Még mindig érzem (Loki fanfiction)

11

Majdnem előre borultam, amikor a hajó széle a szikla keskeny oldalához ért. Szinte észre vehetetlen ez a kis rés azona hatalmas sziklán, amin ide jutottunk. A szárnyak szikrátszórtak, miközben a színek örvényleni kezdtek körülöttünk. Sokkal erősebben szorítottam Loki kezét, de nem igazán tehettem róla. Amikor a látó terembe nem volt más, csak fényesség ismerős érzés töltött fel.
- Sky - suttogta valaki.
Valaki ismerős, mire kipattantak a szemeim.
Láttam, ahogy a hajó orra találkozni fog a földdel még sem tudtam megkapaszkodni eléggé. Repültem volna előre, ha Loki nem kap el, majd von magához. Szinte ösztönösen karoltam át, őt pedig csodáltam, amiért képes volt félkézzel vezetni, a másikkal pedig engem elkapni. Vagyis reméltem, hogy nem engedte el a kormányt.
- Tádááááám!
Diadalmas felkiáltásán elnevettem magam, bár próbáltam vissza tartani, de mivel éppen szorosan magához ölelt nem tudtam elrejteni. Felemelve a fejem néztem rá, látva a huncut mosolyt arcán és a csillogást a szemében. Hirtelen elkomorolt és közelebb hajolt. Én is felé dőltem, amennyire csak tudtam, de ekkor Thor felállt, mi pedig rá jöttünk, hogy nem csak ketten vagyunk a hajón.
- Hát ez... meglepő volt.
- Hogy van? - néztem utaltam a lányra.
- Nem tudom - ingatja a fejét.
- Megnézem - suttogtam a férfinek, mint egy kérleket, majd kibontakoztam a karjaiból és a lány mellé ültem, majd vizsgálni kezdtem.
- Miket tehetnék, ha az enyém lehetne az ami az ereiben van - jegyezte meg Loki.
- Biztosan felemésztene téged - válaszolta szárazon Thor.
- Egészen jól tartja magát....egyenlőre!
- Nem is hinnéd róla, mennyire erős.
- Búcsúzz el.
- Ma még nem.
- Ma vagy holnap, 100 év semmiség egy szempillantás. Nem tudsz rá felkészülni - hangja olyan volt, mintha tapasztalatból beszélne, még sem tudtam arról, hogy volt e esetleg Midgardi szeretője. - Az egyetlen nőt akit szeretsz, elragadják tőled!
- Ez elégedetséggel tölt el?
- Az elégedetség nem jellemző rám.
- Rám pedig a feladás.
- Odin fia...
- Neeeem, nem csak Odin miatt. Azt hiszed csak téged szeretett anyánk. Te kaptad a trükkjeit, én viszont a bizalmát!
- Bizalom? Szerinted ezt érezte írántad? Bízalmat?! Hagytad meghalni!
- Te a hasznára voltál a celládban?!
- Kijutatott oda? Kijutatott oda?!
- Nagyon jól tudod ki! Pontosan tudod ki!
Nyomta a hajó farának Lokit, mire felpattantam és közéjük álltam.
- Elég legyen!
Lefejtettem Thor ujjait Lokiról, majd a csínytevő elé álltam védelmezően.
- Nem akarná, hogy veszekedjünk - fújta ki magát a szőkeség.
- Bár nem lepődne meg rajta - jegyezte meg sokkal baráságosabban mögüllem a férfi.
- Bár csak bízhatnék benned - sétált vissza a lányhoz.
- Bízz a haragomban.
....
Thor és Loki végre összedolgoztak és kidolgoztak egy elég ütős kis tervet Loki trükkjeit fogjuk felhasználni nagyrészt, mint elterelést. Majd minden beindul, legalábbis a terv szerint. Én hátul maradtam Janenel, mikor elkezdődött a színjáték az elején megpróbáltam 'vissza fogni' a lányt, majd én is előre mentem és Loki 'kiütött'. Bár a siker miatt elég erőset ütött. Aztán tovább ment a dráma, majd a sötét tündér kinyerte Janeből az Étert és ez így pörgött és jó is volt, majd Loki varázsolt, a pöröly újra Thor kezében volt és miközben a fiatalabbik Janere vetette magát az idősebbik elpusztította az Étert. Legalábbis az elején azt hittük, de az az elpusztíthatatlan dolog most a Malecitett szálta meg. Egy maroknyi tündér jött felénk miközben az Éteres elment a bitang nagy társával. Loki hirtelen ellökte Janet mire oda kaptam a tekintettem. Láttam, ahogy repült felé a bomba. Láttam Asgardban mit művelt, így ijedten iramodtam megfelé, de Thor hamarabb oda ért, mire felsóhajtottam. A kis sápadt arcuakat gyorsan lerendeztük Lokival és már csak a nagy darab volt hátra akivel Thor táncolt, meg az akiben az Éter folyt. Láttam, hogy Loki Thor segítségére siett és átszúr egy kardot a behemót testén. Az azonban felé fordul és magához rántja. Hallottam ahogy felnyög és térdre estem.
- Neeeeeeeeee!
Nem veszíthetem el! Még egyszer nem! Az a szörny eldobta magától, mire véréf akartam ontani, de Loki okos volt és egy bombát tett rá, ami magába szippantotta. Thor hamarabb ért oda, de én is hamar oda csúsztam, bár számomra óráknak tűntek. Az ott töltött percek pedig másodperceknek.
- Sajnálom. Sajnálom - mondogatta.
Lecsukta a szemeit, mire kezeim közé vettem az arcát és rá borulva sírtam. Thor felordított, de semmi mást nem hallottam a dörömbölő szívemtől, ami a fülemben dobolt.
- Ne, kérlek - suttogtam. - Kérlek nem bírom ki, ha még egyszer elveszítelek - A szájához érintettem az enyémet, mire még jobban sírni kezdtem. - Még nem mehetsz el, szeretlek, hallod. Szeretlek csínytevések istene, szeretlek, de ezt sosem tudod meg.
Thor a vállamra tette a kezét, de nem néztem fel rá. Mintha mondott volna valamit, nrm hallottam a dobolástól, majd megéreztem a kezeit a derekamon.
- Nem, nem! Nem hagyom itt! Engedj!
Küzdöttem, de sokkal erősebb volt én pedig tehetetlen és gyenge. Nem kellett sokáig vinnie, mivel magam lábán mentem be a barlangba amit találtunk, majd kissé elvonultam. Meghalt - gondoltam, miközben a téremre hajtottam a fejem átkulcsolva a kezeimmel. - Újra el vesztettem.
Olyan erővel szorította a mellkasom ami szinte már elviselhetetlen volt. Szemeim érezhetően feldagadtak és zsebkendőre is szükségem lett volna. Mikor rávettem magam, hogy felemeljem a fejem, megláttam, hogy a szerelmesek és még nagyobb fájdalom nyúzta a szívemet. Majd...valami megkönnyebbülést kezdtem érezni. Bele kapaszkodtam és engedtem neki.
Thor hirtelen érintett meg, de kezét szinte azonnal elkapta.
- Skylar koncentrálnod kell, találtunk egy átjárót Midgardra, gyere.
- Nekem ez nem megy - ráztam a fejem.
- Sokkal erősebb vagy mint hinnéd, tudom, hogy fáj...Nekem is, de ha nem állítjuk meg Malecitet, akkor nem csak Loki, anyánk és a barátaink lesznek az áldozatok. Meg kell mentenünk a Földet. Frigáért....és Lokiért.
Ezen elgondolkoztam, bár még nem döntöttem el mit is akarok tenni, bátyám már felrántott és egy áttetsző portál felé vezetett. Átlépve Midgardra megborzongtam. Mikor utoljára itt jártam Loki miatt voltam itt. Jane egy járműbe ültetett minket, majd Thorral kiszálltak.
- Maradj itt.
- Rendben - bólintottam.