Felforgattad az életemet (NAMJIN FF.)

Part 6

 Meleg leheletét már éreztem az ajkaimon, ami miatt egy hatalmasat kellett, hogy nyeljek. Megnyaltam kiszáradt párnácskáimat aminek hatására egy apró mosoly jelent meg a velem szemben álló arcán. A kellemes -és vággyal teli- csendet egy hangos köhögés zavarta meg, amire azonnal szétrebbentünk.
-Nem zavarok?- kérdezte Hoseok aki egy perverz mosollyal az arcán állt a konyhaajtóban.
- Amit nem kezdtünk el azt nem is lehet megzavarni.- motyogta Namjoon és  lefejtette kezeit a derekamról, elindult kifelé a konyhából, de az ajtóban vállon veregette Hope-ot és rákacsintott. Hirtelen teljesen lefagytam. Az előbb majdnem megcsókolt aztán az orrom előtt kacsint rá Hoseokra. DE nem vagyok féltékeny, ha vele boldogabbnak képzeli a jövőjét akkor udvaroljon neki vagy akármi csak ne keltsen bennem hiú ábrándokat.Egy lemondó sóhaj kíséretében fordultam vissza a tűzhelyhez.
▪J-Hope▪
Nagyon megszomjaztam ebben a nagy hőségben, gondoltam lemegyek a konyhába és a hűtőből kiveszek egy jó kis hideg vizet. El is indultam lefele a lépcsőn, elértem a konyháig, de az ajtóban gyökeret eresztett a lábam. Amit láttam, először nem akartam elhinni. Mindig is bíztam benne, hogy NAMJIN IS REAL, de sose gondoltam volna, hogy részese lehetek egy ilyen intim pillanatnak, szóval nekidőltem az ajtófélfának és onnan szemléltem az eseményeket. Nam segített Jinnek levenni egy tálat, de utána nem távolodott el tőle, SŐT, ha lehet még közelebb préselte magát a csapat legidősebb tagjához. Én meg tátott szájjal kémleltem ami a konyhában folyt és magamban mondogattam, hogy:csókold már meg, mire vársz még? Olya  voltam, mint egy rossz tinilány. De mielőtt olyat láttam volna, amit nem szeretnék...félbeszakítottam eme csodálatos pillanatot.
-Nem zavarok?- kérdeztem meg egy perverz mosollyal az arcomon. Namjoon még morgott valamit Jinnek,majd elindult felém. Először azt hittem, hogy bajban vagyok, de aztán megpaskolta a vállamat és rám kacsintott. Mosolyogva néztem fel rá és szemeim megcsillantak.-hisz tudtam mit akar-, utána vállam felett visszanéztem Jinre, akin tisztán lehetett látni, hogy féltékeny,majd egy lemondó sóhaj után visszafordult a tűzhelyhez. Odamentem az eredeti célpontomhoz és kivettem belőle a hűsítő folyadékot. Miután végeztem az ivással odamentem Jinhez,aki látszólag nagyon nem örült a társaságomnak, de én csak mosolyogva néztem rá és megkérdeztem:
-Dúl a love, drága barátom?- halljátok,ha szemmel ölni lehetne...
-Ezt inkább nekem kéne megkérdeznem.-morgott az orra alatt miközben feltette forrni a vizet.
-Ezt mégis hogy érted?- vágtam értetlen fejet.
- Úgy, drága barátom, hogy te vagy az akire a leaderünk kacsingat és nem én.-mondta gúnnyal a hangjában, a pulthoz vágta a fakanalat és felém fordult teljes testével.
-Nanana, azért álljon meg a menet!-emeltem a magasba kezeimet.
-Te vagy az aki Namnak kell és senki más. Eszem ágában sincs kettőtök közé állni. -próbáltam megnyugtatni a konyhatündérünket, mielőtt mérget tesz az ételünkbe, ahogy láttam sikerült lenyugtatnom,mivel egy halvány mosoly jelent meg az ajkán. Lesz mit mesélnem RM-nek az biztos...
♡Najoon♡
"Annyira aranyos amikor a konyhában ügyeskedik."Gondoltam magamban, miközben neki támaszkodtam az ajtónak. Egy darabig néztem a bénázását, mert szépségem nem éri el a felső polcot. Megengettem magamnak egy halvány mosolyt, majd mögé léptem. Egyik kezemet rásimítottam derekára, míg a másikkal levettem neki a kívánt edényt. A meglepettségtől egy kicsit megugrott, majd megfordult karjaim közt,de nem vette le kezemet a derekáról. A tálat letettem a pultra, utána másik kezemmel is csípőjére fogtam. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Szívem úgy vert ebben a pillanatban, mintha ki akarna szabadulni a börtönéből, lenéztem választottam ajkaira és elkezdtem közeledni felé, mire egy hatalmasat kellett, hogy nyeljen. Megnyalta kiszáradt párnácskáit aminek hatására egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Innen már tudtam, hogy nyert ügyem van. Ezt az édes pillanatot valakinek a köhécselése vágta félbe.
-Nem zavarok?- kérdezte Hoseok aki egy perverz mosollyal az arcán állt a konyhaajtóban.
- Amit nem kezdtünk el azt nem is lehet megzavarni.- motyogtam magam elé, de úgy, hogy csak Jin hallja meg,  és  lefejtettem kezeimet a derekáról majd elindultam kifele a konyhából, megveregettem Hoseok vállát és rákacsintottam.Vissza mosolygott rám és szemei megcsillantak. Pontosan tudta mit akarok. Ezekután felmentem a (Hoseokkal közös)  szobámba és vártam.