Még mindig érzem (Loki fanfiction)

24.

Hamar földet értünk, mint megtudtam Wakandában, majd az ottani király elé léptünk. Már ereszkedtem volna fél térdre, mikor felismertem.
- Már kibékültünk és megbeszéltük a helyzetet - suttogta Nat.
- Megakart ölni minket.
- Előfordul - von vállat, mire csak összemosolygunk.
Ez után a Bosszúállók előre mentek én pedig a társammal maradtam hátrébb. Az őrök utánunk zárták a kis csoportot, majd kísértek beljebb.
- Nem hittem volna, hogy valaha így fogok elbeszélgetni velük.
- Miért, hiszen ők is csak emberek.
- Sky? - lépet ki Steve takarásából, mire elöntött a megkönnyebbülés, majd szinte a nyakába ugrott. Ő elkapott a fenekemnél, majd magamhoz húzva vontam egy üdvözlő csókba. Mint egy mentőövbe úgy kapaszkodtam bele, majd csupán a köhintés miatt váltunk el. Össze kellett szorítanom az ajkaimat, hogy ne vigyorogjak, miközben Bucky vissza helyezet a földre. Majd kissé meghajolva hagytuk, hogy elmenjenek mellettünk mi pedig Ron, Rhodey és Alexander kíséretében kint maradtunk.
- Hol a fenében voltál? - vont magához a derekamnál fogva.
- Elég sok helyen - mosolyodtam gúnyosan. - A Sakaaron, Asgardban, a galaxys névtelen pontjaiban...
- Annyira hiányzotál.
- Te is nekem - hajoltam közelebb, de megint megzavartak.
- Mi még nem ismerjük egymást. Lo...Alexander vagyok.
- Bucky. Te is Asgardi vagy?
- Igen - bólint, de egyik mozdulatában sem volt semmi barátságos, így elvontam a figyelmét.
- Látom új játékszert kaptál - fűztem össze az ujjaimat a műkezével.
- Ez azért jobb, mint amit a Hydra csinált.
- Megnézem nekünk tudnak- e adni valami hasonló kariberüt.
- Rendben - már elindultam, de a kezemet nem engedve húzott vissza. - Nagyon hiányoztál.
Csak egy puszit nyomtam az arcára, majd elugráltam. Fel a palotába két őr kíséretében. Steve mellé csatlakoztam, majd felé fordultam.
- Nálam semmilyen fegyver nincs. Találni itt valami használhatót?
- Válassz magad, olyat ami ínyedre való - intett a király, mire megláttam a rengeteg fegyvert mögötte.
- Király.
- Igen, az vagyok, most pedig öltözz be, egy Asgardi harcos nem lehet rongyokban.
- Igenis.
Amint megritkult a társaság neki vetkőztem és felvettem a szimpatikus ruhát. Vagyis inkább a nyakamba vettem egy nyakéket, majd amint megérintettem mikrorészecskeszerű izék gurultak végig rajtam egy fajta páncélt létre hozni, ami ruha könnyűségű volt. Elégedetten néztem végig a fekete szerelésen, majd megfordulva összehúzott szemekkel méregettem az engem bámulót.
- Mióta állsz ott?
- Elég ideje - mosolyodott el, majd mellém lépet. - Sky, mit gondolsz maga Thanos is itt lesz?
- Bizonyára.
- Ha esetleg ez lenne az utolsó alkalom, hogy kettesben lehetünk szeretném ha tudnád, hogy... én... izé - makogott.
- Mit Alex?
- Az én nevem nem Alex. Hazudtam a többieknek, bár ez tőlem nem meglepő, de szeretném ha te tudnád. Most nem rontom el, mint a múltkor.
- A király mindenkit a csatatérre hivat - lép be egy katona.
- Megyünk.
Levettem egy másik nyakéket, majd a nyakába tettem.
- Most mennünk kell, de ne aggódj majd én megölöm Thanos és akkor elmondhatod.
- Csak attól félek akkor már késő lesz - motyogta, de hallottam.
- Vegyél magadhoz fegyvert!
Egy övet tettem magamra, amin sok kis kütyü volt, amikről hálistennek fogalmam sem volt micsoda, meg egy lándzsát csatoltam rá. Megvártam amíg Alex is, vagy nem tudom ki magához veszi a két tört, amit választott és ő is velem fut. Az utolsó hordozóra ugrottunk, majd az egész testünket beborította macskapáncél. Előre mentem Bucky mellé, majd vártam a fejleményekre. A nagy alakok előre mentek tárgyalni, de számomra ez felesleges időhúzásnak számított, hiszen Thanos csatlósairól beszélgetünk.
- Feladják? - kérdezi Stevet a mellettem álló
- Hát nem éppen.
Megszorítja a kezemet, mikor meglátja milyen ocsmányságok kerültek a pajzs túloldalára.
- Mik ezek? - kérdi undorodva.
- Undormányok - foglalom össze.
Némelyik átjutott, mire lőni kezdték őket. Sajnáltam, hogy csak közelharcra készültem, de mellettem Bucky elég rendesen tudta görgetni a puskát. Mivel hasznomat nem láttam hátrébb mentem az Asgardihoz.
- Na most még elmondhatod.
- Skylar, nem hiszem hogy most kellene.
- Azok a lények átfognak jutni a búrán én pedig bele vetem magam a tömegükbe és lehet nem jövök vissza. Mondod vagy nem.
- Szeretlek.
- Tessék? - kicsit még a fejemet is megráztam.
- Nem haltam meg a hajón - a fejrész eltűnt és Loki nézet vissza rám. - valahogy vissza hoztál az életbe.
- Lehetetlen - hátrálok, de ekkor a tömeg megindul.
- Wakandáért!
- Sajnálom - mondta és őszíntének is tűnt.
- Loki, ha ezt elintéztük meg kell beszélnünk jó néhány dolgot.
- Úgy lesz, de előbb - magához rántott és megcsókolt.
Úgy éreztem elolvadok a karjaiban, de ekkor befúrta a fejembe a gondolat magát, hogy az előbb Bucky ajkai is az enyémeket érték.
- Ha ennek vége én magam ölöm meg a Midgárdit.
- Ne merészeld - húzom össze a szemem, majd megindulok, de ő is követ és teljes erőmből döföm a lándzsára a szörnyeket. Amik egyáltalan nem akartak fogyni. Loki folyamatosan a közelemben maradt. Hiába indultunk később jóval előrébb ütköztünk a szörnyekbe, így jóval többet vágtunk már le. Az egyiknek sikerült kiütnie a fegyvert a kezemből, mire úgy csináltam ahogy a király is tette. Az egyik korcs Buckyra is rávetette magát, mire neki futva löktem le róla, majd vissza hajítottam a fegyverét és mentem tovább. Steve is segítségre szorult, de akkor kirántottak alólam a lábamat, mire a földre kerültem és két szörny is belém akart kóstolni.
- Loki!
Oldalra néztem, de ő sem volt sokkal jobb helyzetben. És akkor... Komolyan mintha a halál lett volna csapott belém a bifröszt ereje, mire minden űrlény szétfőtt. A bátyám alakját meglátva megörültem, majd hagytam hogy felsegítsen.
- Thor, de jó hogy itt vagy. Meg van a játékszer?
- Meg - kapta el a vissza repülő fegyvert.
- Akkor nyomassuk - indultunk meg, de én Buckyhoz mentem és megtisztítottam a környezetünket kissé. A nyakába tettem a nyakéket, mire értetlenül nézet le rá.
- Most a sárkányé a főszerep.
- Vigyázz magadra.
Éreztem, ahogy megroppan az első csont, majd másodpercek alatt lettem egy teljesen másik lény. Majd égettem mindent porrá, amit csak akartam. A legnagyobb meláknak estem neki, bár elég szívós volt meg kell hagyni. Aztán már csak a maradék korcsok jutottak. Aztán Vizió bajba került én pedig utat tisztítottam Stevenek. Amikor pedig bajba került gondolkodás nélkül haraptam le a fejét a támadójának.
- Ez undorító - morogta, majd feltámaszkodott. - Meddig bírod még?
Ingatni kezdtem a fejem. Tudtam, hogy nem sokáig tudom a teljes valómat kordában tartani, így ha elszabadulnék én is veszélyt jelentenék mindenkire. Felrepültem, majd minden korcsot megsütöttem, aki csak érkezet. Aztán egy furcsa erő futott végig rajtam ez nem a kontrol elvesztését előre jelző volt, hanem valami egészen más. A forrásához indultam, mire megláttam Thanost. Elintézte Stevet, mire rárontottam, de ő csupán a kesztyűje segítségével megállított, de nem hajított el mint a többieket.
- Érzem az erődet, te vagy az Asgardi lány. Az örökláng őrzője. Kiváló társ lehetnél.
Csupán fújtatni tudtam mint ellenkezés, mire a földbe döngölt. Több tonna föld temetett maga alá én pedig beszorultam. Tudtam, hogy gyorsnak kell lennem, hiszen az oxigén híjján van és hogy segítenem kell. Éreztem a pulzálást mindenben majd azt amit a kő elpusztulasa okozott. Minden tudtam, de semmit sem tudtam tenni. Az időkő használatával azonban megindultam felfelé, majd teljesen a felszínen voltam. Vissza változtam emberi alakomban majd néztem, ahogy Thor végez a hatalmas titánnal. De az a rohadék...sikerült csettintenie. A kesztyűből kiáramló energiára válaszolt az örökláng, mire az egész testem rángatózni kezdet. Nem tudtam mi van velem, de nem bírtam lélegez. Semmit sem tudtam tenni, csupán a könnyek hullottak a szememből. Aztán meghallottam Lokit, Alex alakjában, mivel ilyenkor teljesen más a hangja.
- Sky, mi a baj? Valaki segítsen! Segítség!