Még mindig érzem (Loki fanfiction)

14

Újra valami lepukkant épületbe mentünk, ahol a tébolyult karját leszorították, majd Steve rám adott egy kabátot, mivel még mindig csupa víz voltam, de úgy nem voltam hajlandó átöltözni. Amikor Bucly felemelte a fejét, nem mertem megközelíteni, de kerestem a tekintetét.
- Steve - nézet fel rá.
- Most melyik Buckyval beszélek?
- Az édesanyád neve Sarah - gondolkodott el, mit mondhatna. -Régen újság papírral tömted ki a cipődet - mosolyodott el.
- Nem a múzeumból tudja.
- Akkor most hirtelen haverok vagyunk.
Rám pillantott, majd megkérdezte.
- Mit csináltam?
Elakadt a lélegzetem és képtelen voltam válaszolni neki.
- Eleget - foglalta össze a szőke.
- Ahh, istenem tudtam, hogy ez lesz - hajtotta le a fejét. Még mindig bennem van a Hydra programja. A fickónak csak elkellett sorolnia pár szót.
Olyan hevesen érkezet a felismerés, hogy majdnem eldőltem. Mindenre emléleztem. Mindenre, a fájó pontokra is. Steve beszélt hozzá, de én arrébb vonultam. Ugyan az a program van bennem, mint a barátomban és emlékeztem miféle képességeket fejlesztettem ki a Hydra falain belül. Egy sárkány voltam, aki képes volt uralni a tűzet a puszta gondolatával. Megteremtettem a semmiből. A Megérinthettem. Átváltozás nélkül. Emlékszem a többiekre. A többi katonára akin kísérleteztek. A lázadásra. El kellett mennem. Most.
Futni kezdtem és meg sem álltam egy taxi állomásig. Mielőtt azonban beszállhattam volna egy ismerős szőke nő intett nekem.
- Hé, én ismerlek téged, te vagy Bucky barátja.
- Társa -javítottam ki. - De most el kell mennem.
- Várj, szeretnék segíteni. Tudom hogy ő nem rossz ember.
- Pár szó és mindketten fegyverekké válunk.
- Akkor nem lenne szerencsés, ha egyedül kóborolna a városban.
- Jöjjön. Carter ügynök vagyok.
- Sky - biccentettem, .ajd beszálltam mellé.
Ha megakana támadni, akkor úgyis megsütöm a csajt, így nem volt nagyon veszteni valóm. Egy híd lábához mentünk, ahol bevartunk egy másik autót, amikor Steve kiszállt megkörörültem a torkom. A francba. Carter kiszállt, én pedig utána. A csomagtartót mutatta meg, amibe benne volt azoknak a ruhája akik a tetőn üldöztek minket. Kivéve a macskáé. Hogy nem ismertem fel őket? A kocsijuk felé néztem, ahol össze akadt a tekintettem Buckyéval.
- Sky beszállnál a kocsiba? - Steve kérése sürgető volt, így az autóhoz léptem. Mikor vissza néztem láttam, hogy az ügynök, meg a kapitány egymás szájában vannak. Juj, de jó! Bemásztam Bucky mellé, de olyan szűk volt a hely, hogy szinte az ölébe ültem.
- Hova tűntél? - kérdezte suttogva, bá biztos voltam benne, hogy mindhalljuk.
- El akartam menni. Eszembe jutott minden. Én nem tartozom ide.
- Sajnálom, ha bántottalak.
- Semmi baj, túl élem.
- Sky...
Feléfordultam, majd az ajkaira tapasztottam az enyémeket, hogy belefolytsam a sajnálatott.
- El akartam menni, de vissza jöttem, oké? Csupán megijedtem.
Bólintott, így csendben mentünk a repülőtérig, ahol pedig meglepő módon csatlakoztak hozzánk.
- Clint vagyok - fogott kezet velem a punk pasas.
- Sky.
- Wanda vagyok - mosolygott a lány.
- Én Lang - intett a fura fazon, aki vagy 10 percig rázta a kapitány kezét. Rajongó - kuncogtam.
A hangosbemondóba bemondták, hogy kiürítik a repteret, így kinyitottam a csomagtartót. A többieknek ott volt a ruhája, de nekem nem kellett. Lassan tűzbe borítottam magam, majd vártam hogy a tűz mit hoz ki a ruhámból. Megégett kissé és el is szakadt, majd Buckyra néztem. Mosolygott, így tudtam, hogy teszik neki amit lát. A szememet fogatva mentem a helyemre. Steve látta mit csináltam, de azt mondta csak vészhelyzetbe menjek, de akkor is fussak segítségért. Na persze. Láttam amint a csapatok egymás felé futnak, majd össze verekszenek. A zavargásban nem igazán láttam, hol lehetne segítenem. Láttam Wanda mekkora erővel bír, ahogy megmentette Buckyt és autókat borogatott a fémemberre.
- Skylar! - kiáltotta Bucky.
Láttam a hatalmasra nőt embert. Majd kiszúrtan ahogy éppen menekülnek. Én is megindultam, de nehezebb volt, mint ahogy gondoltam. Bele akadtam egy piros ruhás pókfazonba, de a hálójával semmit sem ért a tűzem ellen. Egy rózsaszín ember is kekeckedet velem, de eltudtam menekülni. Azonban mielőtt utolértem volna őket beomlott előttem a hangár.
- Bucky!
Ők azonban elmentek. Dühösen fújtattam, majd körbe néztem, hogy is mehetnék utánuk. El is indultam a garázs felé, de ekkor a velem szembe lépkedő alak ruhája alól megcsillant egy fegyver. Nem tudtam ő kicsoda, de  kezeimet tűzbe borítottam a csuklómig. Az alak elmosolyodott, majd előkapta a fegyverét és lőtt. A lövedék azonban nem ért el idáig, vagyis nem éreztem. Értetlenül figyeltem a további mozdulatait. Ő csupán egy ujjnyi nagyságú szerkezetett vett elő, a hüvelyk ujját ráhelyezte, majd csupán ennyit kapok.
- Meggazdagszom belőled.
Azzal lenyomta a gombot, mire megéreztem a nyakamra tapadt kis tapaszhoz sokkoló erejét. Ahogy az árom végig szállguldott a testemen már mint régi ismerőst üdvözöltem. Mivel ennél azért erősebb áramnak voltam kitéve nem ájultam el, csupán olyan érzés volt, mintha ezernyi bogár mászna rajtam. Neki lódultam és lendületett véve ütöttem meg. Kissé lesokkoltam, mivel arra számított, hogy összeesek, így telibe találtam. A következő ütés elől viszont már sikerült elfordulni, majd hárítani kezdte. Elég sokszor betaláltam, miközben ellenfelem ujja elfehéredve szorította a kis szerkezetét. Aztán eldobta és egy akkorát behúzott, hogy elterültem a földön. Lehet nem volt valami erős, de egy olyan pontot talált el amitől teljesen lebénultam.