A nem létező lány - Harry Potter fanfiction

8

-Szóval , mi a tervetek ? –lépett hátra egyet, ahogy a fiúk fölétornyosultak, - hiába voltak még viszonylag alacsonyak – mintha csak maga a gonosz bábjai lettek volna.

-Oh ne aggódj Roxána , veled eléggé kegyesek leszünk. –vigyorodott el ördögien Fred.

-Bár sajnos vagy nem sajnos , le fogsz maradni a nagy részéről. –fojtatta George szintén egy vigyorral az arcán.

-De téged másképp tesztelünk mint Junet!

-És nagyon reméljük hogy át mész a teszten!

-Rendben rendben! – tette maga elé kissé védekezően a kezét a lány- Mit kell csináljak? –Ekkor Fred elő húzott a talárja alól egy kis dobozt és a lány felé nyújtotta.

-Ebben a dobozban egy önműködő kréta van. Az lesz a dolgod hogy ma elvidd délután McGalagony termébe , és kicseréld ezt az övéjével.

-Egyszerű de nagyszerű.

-McGalagony professzoréba? - háborodott fel Roxána egyből amint meghalotta hogy az idős boszorkáról van szó. Egyáltalán nem volt szív ügye hogy borsot törjön a nő orra alatt.

-Természetesen ajánlhatunk neked más valakit is. -Mondta Goerge és szélesebbre húzta az amúgy is ördögi vigyorát.

-Pitonnal kitolni még varázslatosabb lenne- fojtatta Fred. Roxána tekintetén ekkor még nagyobb sokk látszott. Bár tény hogy eddig egy órájuk volt vele a varázsló eléggé nyomatékosította miért is nem kedveli őt senki.

-Rendben.. vállalom.. inkább McGalagony mint Piton.. -egyezett bele így is a legmélyebb kelletlenséggel.

-Helyes. -Fred át is adta neki az áhított mester mű alap kövét.

-Holnap első óra után találkozunk az ebédlő előtti folyoson. -mondta George.

-Elne késsetek! -a két fiú ekkor szélnek eredt ott hagyva a lányokat és a krétát. Roxána csak sóhajtott. Nem hitte el hogy a fiúk tényleg ezt müvelik velük. Akkor Junera nézett, de ahogy eddig semmi ülönösebbet nem látott az arcán. June úgy érezte hogy ebben a helyzetben illendő lenne valamit mondania.

-Szerintem menjünk. Minél előbb letudjuk annál jobb neked.

-Igen. -mondta majd követve a megindult barátnőjét fojtatta- Neked ez nem nyüg?

-Nem. -felelte June habozás nélkül- Miért?

-Hát nem azt mondom hogy nem én megyek bele önként de... hogy be avatnak minket mire jó ez nekik?

-Nem tudom. Valószínűleg azért mert ők viccesnek tartják. -És ha June és Roxána egyben biztosak lehettek az az volt hogy a Weasley ikrek élete a vicc volt. A lányok felhaladtak a lépcső sorokon , egyenesen McGalagony irodája felé. Úgy beszélték meg út közben hogy June kopog be, és ellenörzi hogy az öreg boszorokány nem e ül a székében. June habozás nélkül bekopogott , de szerencsére a boszorkány nem volt bent. Így Roxána June örködésével gyorsan kicserélhetette a krétákat, és mind ketten távozhattak is. Roxána végig olyan arcott vágott mint aki citromba harapott, így békésen lélegzett fel mikor végre végeztek és a folyoson indultak vissza a klubb termükbe. De persze ezek az események se mehette teljesen zökkenő mentesen úgyanis a folyosó fordulóban bele botlottak McGalagony pofesszórba. Talán rendes esetben a professzór egy köszönés kiséretében elhalatt volna melettük , de Roxána olyan sápadt lett mikor meglátta a boszorkányt hogy az még neki is szemet ütött.

-Jólvan Miss Cook? -állt is meg az öreg boszorkány a lány előtt. Roxána erre annyira megijedt hogy hírtelen meg szólalni se tudott. De nagyon remélte hogy az ijedsége nem ült ki látványosan az arcára.

-Csak kicsit leesett a cukra, és stresszel azon hogy máris az év elején nehogy valami baja legyen , éppen az orvosi szóbába megyünk. -szólalt meg June , egyből egy hazugságot kerítve. Roxána egy pillanazta megdöbbent de ígyekezte leplezni. A válasza elérte a célját , ugyanis úgy tünt hogy a professzór hisz neki.

-Rendben , ígyekezzenek , valóban nem lenne a legjobb dolog. -mondta a boszorkány.

-Természetes McGalagony professzór. -felelte June , majd a lány kezét megfogva maga után húzva elindultak lefelé a lépcsön maguk mögött hagyva a professzór asszony árnyékát.

-June... Hihetetlen vagy..! -szólt hüledezve Roxána miután elérték a Griffendél folyosóját. A lány nem tudta hova tenni a megjegyzést , nem csinált semmi hihetetlennek modható dolgot. Csak le vont Roxána külsejéről egy olyan következtetést amit elfogadható hazugságként tudott használni. -Köszönöm..

-Szívesen. -felelt illendően. Kimondva a Kövér hölgynek a jelszót , máris a klubb helyiségben voltak.

-Na , sikerült? -kukucskált ki Fred az egyik vörös szék mögül.

-Sikerült. -mondta Roxána egy diadal ittas mosolyal , majd ami nyomban le is hervadt róla , majd a kezébe akadó első könyvel , elkezdte kergetni a fiúkat. -De soha többet!

June csak nézte azt a kavalkádot , ami kialakult körültötte. Sokan megkacagták a jelenetet , másoknak nem tetszett hogy fiatalabb évfolyam társaik futkorásznak. Ahogy Percynek sem, aki csak azért szált be a kergetözésbe hogy le állítsa őket. És ott volt June. Ott ő maga egyedül aki csak a reakciókat nézte. Az egyetlen akiben az érzelmek egyike se található meg. Le kell jegyzetelnie. Ezekkel a gondolatokkal együtt hagyta ott egy szó nélkül a zajós társaságot.