Még mindig érzem (Loki fanfiction)

2.

A fiatalabbik fiúval indultunk meg a feldúlt testvér után, akit a lakodalomra díszített étkezőben találtunk. Felborított asztallal, az a sok kárba veszett étel, siránkoztam Volstaggal együtt. Ő Thor egyik cimborája, és ott volt körünk be Fandral, Hogun és persze Sif. Épp Thor egyik őrült ötletét vitatták meg. Elakartak menni Jöttünhembe. A jégóriások birodalmába. A sírjukba. A háttérben hallgattam Thor szónoklatát és csupán kuncogni tudtam a gyerekes érveken amiket felhozott. Majd hirtelen felém fordult.
- Te is velünk tartasz, igaz-e Skylar?
- Nem Thor én nem vagxok olyan felelőtlen mint amilyen te vagy.
- Kérlek, hiszen szinte a testvérem vagy, neked is velem kell tartanod.
- Nem ,,testvérem" - ejtem ki gúnyosan a jelzőt. - én nem vagyok őrült.
- Egy kis izgalomra csak vágysz? - mosolyodik el csalafintán.
- Kérlek Sky, nem tudok egyedül vigyázni erre a sok tökkel ütötre - jegyzi meg Sif, mire elfolytottam a vigyorgást, mivel Thor felháborodva fordult a lány felé.
- Legyen - bólintok, mire magához ölel, azonban ez az izomkolosszus nincs tisztába az erejével, azt hittem kiszorítja belőlem a szuszt is.
Amint le tett, kicsit megigazítottam a ruhámat, majd a szobába siettem át vedleni a harc szerelésemet. Egy meleg alá öltözet, majd az arany páncélom és már siethettem is ki a többiekhez, akik már a lovak mellett várakoztak rám, a fegyverjeiket ellenőrizve.
- Végre húgom is megérkezett - vogyorgott Thor, majd a lova felé indult meg.
Egy szemforgatás után én is ellenőriztem a fegyvereimet és a lovamhoz siettem, mikor egy fekete köpenyt dugtak az orrom alá. Egy vigyorgó Lokira pillantottam fel, ami nála nem volt megszokott arckifejezés.
- Köszönöm, mi van veled Loki, mi ez a nagy vígadalom?
- Semmi, csupán a kaladvágy - legyintett, majd lóra pattant.
Így 7en indultunk meg Heimdalhoz aki a portált őrizte amin áthaladhatunk a már említett Jégóriások lakta birodalomba. A szívárvány hídon átszelve mosolyogva figyeltem a sok színt és élveztem a tájat. Az ember ritkán jöhet a kapun kivülre. Heimdal már kint várt minket így messzebb szálltunk le hátasainkról, haza küldve őket. Végig Sif mellett maradtam, mikor Loki lépett előként az őrzőhöz.
- Jó Heimdal...
- Túl lengén öltözetettek - szakította félbe a hazugság Istenét.
- Hogy mondod?
- Azt hiszed, hogy rászedhettek?
- Nyílván tévedsz, mi nem a....
- Elég! - emeli meg hangját Thor, ismét félbe szakítva Lokit. - Heimdal, átmehetünk?
- Soha, még ellenség nem surrant át őrségem alatt. Szeretném tudni hogy történt.
- Titkold el hová mentünk, míg meg nem jövünk. Megértetted? - Thor hangsúlya nem volt épp a legkedvesebb, ezt is apjától tanulta.
Majd csupán elhaladt a férfi mellett.
- Köszönjük Heimdal - biccentek felé, mire viszonozza.
- Mivan ólom lett a nyelved? - gúnyolódnak Lokin a többiek, mire lelassítok és bevárom.
- Te is tudod, hogy Heimdal szeme mindent lát.
- Persze, hogy tudom - morogja, még mindig a poénkodók felé sandítva.
- Hé - vonom magamra a figyelmét. - Ne foglalkozz velük, oké?
Heimdal behelyezve a kardot indította el a portált. Ami pörögni kezdet körülöttünk, majd amint megtalálta a célt színes ösvénnyel jelölte utunkat.
- Vigyázzatok - figyelmeztet a férfi.- megtartom az eskümet, hogy védem a birodalmat kapu őrként. Ha vissza térésetek veszélyeuteti Asgard épségét a Bifröszt zárva marad és Jöttünheim jeges fennsíkjain haltok meg.
- Nem hagynád nyitva nekünk a hídat?- kérdi Falstag.
- Az felszabadítaná a Bifröszt minden erejét és azonnal elpusztítaná Jöttünheimet veletek együtt.
- Nem akartam ma meghalni - jelenti ki Thor, mire újra csupán csendben forgatom a szemeimet.
- Senki sem.
Fülünket megüti a kard csilingelő hangja és a portál máris magá szippant. Talán még a fénysebességnél is gyorsabban haladunk a birodalmom felé, miközben próbálok egyenesben maradni, majd nagy erővel csapódunk a jeges, fekete földbe. Az egyetlen hang csupán a mi érkezésünk volt de után minden csendbe burkolózott. Mintha egy elhagyatott bolygón lennénk. Csupán ezzel annyi volt a bökkenő, hogy ez a bolygó egyáltalán nem volt néptelen. A teremtmények csupán elrejtőzködtek érkezésünkre. Körbe kémleltük a terepet, mikor Hogun szólalt fel.
- Nem kéne itt lennünk.
- Nem bizony, lehetnénk most otthon is az ünnepéjen - jelentem ki, szorosabban magamra húzva a köpenyt, miközben Thor hátát szugeráltam.
- Haladjunk - indított meg minket az említett.
Lépteink zaját a hatalmas csöndben úgy éreztem kilométerekre hallják. Környezetünkben minden jeges és sötét. Loki mellett haladtam, aki érdeklődve mégis kissé félve viszlatta a tájat. Thor elől vágtatott magabiztosan, maga mellett tudva Siffet. Bevonultunk egyenesen a jégóriások trón termébe. Körülöttünk csupán a jeges szikla darabok omlása, vagy a kavicsok gurulása ijeszgetett minket, de Jüttenheimit egyet sem láttunk.
- Hol vannak? - kérdi Sif.
- Rejtőznek, ahogy a gyávák szoktak - állapítja meg kitűnő észre vételét a hősünk.
- Messzire jöttetek, hogy meghaljatok Asgardiak - hangzott fel egy dermesztő hang.
- Thor vagyok, Odin fia.
- Tudjuk, hogy ki vagy.
- Hogy jutottatok be Asgardba?
- A kérdés inkább az - vettem át a szót. - Hogy ki segített nektek?
- Odin házában sok az áruló.
- Hazugságaiddal ne mocskold be apám nevét - jött ki a sodrából az isten.
-  A te apád egy gyilkos tolvaj! És miért jöttél ide? Békét hozni? Te vágysz a harcra. Epedsz érte. Csupán egy fiú vagy, aki férfinak akar látszani.
Már tudtam kivel beszélgetünk. Magával Laufeyyel. A Jégóriások királyával és a testőrei körbe vettek minket. Sokkal többen voltak mint mi, és erősebbek, mindegyikük jóval túl nőtt rajtunk és érintésük is magában halálos lehet.
- Ez a fiú megunta a gúnyolódásodat.
- Thor - húzom elő a kardom hüvelyéből
- Thor várj, gondolkozz! Nézz csak körül túl sokan vannak.
- Tud a helyed öcsém - mordul rá.
- Nem sejted tetteid mit okoznak majd.... én tudom. Most menj, amíg még elengedlek.
Lépdelt eléjük az óriás.
- Elfogadjuk nagylelkű ajánlatod - hajol meg kissé Loki, mire bátyja szinte rá vicsorog. Majd vissza vezeti harcias tekintetét a jégemberre. - Gyere bátyám - sziszegi felé.
Thor kelletlenül morog egyet, ellenkezésképp de megindul, azonban nem tett meg két lépést a legközelebbi bestia megjegyzést tett.
- Szaladj haza kis királylány.
Csupán lehunytam a szemem, nem fogunk élve haza jutni. Testvére szót is adott neki.
- A francba...
Fandral elhúzta a száját, majd hallottam a pörölyt lejebb csúszni Thor kezében, majd a kongást amit a jégóriás feje hallatott a találkozáskor. Hátra repült a szikla falba.
- Kijön?
Másik kezembe is megszorítottam egy kard markolatott, majd a hozzám közel állóknak estem. Mindannyiunknak jutott egyszerre bőven. Mindeközben persze nagyban szídtam a bátyám, de nem láttam ő maga merre van. Amikor azonban elnéztem az egyikük állba vert, mire a földön kötöttem ki. Elgurultam a jeges öklük elől, azonban ha a levegőn nem repül át egy kés, egyenesen az óriás fejébe, nem tudom mi lett volna... Hálásan pillantottam Loki felé, majd felpattantam és tovább küzdöttem. Hogunnak vissza csúsztattam a fegyverét és egyszer Siffel hátat vetve védtük egymást. Azonban Fandral nem volt ilyen szerencsés nem láttam mi történt csupán a hangját hallottam, ahogy felkiált. Barátai egyből mellette termettek.
- Thor! - vonja magára a figyelmét Sif
- Mennünk kell! - kiáltja Loki is.
- Akkor menj!
Azzal elhajítva kalapácsát tört utat a sebesültet segítőknek. A jég hirtelen repedezni kezdet a lábam alatt, mire Lokihoz sietettem. Ő azonban megdermedt. Egy hatalmas lény tört ki a jégréteg alól.
- Futás!!! - adta a kiválló ötletett Volstagg.
A menetett vezetve legelől loholtam, miközben hallottam hátul a dobogást, ahogx a lény felénk közeled és a jég talaj beomlik súlya alatt. Végül eltünt a láthatárunkról, így kissé lassíthattunk. Kissé.
- Heimdal nyisd a hídat! - kiáltja hátulról a szőkeség, mikor a szélhez értünk.
Azonban mielőtt bármi is történhetett volna egy mancs karmolt a jégtáblába mart. Majd morogva felemelkedett előttünk a lény és ránk nyitotta bűzös száját ránk rivalva. Hátra tántorodtam, majd mikor a lény felemelte mancsait szinte ledermedtem, de Thor átszállt a száján ezzel átlyukasztva a fejét. Amikor a tehetetlen test pedig felénk kezdet zuhanni rántottam megyet Lokin, aki így egyensúlyát elvesztve kapaszkodott meg a derekamba. Nem szóltam semmit, csupán ijedten meredtem a halott monstrumra aminek súlya a mélybe húzta. Thor érkezett le elénk, mire kissé fellélegeztem, de mosolya csupán addig tartott amíg meg nem fordult. A jégóriás sereg felé, akik mögöttünk álltak. Néhány szív dobbanásig farkas szememet néztünk velük, végül pedig felénk iramodtak. Körbe vették a kis csapatunk. Szemeimben szikra gyúlt, mire éreztem, ahogy a testem melegedni kezd és a kezeimen az erek is világodabb árnyalatot vettek.
Mielőtt azonban a helyzet eluralkodhatott volna rajtam Heimdal megnyitotta a portált, amivel a színes ösvény mögénk özönlött. A színek között pedig Odin alakja sötétlet lova hátán ülve. Thor örült apja jötténk azonban mi már nem annyira. Mármint segítségnek bizonyosan, azonban tudtuk, hogy következményei lesznek. Láttam, hogy mozog a szája, de a szavakat nem értettem, úgy ahogy Laufeyét sem, mikor Odinhoz lépet. A mozdulatot amikor az óriáskeze jég szúró fegyverré változott viszont mintha lassítva tekintettem volna végig, majd a Bifröszt haza vitt minket.