Még mindig érzem (Loki fanfiction)

6

Egy jó ideje nem mozdultam ki és el is hanyagoltam magam kissé, de még éltem. Szokásos napnak indult ez a nap is. Délig alszom, majd szétverem a szobámba hozatott gyakorló bábút, végül pedig az éjszaka leple alatt eszem. Közötte pedig olvasok, vagy esetleg rajzolok. Elég monotonon éltem, de nem voltam hajlandó szociális életet élni. Éppen edzettem, mikor meghallottam a veszekedést.

- Uram, nem mehet be!

- De nekem beszélnem kell vele, elég volt az antiszociális bezárkózó viselkedéséből. Szükségem van rá!

- De értse meg nem...

Ekkor robbant be az ajtóm és repült be rajta az őr. Oda siettem, majd segítettem neki felállni.

- Mit művelsz Thor?

- Most nem érünk rá erre, öltözz fel. Küldetésre megyünk - már indult is a gardróbom felé.

- Nem megyek.

- Loki életben van - hajolt ki a szobából.

- Tessék? - dermedek  meg a szavaira.

- Az öcsém él és álmok futásba kezdet Midgardon, szóval le kell mennünk és meg kell védenünk az embereket.

- Mióta tudod, hogy él? - mentem utána.

- Heimdall most közölte velem, ő is most látta meg - nyújtotta felém az arany páncélt.

A paraván mögé szaladtam és felkaptam, majd felkaptam a kardom és Thorhoz léptem. Elkapta a derekamat, majd a Mijnirt a magasba emelve repültünk ki az ablakon, majd a Bifrösztön át és meg sem álltunk Midgardig. Egy szálló fémkupacra érkeztünk. Megkapaszkodtam rajta, majd Thorra néztem, amint ő bólintott lecsúsztam a gép oldalán, mire egy egyenes felületre érkeztem és megpillantottam a benne állókat. Legközelebb hozánk egy fémember állt, mögötte pedig egy kék pizsamás pasas. Thor elindult, mire a fém ember felemelte a kezét, de a kalapács hamar kongott a mellkasán és repült át a dobozon. Ezután már nem próbálkozott más. A pizsamásra néztem, ő pedig végig mért. Ch... Amint Thor megragadta Lokit kirepültek én is követtem őket, így kiugrottam. Háttal zuhantam, de Thor hamar mellettem volt és mikor leérkeztünk a testvérünk ott feküdt a földön, ahol Thor hagyta. Gombóc került a torkomba, de hogy őszinte legyek, inkább téptem volna le a golyóit.

- Hol a Tesseract? - tért egyből a lényegre Thor.
-Nekem is hiányoztál - kissé oldalra billentette a fejét, hogy felém nézzen. - Elég pocsékul festesz Sky.
- Azt hiszed vicces kedvemben vagyok?- vonta vissza magára a figyelmet a bátyánk.
- Ohh, meg köszönhetnétek. A Bifröszt pusztulásával, milyen sötét erőkkel kellett lepaktálnotok, hogy idejöhessetek a drágalátos Földedre? - tápaszkodott felfele.
Türelmetlen testvére a földre eresztve fegyverét gyorsította meg a felkelésben, majd erősen megszorította, mire a férfi felnyögött.
- Azt hittem meg haltál - mondta már sokkal gyengédebben a férfi, majd felém pillantott. - Nem tudod miket éltünk át.
- Meggyászoltál?
- Mindenki, az apánk...
Loki felemelve ujját fojtotta belé a szót.
- Csak a tiéd.
Itt a férfi el engedte, mire nem értettem.
- Ezt hogy érted? - lépek feléjük.
Loki felém tekintett, majd méregetni kezd, végül bátya felé fordul ismét.
- Elárulta neked honnan származom, de Skynak nem?
- De Loki, hiszen együtt nőttünk fel. Együtt játszottunk. Együtt harcoltunk. Nem emlékszel ezekre? - tért ki a válaszadás elől.
- Emlékszem az árnyékodra. Az árnyékodra amiben élnem kellett. Emlékszem arra, hogy letaszítottál a mélybe  engem a jogos trón örököst.
- És a sebeidet nyalogatva bosszúból pusztítod a Földet? - kérdezte, de mivel nem válaszolt fenyegetőn közeledett hozzá. - Nem a Föld a védelmem alatt áll.
A férfi gúnyos kacajba kezdet amitől végig futott a hátamon a hideg.
- És ahogy látom, csodálatos munkát végzel. Az emberek halomra ölik egymást, amíg tövig rágod a körmödet. Mondd csak, miért ne igázzam le őket?
- Különbnek képzeled magadat?
- Még szép!
- Akkor nem érted az uralkodás lényegét. Megrészegített a hatalom.
A fiú Thor páncéljára csapva dühösen vágtatott el mellette. Mellém lépett, de elhátráltam. Észre vette, így irányt váltott. Egy fura hang ütötte meg a fülemet, mire kizártam a testvérek vitáját. Olyan volt mintha egy csillag közeledne felénk.
- Thor? - szólítottam meg, de túl elfoglalt volt. - Thor - a fényesség egyre közelebb ért, majd le kellett buknom előle, így egyenesen a testvéremnek repült. - Thor! - kiáltottam utána.
- Hallgatlak - felelte a Loki, mintha még bátyával beszélgetne  majd rám nézet. - Na és te? Te is le akarod szedni a fejem, vagy nem, nem is te azért vagy itt, hogy kioktass, talán csak a seggembe akarsz lenni mint mindig - gondolkozott el, de meg sem hallottam a szavait.

Megszüntetem a köztünk levő távot, mire ő összehúzta magát, mintha arra számítana, hogy megütöm, de nem annyira, hogy ne tudjam átölelni. Éreztem, hogy elakad a lélegzete.

- Annyira hiányoztál - suttogtam a mellkasába.
Bár észre vételeim szerint enyhe sokkot kapott, végül csak sikerül megveregetnie a hátamat. Majd gyorsan elengedtem, mintha meg sem történt volna az előbbi.
- Elmondanád, miért is állítottad, hogy Odin nem az apád? - váltottam át a szigorú hangomra.
- Ó, semmi extra, csupán kiderült, hogy Odin ugyan úgy örökbe fogadott, mint téged - ajkára kissé bizonytalan mosoly kúszott fel.
- Csak engem sosem tekintett sajátjának - morogtam, bár biztosan hallotta.
Elengedhette a füle mellett mivel témát váltott és arca komolyra váltott.
- Mi történt veled?
- Hogy érted ezt? - nekem kellett volna feltennem ezt a kérdést, mivel ő tűnt el ennyi időre.
- Olyan... megtört vagy - kissé elkerekedett a szemem. Hogy tudja ezt így kijelenteni. - Csak nem.... miattam?
- Mi? Dehogy! Asgardba sok a meló, meg a Bifröszt után sokkal több a dolog meg az izé... - hadartam.
- Tehát semmi köze hozzám? - ajkán ismét egy mosoly kezdet kiszélesedett.
- Nincs, most pedig megkeressük Thort -fogom meg a karját, de ő is megragad, majd magához ránt, úgy, hogy testem az övének ütközik, miközben kezem a mellkasára tapad. A meglepetés miatt azonnal felkaptam a fejem, de kár volt. Annyira közel voltunk, hogy az orrunk össze ért. Légzésem felgyorsult, ahogy az övé is. Ajkaim elnyíltak, miközben váltakozott tekintettem az ajkai és a szemei közt.
- Francba - suttogtam magam elé, mire Loki mélyet sóhajtott.
El kell löknöm magamtól, mielőtt baj lesz. A kezeimet lassan kinyújtottam, mire megszakadt a közeli kontaktus és újra biztos távból figyelhettem a férfit. És ekkor toppant be Thor a másik két férfivel az oldalán.
- Köszi Sky, innen már a Midardiakkal megoldom  - mosolygott.
A fémember maszkja alól elő bukkanó arc elég tűzetesen végig mért, míg a pizsamás biccentett felém.
- Kérlek vigyél haza - kérleltem a tedtvérem, mire elegett téve kérésemnek átadta Lokit a fémembernek, majd felrepült velem az égbe.