Felforgattad az életemet (NAMJIN FF.)

Part 5

...fejtette le kezemet az övéről es indult be a házba. Hátra hagyva engem és az összetört szívemet...

¤Jin¤

Te. Jó. Ég. Mi most az előbb a kertben majdnem csókolóztunk!? De ez most azt jelenti, hogy...? FELEJTSD EL JIN!!! Namjoon sose szeretne bele egy olyan fiúba, mint amilyen te vagy, suttogta a belső hangom. Végül is igaza van, még ha meleg is lenne biztos én lennék az utolsó srác a földön aki kellene neki. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a konyhába. Ezután realizálódott bennem, hogy lassan délután 2 óra és még nem ettünk ebédet...
-EOMMAAAAA!-hallottam meg Jungkook kiabálását. -Éhes vagyok. Mi lesz a kaja? ÚÚÚÚ legy kimbap.(👆) Kérlek🙏🙏- ért be a konyhába és nézett rám bociszemekkel.
Megadóan sóhajtottam.
-Rendben az lesz,DE ne hívj mégegyszer eommának , értetted?- tettem csípőre a kezem és fenyegetően megráztam a mutatóujjamat, persze tudtam, hogy ezzel semmit sem érek el nála.
-Te vagy a legjobb Jin!- kiáltott  fel és megölelt, utána fogta magát és visszarohant a szobájába. Halványan elmosolyodtam és hozzá láttam az étel elkészítéséhez...vagyis csak álltam volna. A tál a legfelső polcon volt amit en már nem érek fel. Körülbelül 5 perce nyújtozkodtam, amikor hirtelen egy kéz karolta  át a derekam és egy kéz nyúlt el mellettem. Az illatból azonnal tudtam ki áll mögöttem. Megfordultam, még soha nem voltam hozzá ilyen közel. Lenézett rám, a tálat letette a konyhapultra és ezúttal mind a két kezét a derekamra helyezte. Megborzongtam az érintésétől. A szívem úgy dübörgött a mellkasomban, 100%, hogy Joon is hallotta. Hirtelen izzadni kezdett a tenyerem és megszűnt körülöttem minden. Csak őt láttam. Ajkaimra pillantott és elkezdett közeledni felém. Pont mint az előbb.El se hiszem, hogy még egyszer megpróbál megcsókolni, azt hittem, hogy csak játszani akar velem. Hiszen hogyan szerethetne egy olyan fiút amilyen én vagyok?