Még mindig érzem (Loki fanfiction)

8

Mint kiderült a probléma Midgárdon volt és Thor már oda ment, de Heimdall szerint álljunk készen, ha kellenél. Felkészülve vártam Heimdall mellett mikor ér vissza Thor. Mikor a férfi megnyitotta a kaput kissé megnyugodtam, ezek szerint vissza tér. Azonban az őt megelőző fém darab meglepett és le kellett vágodnom a földre el ne találjon. Aztán megpillantottam a piros palástot és négy lábat. Várjunk csak 4? Feltápászkodtam, majd a nőre néztem. Már találkoztam vele, ott volt, mikor Loki leküldte a Pusztítót Midgárra. Először Heimdallt üdvözölte, aki köszöntötte Asgardban, majd engem is megpillantott. Kissé hunyorított, mintha próbálná felidézni, honnan ismerhet.

- Jane - lépett mellém Thor, majd átölelte a vállamat. - Hadd mutassam be a húgomat Skyt.

- Igen, mi már találkoztunk - biccentek. - A Puszitóval való harckor.

- Tudtam, hogy láttalak már, elég egyedi a ruhád - mért végig, de mielőtt rosszra gondolhattam volna hozzá tette. - Imádom!

- Maradhat - villantottam egy mosolyt Thor felé, mire felnevetett.

- Tudtam, hogy kifogtok jönni, gyere Jane - intette magához a lányt és megindultak.

Kissé lemaradva indultam volna utána, de Heimdall megállított.

- Várj egy percet Sky, beszédem van veled.

Vissza mentem mellé, mire ő rám emelte arany tekintetét.

- Láttam, hogy Lokival többi időt töltesz mostanság.

- Heimdall, figyelj...

Felemelte a kezét, mire elnémultam.

- Úgy gondolom, jó hatással vagy rá. A minap rátok emeltem tekintettem és örültem annak, amit láttam. Bár a hercegért nem vagyok oda, de a te tiszta lelked talán megtisztíthatja az övét.

Meglepődtem, de elmosolyodtam.

- Tehát elmondod Odinnak?

- Ha én magam nem is, de a nagy úr így is tud róla.

- Friga - motyogtam mosolyogva.

- A királyné és a bátyád Thor is támogatja a tervet.

- Tervet? - vontam fel a szemöldököm.

- Hogy Lokit jobb útra térítsük és ebben te vagy a legnagyobb esélyünk. A kapcsolat ami kezd kialakulni köztettek elég szoros lehet.

Kissé zavarba jöttem, ahogy kialakult bennem a kép, hogy miféle szoros kapcsolatról is lehetne szó. Ráadásul elég fura, hogy ezt Heimdallal beszélem meg. Biccentettem, majd sietős léptekkel igyekeztem vissza a palotába. Ahogy a folyosón igyekeztem megtalálni Janet és a bátyámat észre vettem egy bozontos farkat, amint eltűnik az egyik sarkon. Biztos voltam benne, hogy a palotába semmilyen teremtmény, vagy ruha nem rendelkezik ilyen szőrpamaccsal, így célt váltva eredtem a nyomába. A sarkora érve óvatosan lestem ki, így megláttam a kis emlőst. Nem is láttam még hozzá hasonló lényt a világunkban. Az egész testét szőr borította, de két lábon járt. Apró termete, de fegyveres övvel járkált amely körbe ölelte a testét. Az orvosi szoba felé tartott. Amilyen halkan csak tudtam megközelítettem, majd mikor ki akarta nyitni az ajtót megszólaltam.
- Megállj!
A lény megdermedt, majd felnézet rám.
- Sky - motyogta, majd kissé elfintorodott.
- Mit keresel itt?
- Figyelj, most tudom nem érted mi ez az egész és nincs is elég időm elmagyarázni, de nem most be kell mennem oda....
- A palota az én őrségemnek védelme alatt áll, nem tudom, honnan ismersz, de nem engedhetem, hogy bemenj oda.
- Sky, erre most nincs időm! - csattan fel, majd elő vesz egy kissebb szerkezetett.
- Még egy mozdulat és ártalmatlanítalak - figyelmeztettem, de ekkor a szerkezetéből egy apró bogárméretű fekete pont repült ki egyenesen a mellkasomra, majd éreztem, ahogy az elektromosság szétterjed a testembe. Miközben éreztem ahogy a testem összehúzódik, láttam a bűnbánó arckifejezését, majd elvesztettem az eszméletemet.