Felforgattad az életemet (NAMJIN FF.)

Part 7

#Namjoon szemszöge#

Lehet, hogy ezalatt az 5 perc alatt bealudtam(vagy inkább fél óra) , mert arra keltem fel, hogy drága jó szobatársam berontott az ajtón, a nevemet üvöltve.
-Namjoooooooon!-annyira megijedtem( meg félig még kómás is voltam), hogy leestem az ágyról és megcsókoltam a padlót...Hamar felültem és kérdőn néztem Hoseokra, aki a hasát fogta a nevetéstől.
-Ha ha ha, nagyon "vicces".-mutattam idézőjeleket. -Mit tudtál meg?
-Hát.-leült az ágyra és komoly tekintettel meredt rám, a mosolyom lefagyott az arcomról pillanatok alatt.
-Ennyire reménytelen a helyzet?-foglaltam mellette .Hangomból kihallatszódott a keserűség. 
-Nyugi haver.Sínen vagy.- veregette meg a vállam és eldőlt az ágyon.
-TESSÉK??- néztem rá meglepetten.
-Jól hallottad.- egy széles mosoly volt az arcán.
-Kérlek, mondj el mindent.
-Oké, szóval az történt, hogy...
(Hoseok szemszög, 30 perccel ezelőtt a konyhában)
- Jin  Hyung. Kérdezhezek valamit?
- Már kérdeztél.
-Akkor kérdezhetek még vamit?
-Az is megvolt.
-Akkor kérdezhetem még 2 kérdést?
-Az is megvolt.
-Mikor?
-Most.
-Oké, oké...inkább feladom.- imádom Jint, de ez most egy komoly beszélgetésnek indult volna.
-Na , mit szerettél volna?- keverte  meg a már felforrt vizet.
-Mióta vagy szerelmes Namjoonba?- kiejtette a fakanalat a kezéből és megilletődve nézett rám.
-Te -tessék? Ennyire feltűnő? - elkezdett pirosodni az arca.
-Ezt még a vak is látja, úgy bele vagy habarodva,mint Yoongi Hyung Jiminben .- mosolyogtam rá, de ez meg még jobban lesokkolta.
-Ők...ketten...szerelmesek? És én észre se vettem?- ült le megtörve a székre.
-Eléggé nyílvánvaló, de most beszéljünk rólatok.
-Rendben. Hát amikor leges legelőször találkoztunk, már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de nem úgy tekintettem rá, mint a jövőbeli páromra. Aztán elkezdtünk beszélgetni és nagyon szimpatikus volt, meg aranyos. Már akkor is aranyosnak találtam az ügyetlenségét. Megindított bennem vamait, de még akkor se úgy néztem rá, mint a szerelmemre. Utána nagyon jó barátok sőt, legjobb barátok lettünk,mindent megbeszéltünk egymással és ekkor kezdett feltűnni, hogy nem csak barátként tekintek rá, de még akkor is azt hittem, hogy valami fellángolás. Aztán amikor először kerültünk közös szobába és az agyában eltört egy rugó és együtt kellett aludnunk, ő elaludt, de én még ébren voltam amikor is szorosan átkarolt, magához húzott és egy csókot lehelet a nyakamra, akkor rájöttem, hogy sose tudnék CSAK barátként tekinteni rá. Ezt neki sose merném bevallani, mert ahhoz túl félénk vagyok. Szóval körülbelül a kezdetek óta.-ránéztem Hoseokra, aki tátott szájjal bámult rám.Zavaromban elnéztem és kínosan elröhögtem magam.
-Azta.-Sose gondoltam volna, hogy ilyen rég óta szereted őt. És mit gondolsz, ő viszont szeret téged?
-Őszintén? Fogalmam sincs. A mai nap után fogalmam sincs, hogy mit gondoljak.
-Hát, ha hiszel nekem akkor, biztos, hogy ő is ugyanígy érez.
-Gondolod?
-Nem gondolom. Tudom.-mosolyogtam rá büszkén, amire elkezdett nevetni. Sokkal jobb őt így látni. -De inkább megyek, nem tartalak fel tovább, mert sose leszel kész.-ezzel leugrottam az asztalról és elindultam az emeletre.
-Várj! Ugye nem mondod el senkinek.
-Nem hát.
-Ígéred?
-Ígérem.
(Namjoon szemszöge , a szobában, a történet elmesélése után )
-WOW.Sose hittem volna, hogy olyan rég óta kedvel. És én hülye még észre se vettem.-Csaptam a homlokomra.
-Ne magadat hibáztasd haver. A többiekkel mi is csak 2 éve vettük észre. -próbált kicsit felvidítani.
-Köszönöm, hogy elmondtad. -öleltem meg.
-Ugyan már, ez a legkevesebb amit megtehetek érted. A többi már úgy is rajtad múlik.
-Igen. De mi van Jiminnel meg Yoongival? Taehyung mondott valamit a kertben, de semmire sem emlékszem belőle, vagyis nem vettem észre.
-Hát...az hosszú történet.

Kérdés: Szeretnétek Jimin vagy Yoongi szemszöget a következő részben? Ha igen akkor írjátok meg komentben😊