Amint megpillantottam Heimdal arany páncélzatát, magamhoz tértem végre. Azonban ezzel együtt éreztem, hogy lassanként átváltozom és mivel tudtam, hogy Odin gyűlöli ezt az énem gyorsan elsiettem. A szívárvány híd közepére érve láttam az aranykaput, majd megkapaszkodva benne. Markom olyan forró lett, hogy lassan megolvasztotta az aranyvázat. Nagy levegőket vettem, mikor meghallottam Siffet.
- Sky, nyugodj meg - felnéztem rá, mire intett a többieknek haladjanak tovább. Vagyis csak Hogunnak és Volstaggnak, akik Fandralt segítették. A testvérpár biztos Odinnal maradt. - Elmúlt a veszély, mindenki biztonságban van.
Éreztem, ahogy vissza nyerem normálhő mérsékletem, de nem igazán Sif miatt. Loki zaklatottan vágtatott felénk. A tudat, hogy dühös aggodalomra adott okott. Kiegyenesedtem, majd amit hozzánk ért elé álltam.
- Mi történt?
- Apám - vágta rá tömören.
Tovább indult, de nem hagytam annyiban. Mellette haladtam, végig, miközben Sif még mindig a Bifröszt felé tekintett. A palotába igyekeztünk, de mikor a fiú szobájához értünk megtorpant.
- Abba hagynád a seggembe totyogást?
- Nem, látom, hogy felzaklattak. Meséld el mi történt?
- Az zaklat fel, hogy egy ilyen idegesítő cafka liheg a nyakamba.
Próbáltam nem magamra venni, mégis a számba kellett harapnom.
- Eddig is eltelt ez a pár évszázad nélküled ezután is elfog, hagyj békén.
- Legyen hát - emeltem meg sértődötten a fejem, majd hátat fordítva neki lépdeltem tova. Én is a szobámba mentem, majd kissé kelletlenül dobtam ágyamra a Lokitól kapott fekete köpenyt, majd átvettem valami elegánsabbat, mivel Friggához akartam menni, hozzá pedig nem állíthatok be harci szerelésbe, ha csak nem sürgős a probléma.
Az ajtója előtt állva gondoltam át újra érdemes e aggodalmam megosztani a nevelő anyámmal. Hiszen nem kötelessége foglalkozni. Már lassan 3000 éves vagyok és még mindig hozzá fordulok, ha valami nem úgy alakul, ahogy én akarom. Elakartam lépni, de az ajtó kinyílt.
- Lépj be gyermekem - intett, mire engedelmesen bevonultam.
- Köszönöm.
- Tehát - helyezkedet vissza ágyára, miközben megütögette maga mellett a helyet. - Miben lehetek szolgálatodra?
- Én csak...
- Az erőddel kapcsolatos, vagy...esetleg egy személlyel? - kérdést tett fel, mégis mindent tudóan mosolygott rám.
- Előled nem rejthetem el - fintorodtam el.
- Mégis csak a fiamról van szó és már mióta tudom mennyire oda vagy a kis csínytevőmért.
Elpirultam, majd elnéztem.
- Ez nincs teljesen így régen gyermeki szerelem volt, de most már csak a feladataimnak élek.
- Hát persze - bólintott.
- Tehát az erőm - tértem vissza. - Ma majdnem elvesztettem a kontrolt. Megijedtem és utána nem tudtam kontrolálni. Kicsin múlot, hogy nem alakultam át teljesen.
- A félelem természetes reakciója volt. Ezt is meg kell tanulnod, de ha nem változtál át, az egy jó jel. Mi volt az ok, ami megakadályozta?
Vissza gondoltam a történtekre. Sif nyugtatgatott és mondta, hogy nem lesz semmi baj, majd meg pillantottam Lokit...
-Sif segített - jelentettem ki. - Vissza hozott.
- Akkor ez lehet a kapaszkodód, de ha nem akarsz Odin haragjától tartani egy véletlenszerű kitörés miatt, akkor gyakorolnod kell.
- Értem, akkor holnap neki is látok.
Felálltam és kifelé indultam volna, de megfogta a csulkóm.
- Ha esetleg van más is...
- Nincs köszönöm -siettem ki.Egy mély lélegzet után megindultam oda, ahol a többieket sejtettem a négy jóbarát éppen hangosan civakodott, mikor beléptem a terembe.
- Mi ez a hajcihő? - emeltem fel a kezeimet, hogy ha hangomat nem is, legalább mozdulatomat lássák.
- Odin kiátkozta Thort Asgardból - fordul felém ingerülten Sif.
- Tessék? - nem hittem el, amit hallottam.
- Jól hallottad - morogja Volstagg. - Az akciója után a Bifröszttel Midgárdba száműzte.
- De hiszen Odin Thort szereti a legjobban, hogyan lehetséges, hogy ilyesmire vetemedett? Frigga mit szólt ehhez?
- A királyné nem tudott róla, bár őt ismerve biztosan hamar a tudomására jut - huppan le a kanapéra Sif, majd megütögeti a mellette lévő helyet.
Amint elfoglaltam a kanapé másik felét Loki lépet be.
- Gondolom már mind tudjátok mi lett bátyánkkal - kezdi el kimérten.
Lassú léptekkel billegett át a terem másik végébe, miközben kezeit szokásához híven hátul fogta össze. Figyeltem, ahogy szemöldököt össze vonva töri a fejét, a megoldáson.
- Nem lett volna szabad elengedni - vesz magához egy poharat Volstagg.
- Nem lehetet megfékezni - ellenkezik Sif. - Tudjátok milyen makacs és önfejű.
- De legalább csak száműzött és nem halott - ingatja a fejét Fandral. - Mi viszont azok lennénk, ha az az őr nem szól Odinnak, hogy elmentünk.
- Jégszobrokként díszítenénk Laufey kastélyát - motyogtam, miközben elképzeltem a látványt.
- Az őr honnan tudott róla?
- Én szóltam - Loki hirtelen hangjától mögöttem kissé megugrottam, de próbáltam helyezkedésnek leplezni.
- Tessék? - kérdez vissza Fandral.
- Én küldtem Odinhoz, miután elmentünk - ekkor villant a fejembe a kép amikor valamit oda súgott az egyik őrnek, mielőtt lóra szálltunk volna. - Korbács jár neki, lassú volt, nem kellett volna oda érnünk.
- Te mondtad neki? - emeli meg a hangját Volstagg.
- Megmentettem magunkat és Thort. Nem tudtam, hogy apánk kiátkozza tettéért.
- Loki - áll fel Sif, majd a férfi elé lépdel. - menj el atyádhoz és kérd meg, hogy térjen jobb belátásra.
- És mi lesz, ha sikerül? Én Thort mindenkinél jobban szeretem, de tudjátok, hogy milyen. Fennhéjázó, vakmerő és veszélyes. Láttátok, milyen volt ma. Hát ilyen király kell Asgardnak?
A monológja végén pedig elindult kifelé. Még utána is mentem volna, ha épp nem haragudtam volna rá. Tehát Loki volt. Tőle tudta apánk, hogy kiszöktünk. Bár a büntetés súlyát nem értem, mégis valamiféle kétely ébredt bennem a dolgok tisztességét illentően. Valami nem stimmelt, de úgy tűnt nem csak nekem.
- Azt mondja Asgard javát akarja, de mindig féltékeny volt Thorra.
Itt felálltam, mire mind felém fordultak.
- Loki, lehet, hogy nem a legjobb döntést hozta a következményeket figyelembe véve, de akkor is megmentett minket.
Nem akartam tovább maradni, nehogy esetleg valami olyat mondjak, amivel megsértem őket, így távoztam. A szobám felé siettem, de az első kanyarba, ahogy kiléptem a teremből, valaki elkapta a karom. Ahogy az illető felé fordultam azok a rideg kék szemektől levegő után kellett kapnom. Először nem szólt semmit, csak engem fürkészet. Azt hittem már nem is fog megszólalni, mikor mégis kinyitotta a száját.
- Nem szorulok a védelmedre - jegyezte meg, a gonosz szavak mögött azonban nem éreztem semmi ellenszenvet.
- Szívesen - suttogtam felé, mintha nem értettem volna mit mondott az előbb.
Erre csak felvonta a szemöldökét, majd elengedte a kezemet. Ő nem hátrált, nekem meg eszembe sem volt, így álltunk egymással szembe farkas szemet nézve. Nem tudom meddig maradtunk volna, így ha nem koppant volna az arra közeledő katonák csizmája. Elnéztem, majd gyorsan elmentem a szobámba és az ágyon elterülve gondoltam vissza a mai napra.
YOU ARE READING
Még mindig érzem (Loki fanfiction)
FanfictionMi van, ha azt mondom.... A két Odinson mellett volt egy lány, akinek történetét, még nem ismeri senki, de sok dolgot megváltoztat Loki életében. Loki Laufeyson × A történet a Marvel filmek alapján irodott. Nem tudom miért de össze keveredett a sorr...