Még mindig érzem (Loki fanfiction)

Előszó

Mikor még az emberek hitte az istenekben és az ők hatalmas erejükben, a 9 birodalom egyikei voltak a sárkányok népe is. Bár ő maguk nem voltak épp a legelterjedtebbek, mégis sokan hitték, hogy az egyik legerősebb faj a világukban. Csak, hogy ezzel nem csak a Midgari emberek voltak így. Miután az istenek a jégóriásokkal megvívták a háborút, több alkalommal is meglátogatták a sárkányok földjét, míg egy nap viszály tört ki. A hegyen Asgardi katonák sorakoztak élükön a fényes páncélú Odinnal. Soha nem élt még a népem annál szörnyebb pillanatot, mint mikor meg hallották dörrenő hangját. Az isten példát statuált a többi népnek, mi lesz, ha ellenkeznek vele.
Persze akkoriban az Asgardi király még ereje teljében volt. Szerencsére anyám és még páran megszöktek egy titkos átjárón, amely eljutatta őket Midgardra, az emberek földjére. Azonban külsejük nem volt épp oda való, így hamar kiszúrta őket Odin. Mivel aztán a harc már lezajlott és a kis csoportban szinte csak nők voltak megenyhült. Ajánlatott tett hát, a szabadságukért adniuk kellett valamit az arany páncélunak. A férfi anyám hasára bökött, ahol akkor még én növögettem. Azt mondta legyek én a béke záloga, ha megszületek ő eljön és magával vissz. Megígérte anyámnak, hogy vigyázni fog rám, a békéért cserébe. Így kénytelenek voltak bele menni az ajánlatba.
Amint anyám világra hozott egy küldött várt rám. Anyám csupán egy pillantást ha vethetett rám, majd már el is tüntem a színes kavalkádba amit a Bifröszt okozott. A teleportálás után pedig Asgard királyának kezébe adtak, aki így nevet is adhatott nekem.
Két fiúval nőttem fel, akik egymással versengtek a trónért. Sokszor kérdeztem Odint, én miért nem lehetek király, mire csak annyit felelt,"mert te nem vagy az én gyermekem,,.Az elején még dühített ez a tény, de a korral együtt a vágy is elszállt és a várományosi lista helyett a hadseregi posztokon lépegettem. Nem tudtam, mi vagyok és nem is tűnt fel, a hatalmas erőm a többiekkel szemben, csupán az, jogy tehetséges vagyok benne. Kamasz korunkban a fiúkkal szinte teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Nekik megvolt a saját feladatuk és nekem is. Aztán elérkezett az ünnepség...