A nem létező lány - Harry Potter fanfiction

2

A vonat előre haladta közben June helyet keresett magának. Járta-járta a kocsikat, de mindenhol zsúfolásig voltak a helyek. Majd jó tizenöt perc járkálás után végre látott egy fülkét ahová még épp be tudott ülni.

- Üdv! - köszönt –szerinte, és papíron- illedelmesen be ahogy elhúzta a fülke ajtót – leülhetek ide? –nézett a helyre, majd a bent lévő három vele nagyjából egykorúra . Mind hárman eléggé meglepődtek.

- Persze! – szólalt meg a két vörös hajú fiú , még mindig kissé meglepetten , de úgy nézett ki csak beléjük kettőjükbe nyílalt a tudat , hogy válaszolniuk kellene a lány kérdésére.

- Köszönöm. – June ekkor beljebb lépett és maga mögött, behúzva a fülke ajtót , helyet is foglalt az ülés egyik szélén az említett szerkezet mellett.

- Mond csak –kezdett bele az egyik vörös hajú fiú. June-nak most tűnt fel hogy egy iker pár ül vele szemben.

- Ilyen öregnek nézünk ki? –fejezte be a mondatot a pár másik fele.

- Nem. –felelte egyből June.

- Akkor miért úgy köszöntél hogy „Üdv"? - kérdezik a fiúk tőle egyszerre , eléggé tágra nyílt szemekkel.

- Így szoktam köszönni.

- Fura lány vagy te. –felelik megint egyszerre a fiúk.

- Nálatok furább nem lehet! - feleli a June mellet ülő rövid barna hajú lány kissé nevetve. – Roxana Cook vagyok örvendek! –mondja egy széles mosollyal az arcán. Mielőtt June felelhetett volna a fiúk beelőzték.

- Én Fred

- Én pedig George Weasley – mondták mosolyogva.

- Örvendek mind hámotoknak - June ugyanolyan rezzenéstelen arccal ül ahogy be jött korábban is azóta a perc óta semmit nem változott az arc mimikája, sem pedig az érzelem mentes hangja.

- Minden rendben..? – jön is az első kérdés hozzá a mellette ülő lánytól.

- Igen , miért? - néz rá June.

- Valószínűleg ő is azt gondolja.. -kezd bele George

- ...hogy olyan vagy mint egy porcelán baba. –fejezi be Fred. June már most meg tudja különböztetni a két fiút , még ha más számára ez igen nehéz feladat lenne. Az évek során gyűjtött tapasztalatából tudja megmondani a fiúk közti apró különbségeket , és azokból bizony nem sok akad.

- Biztosíthatlak titeket hogy nem vagyok porcelán baba – Bár azt sem mondhatja magára hogy érző emberi lény.

- Biztos vagy te ebben? –kérdezik tőle a fiúk egyszerre.

- Igen. –feleli a lány egy apró bólintással, és ugyanúgy ahogy eddig is felelt mindenre.

- Biztos vagy még mindig benne hogy mi vagyunk a furák Roxana? –kérdezi tőle Fred kissé nevetve. Mire a lány nem igazán tudja mit feleljen. June tudta mire gondol , hogy a két fiúnak igaza van. Tudta hogy igazuk van, de még is úgy érezte.. inkább furcsa mindenki más körülötte.

- Szóval... - mondja kissé köhintve Roxana. – Neked is ez lesz az első éved igaz? –néz a mellette ülő fekete hajú lányra.

- Igen.

- Mi most kezdjük a második évünk , Griffendlélesek vagyunk. –kezdett bele Fred.

- Ti melyik házhoz szeretnétek kerülni? –folytatta George.

- Én is szeretnék Griffendéles lenni - feleli Roxana izgatottan – A szüleim is azok voltak , így nagy rá az esélyem!

- Remek! Akkor van is már két barátod onnan! –feleli Fred.

- És te? –néz George Junera.

- Nem igazán érdekel melyik házba kerülök. –felelte egyszerűen June. Mire a többiek eléggé meglepődtek.

- Te tényleg valami Földön túli lehetsz.. – mondja Fred. Mire Roxana felkelve kissé vállon csapja , hogy ne legyen vele ilyen bunkó.

- A szüleid melyik házakba jártak? –kérdezi a lány ahogy vissza ül a helyére.

- Anyám Mardekáros volt , apám pedig Hugrabugos.

- Már kezdjük érteni miért vagy ilyen búgos –Mondta Fred jól meg nyújtva a hosszú ú-t a szóban , és a két fiú össze vigyorgott. A rövid hajú lány ismét rosszallóan néz rájuk.

- Téged ez nem is zavar? –kérdezi Roxana.

- Micsoda? –kérdezett vissza June.

- Az hogy a fiúk piszkálnak. –néz rá kissé értetlenkedve hogy a lány ezen mit nem ért.

- Értem.. –mondja kissé elgondolkozva – Szóval piszkálnak. –a hangja továbbra is nyugodt, semmi felháborodás sincs benne. A fiúk ezen még jobban kacagni kezdenek.

- Téged még sosem piszkáltak..? –teszi fel a lány a kérdést döbbenten.

- Inkább elkerültek.

- Azok után hogy úgy viselkedsz mint egy igazi aranyhal csak feketében nem csoda! –mondja Fred majd felkelve June mellé ül és átkarolja a nyakánál.

- Nézel fel alá , és csak tátogni tudsz – utalnak itt a lány üveges hangjára és figyelmes tekintetére George szavai ahogy a lány mellé ül ahogy az imént az iker testvére tette.

- Ne aggódj majd mi a szárnyaink alá veszünk! –mondja Fred.

- Kikupálunk és végre olyan lehetsz mint egy igazi kislány! –mondja Geroge. Roxana csak fogta a fejét a fiúk viselkedésére.

-Ha ti ezt akarjátok. –feleli egy kisebb csend és afiúk vizslató szemei után.