam! Ha nem tűnt volna fel, már nem csak fiúk vannak a csapatba. De tudod mit? Gondoltam, hogy ez az apróság kimegy a fejedből, ezért én is csináltam egyet.

Itt jártak a Pál utcaiak.

– Igazad van. Használjuk ezt. Mellesleg, bocs.

– Semmi baj. – nevettem.

– Nem kéne valami csúnyát írni a papírra? – kérdezte Csónakos, akinek nem volt hetedik órája, de idejött megvárni minket.

– Nem. Mi nem süllyedünk le az ő szintjükre. Csak megmutatjuk nekik, hogy vagyunk olyan bátrak, mint ők. – csóválta a fejét Boka. – Odamegyünk, ahol  gyűléseiket tartják, ahol a fegyvereik vannak, és ott hagyjuk ezt a piros papírt, a mi névjegyünket.

– De... Ők ilyenkor ott vannak a szigeten. – mondta bátortalanul Csele.

– Ez a lényeg. Áts Feri is akkor jött, mikor mi voltunk ott. Aki fél, nem kell, hogy velünk jöjjön.

Ahogy láttam senki nem fél. Sőt, Nemecsek még büszkén elő is állt.

– Én megyek!

– Én is! – állt elő Csónakos is.

– De akkor nem fütyülsz, mert lebukni nem akarok. – jelentette ki Boka.

– Veletek tartok. – mondtam egyszerűen. – A húgom belezúgott Áts Feribe, úgyhogy látnom kell ezeket a vörösingeseket.

– Mi van?! – kérdezték kórusban.

– Igen. Sajnos ez van. Tegnap találkoztak, feltehetőleg akkor, mikor Áts a grundról jött el. Úgyhogy ne képzeljétek, hogy kihagyhattok ebből.

– Nem is képzeltük. – legyintett Boka, majd Cseléhez fordult. – Te nem jössz?

– Nem. Időben otthon kell lennem.

– Rendben. Akkor Nemecsek, Csónakos és Anna jön velem, a többiek meg majd holnap megtudják, mi történt.

– Oké. – mondták egyszerre a többiek.

Ekkor Bokának eszébe jutott valami.

– Geréb ma nem volt irodalmon, igaz?

– Nem. – mondtam. – Pedig kellett volna, mert Csónakos az egyetlen, akinek ma csak hat órája volt. Beteg pedig nem lehet, mert délelőtt semmi baja nem volt.

Nem tetszett nekünk Geréb viselkedése. Tegnap láttam rajta, hogy féltékeny Bokára. Tudta, hogy amíg a padtársam a társaságban van, ő megmarad főhadnagynak.

Végül elköszöntünk a többiektől, és elindultunk.

– Nem lenne egyszerűbb először haza vinni a táskákat? Még soká sötétedik, ráadásul csak akadályoznának minket. – néztem a fiúkra. – Találkozhatnánk egy olyan helyen, ami közel van a Füvészkerthez, de nem túl közel.